Keaton miután befejezte a csókot, kissé elhúzódott és rám nézett.
Nem olyan eltávolodás volt, mint mikor megbánja az ember, amit tett és ezért
gyorsan abbahagyja, hanem inkább elégedettnek tűnt, mint aki sikeresen elvégezte,
amit elakart. Hirtelen meg szerettem volna kérdezni, hogy akkor most mi is van
köztünk, de egyrészt a hevesen kalapáló szívem, másrészt a „nem akarok bénának
tűnni” érzésem miatt inkább csöndben maradtam. Keaton megigazította
a takarót és mintha közelebb bújt volna. Hozzám közelebb lévő keze
utat talált a derekamra és magához húzott. Meglepett,
milyen természetes volt a mozdulata. Homlokát az enyémnek döntötte és lehunyta
a szemeit.
- Maradjunk egy kicsit így! – kérte kissé rekedtes hangon.
- Rendben – suttogtam, miközben az arcát figyeltem. Annyira
szépnek volt.
Lassan felemeltem a kezem és megsimítottam az arcát. Olyan jó
érzés volt, hogy megtehetem.
- Miért taperolsz? – kérdezte továbbra is csukott szemekkel.
- Mondja az, aki ölelget – vágtam vissza, de valamiért elvettem a
kezem az arcától.
- Talán nem tetszik? – dörmögte, majd megkereste a kezem és
óvatosan visszahelyezte az arcára.
- Ezt nem mondtam – ismertem el halkan.
- Mi az oka annak, hogy az öcséd anyukátok vezetéknevét viseli? –
érdeklődött Keaton és kinyitotta a szemeit.
- Ez egy hosszú sztori – feleltem némi töprengés után. – Bár én
sem tudom teljesen.
- Ráérek – engedett el.
- Amennyit én tudok, Landon és Kav egy apától származnak. Anya
nagyon fiatalon ment hozzá a Natehez, mert terhes lett Landonnal és akkoriban
szerették egymást. Aztán egyre rosszabb lett a viszonyuk, hát elváltak és néhány
évvel később anya meg apa találkoztak
és elkezdtek együtt járni, de sosem házasodtak meg. Hamarosan megszülettem én.
Akkoribban a szüleim együtt éltek, összeköltöztek és apa nevelte Landont is. De
aztán a szüleim szétmentek és apa elköltözött tőlünk. Anya valahogy visszatalált Natehez
és megszületett Kav. Amikor én három éve elköltöztem, Nate még itt lakott és
egészen jól megvoltak anyával. Fogalmam sincs, mi történhetett, de elég drasztikusnak
kellett lennie, ha Kav még a vezetéknevét is megváltoztatta.
- Miért mentek szét a szüleid?
- Nem tudom, ezt egyikük se nagyon részletezte. Azt mondták, túl
sok mindenben különböznek és ezeket nem tudták egy idő után megoldani és elviselni. Igazából Ez az egész olyan fura. Sosem
tetszett az érzés, hogy a szüleim nem is voltak házasok.
- Persze, megértem – bólintott Keaton.
- Mikor Landon meghalt anya és apa kapcsolata végleg megromlott,
addig még úgy, ahogy jóban voltak, megoldották, hogy mikor hol legyünk, nem
volt balhé.
- Hiányzik az érzés, mikor családod van, igaz?
- Igen.
- Nekem is – mondta és megdöbbentett az őszintesége.
Erről sosem beszélt nekem.
Ezúttal én voltam az, aki átölelte a derekát és magamhoz húztam,
fejét a vállamra döntötte. Olyan jámbornak és ártatlannak tűnt,
ahogyan hagyta, hogy simogassam a hátát és a haját.
- Tudom.
– Hol töltötted a téli szünetet?
- Hogy jön ez ide? Mi ez, vallatás? – Vajon ez most, hogy jutott
egyáltalán eszébe?
- Csak érdeklődtem – sandított rám és mintha egy apró mosolyt véltem volna
felfedezni szája sarkában.
- Apa testvérénél voltam, Jack bácsinál. Miamiban.
- Értem.
- Te hol voltál?
Jól emlékszem, hogy utólag tudtam meg, ő sem volt
otthon, hanem hasonlóan hozzám az egész hetet máshol töltötte.
- A nagyszüleimnél.
- Kylieval?
- Igen.
- Sejtettem.
A kijelentésemet némi csend követte, míg végül ismét én szólaltam
meg.
- Egyszer majd megbeszéljük, mi is történt akkor?
😍😍 gyorsan folytatást!!:))
VálaszTörlésAwwww 😍😍
VálaszTörlésVégre összejöttek! Kérlek, még jó sokáig írd ezt a történetet! :)
VálaszTörlésÚristen ez nagyon aranyos lett! Sok ilyen részt szeretnék még! <3
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés