Keaton
mellett ébredtem. Jobban mondva, sokkal inkább rajta. A nappalijukban voltunk,
a kanapén, ahol este tévéztünk. Keat félig alattam feküdt, fejem a mellkasán,
kezem a csípőjén,
karja a derekamon.
Óvatosan
megmozgattam a fejemet, hogy felpillanthassak rá. Lehunyt szemekkel, szép,
egyenletesen, halkan szuszogott. Arca közel volt az enyémhez, tenyere csaknem
égetett a derekamon, mellkasa szabályosan emelkedett és süllyedt.
Az
este én aludhattam el hamarabb, ahogy elnéztem, Keat még be is takart.
-
Nézel, miközben alszom? – szólalt meg egyszer csak, továbbra is csukott
szemekkel.
-
Nem – hunytam le fürgén a szemeim és gyorsan elfordítottam a szemem.
Tíz
perccel elteltével Keaton ismét álomba merült, én viszont képtelen voltam
visszaaludni. Óvatosan lehámoztam magamról a karját és felültem a kanapén.
Összeszedtem a cuccaim, felvettem a cipőm és a kabátom,
majd szépen
kiosontam.
Még
csak fél hét volt, így volt egy órám addig, hogy suliba induljak. Hazamentem,
lezuhanyoztam és felöltöztem.
Hétkor
csöngettek. Egyszerre ijedten és izgatottan pillantottam ki az ablakon. Nem
Keaton volt az. Hanem Wyatt.
-
Szia, Wy – engedtem be, ő
pedig nyomott egy puszit a fejemre.
-
Szia, Roycy.
-
Mi újság? Minden rendben? – érdeklődtem a váratlan látogatása végett.
-
Persze, csak gondoltam, mehetnénk együtt suliba – vont vállat, ledobva magát az
egyik bárszékbe.
-
Ezt nem Zaynek kellett volna elsütnöd? – nevettem el magam.
-
Vicces – fintorgott.
-
Figyelj, Wyatt. A múltkor el akartam mondani valamit… - kezdtem bele.
-
Igen, emlékszem – vágott közbe.
-
Emiatt vagy itt? – röhögtem el magamat.
-
Nincs kizárva – ismerte be.
-
Reggel hét van – csóváltam a fejem hitetlenül.
-
Mi lehet jobb időpont
ennél?
– vont vállat.
-
Nem arról volt szó, hogy nem sietsz? – mulattam.
-
Ne haragudj, Roycy, de már vagy nyolc hónapja várok türelmesen – tört ki belőle.
-
Tudom – bólintottam.
-
Eszem ágában nincs siettetni, egyszerűen csak… - magyarázkodott.
-
Tudom – szóltam közbe.
-
Bocsi.
- Nagyon fiatalon kezdtem el kosarazni, mert a fél testvérem,
Landon nagy játékos volt. Hat évvel volt idősebb nálam, de vagy ötvenévnyi
tehetség szorult belé – kezdtem bele teljesen váratlanul és hirtelen.
- Értem – biccentett az arcomat figyelve.
- Anyám második házasságából születtem. Az elsőből
Landon, az idősebb fiú és Kav a kisebb. Landon és én iszonyatosan jóban
voltunk, testvérekként tekintettünk egymásra és a korkülönbség ellenére ő volt
a legjobb barátom. Mindig volt jegye NBA-s meccsekre és mindig magával
vitt, azzal a tervvel, hogy engem is nagy játékossá nevel majd. A tizenötödik
szülinapomon a szüleim szobafogságra ítéltek. Mindegy, miért. Landon aznapra
jegyeket szerzett, VIP helyre a szülinapom alkalmából. Megszöktetett, hogy
elvihegyen. A meccsre menet azonban az egyik kereszteződésnél
belénk hajtott egy autó. Landon vezetett, az ő oldalát érte
a nagyobb ütés.
- Royce. – Wyatt tekintete szomorúan csillogott. Sejtette,
mi lesz a történet vége.
- Landon azonnal meghalt. A baleset után Kav megutált, mert
engem hibáztatott a bátyja haláláért, anyám és apám végleg összebalhéztak, mert
az apa engem védett, míg anya a fiát.
- Sajnálom, Roycy. Részvétem – húzott magához Wyatt és
szorosan megölelt.
-
Köszönöm – fontam a kezem a dereka köré.
IMÁDOOOOOM!:) <3
VálaszTörlésÖrömmel hallom!!!😍
TörlésAaa*-*-*
VálaszTörlés😇😇
TörlésSZEGEDOLLE MIKOR LESZ?
VálaszTörléshttps://m.facebook.com/groups/919413248150882?view=permalink&id=1313055648786638 itt van a válasz :))
Törlés