Kosársuli, 121.rész

Június 15., péntek

Konráddal nem szóltunk egymáshoz.

Egyáltalán nem éreztem magamnak szomorúnak, sokkal inkább dühös voltam és úgy éreztem, vele is pont ugyanez lehet a helyzet. Másképp láttuk a szituációt és mindketten azt gondoltunk, hogy nekünk van igazunk, épp ezért nem volt okunk lépni a másik irányába. Lehet, hogy el kellett volna merengenem a köztünk esett tegnapi párbeszéden, de elvakított a harag, meg az érzés, hogy én nem csináltam semmi rosszat. 

Konrád sokkal félreérthetőbben viselkedett Hannával, én még sem csináltam belőle ekkora drámát, mert hittem és bíztam benne meg az érzéseibe irányomban. Erre ő egy nem létező apróságon felkapja a vizet és kiakad.

Nekem meg egyáltalán nem jött be Dini és az, hogy egykor ez másképp volt, szerintem nem számított. A kis tíz évesen érzett szerelmem sokkal inkább volt rajongás, mert felnéztem rá és menőnek tartottam. Amit Konrád iránt éreztem, az viszont már sokkal érettebb és igazibb volt, de ezek szerint neki ez nem jelentett semmit. A tegnapi hallottak alapján, Konrádot nem az izgatta, én mit érzek, hanem egyedül az az összeesküvés elmélet, ami csak az ő fejében létezett.

Péntek reggel kék adidas rövidnadrágban és egy sárga pólóban léptem be a csarnokba és szerintem az ábrázatom egyszerre volt morcos, mégis határozott. Úgy voltam vele, hogy jól fogom érezni magam és még véletlenül sem foglalkozom Konráddal, hadd duzzogjon. Nyújtottam egy kicsit a lányokkal, de nem igazán volt kedvem elmondani, mi folyik itt, így végül elmentem dobálni.  

– Morcosnak tűnsz, Lulu – sorolt mellém Dini jókedvűen. – Általában miattam morcosak az emberek, de nem rémlik, hogy ellened bármit is elkövettem volna.

– Áh, csak összekaptunk Konráddal – dobtam egy újabb büntetőt, Dini pedig a palánk alá állva elkapta a lepattanót és visszahajította nekem a labdát.  

– A kis KonKonnak nem tetszik, hogy te meg én jóban vagyunk? – tapintott rá a lényegre egy pillanat alatt Dini, én pedig a szememet forgattam az általa kitalált becenév hallattán.

– Hát nem – ismertem el, mert igazából jó volt megbeszélni valakivel, aki idősebb és ilyen hamar átlátta a helyzetet. Nem arról van szó, hogy mennyire bíztam volna a szavaiban, egyszerűen csak régről ismertük egymást és számomra Dini egy példakép, egy jópofa báty figura.

– Szeretnéd, hogy megmondjam neki, hogy engem az idősebb lányok érdekelnek? – csillant meg huncutul a tekintete, simát visszapasszolva nekem a labdát, miután az a kosárban landolt.

– Nem hiszem, hogy segítene – ráztam meg a fejem nevetve, de máris jobb kedvem volt és dobtam is egy sikeres büntetőt.

– Nyújts ki teljesen a könyököd – szólt rám mellékesen.

– Okés. Te meg Szonja jártok?

Dini szórakozottan felnevetett a kérdésemen.

– Ha ezt most hallaná, biztosan kitérne a hitéből – vigyorgott.

– Bocsi, csak úgy tűnt, közel álltok egymáshoz – mentegetőztem a félreértés miatt.

– Ez csak természetes, hisz csapattársak és barátok vagyunk – bólintott Dini immáron kicsit komolyabban. – De a mi életünkbe sose férne bele egy párkapcsolat. Ha suliban vagyunk, edzünk. Ha sulin kívül, akkor is.

– Szóval, akarnátok járni, de nincs időtök rá? – húztam össze a szemem, miközben próbáltam értelmezni a szavait, mire ismét felkacagott.

– Köztünk tényleg nincs magunkban elnyomott érzelmek és szikrázás – közölte amolyan kissé gúnyos, de mégis őszinte stílusban.

– Értem – hagytam hát annyiban és inkább abba az irányba terelődtek a gondolataim, hogy mégis mennyit edzhetnek, ha nincs mellette idejük párkapcsolatra. Vajon megéri ennyi mindent feláldozni? Talán nekem is valami hasznosra kellene fordítanom a szabadidőmet.

Ebédnél Klaudia elkapott és lenyomott engem a Dominikkal közös asztalukhoz.

– Mi van már megint veletek? – tért rá egyből a lényegre.

– A mi barátságunk tényleg csak arról szól, hogy kifaggattok, ha bajom van? – meredtem rájuk kissé döbbenten.

– Amennyit drámázol, simán – bólintott Dominik, de nem sértésnek szánta, de mégis vágtam rá egy pofát.

– Hát, most nem én drámázom, hanem Konrád, szóval ezúttal fogjátok közre őt – javasoltam.

– Féltékeny az Alfára? – érdeklődött Klaudia sokatmondó pillantások közepette.

– Milyen alfa? – röhögtem el magam.

– Tudod, a fiúk között mindig akad egy-egy kiemelkedő figura, aki vezére a többieknek, akár látványos, akár csak szimbolikus módon.

– És Dini egy ilyen alfa? – pislogtam nagyokat.

– Aha. A többiek cikizik meg piszkálják, de mégiscsak mindenki felnéz rá és követi őt – magyarázta nagyban Klaudia az észrevételeit.

– Értem. Nálunk is van ilyen alfa? – címeztem kérdésemet ezúttal Dominiknak.

– Még nem vált el, pontosan ki is, de ja – biccentett egy aprót.

– Oké – hagytam rá, mert nem voltam benne biztos, akarom-e tudni a részleteket, így inkább visszatértem az eredeti témára. – Igen, Konrád féltékeny.

– Én se akarnám, hogy a csajom egy másik palit istenítsen – vonta meg a vállát Dominik lezserül, mire elkerekedett a szemem.

– Te sose állsz Konrád pártján!

– Én annak a pártján állok, akinek igazat adok – pontosított Dominik.

– Hagyjuk már! Csak mert Luca felnéz az Alfára, attól még nem kell máris kiakadni – kelt a védelmemre Klaudia.

– Na, jó – tettem le a kanalamat az asztalra. – Te meg nem szoktál egyetérteni velem! Mi van veletek, skacok?

– És veled mi van? – fordult felém hirtelen Klau. – Összevesztetek, te mégsem tűnsz különösebben összetörtnek.

– Mert nem is törtem össze – szorítottam össze a számat makacsul. – Szerintem nem adtam neki okot arra, hogy így kiboruljon. Megmondtam, hogy szeretem és csak ő érdekel, de nem izgatta, csak az, hogy „Dini így meg Dini úgy”.

– Csak mert most még így érzel, attól még elég zavaró, ha valaki megpróbálja elcsábítani a nődet – jegyezte meg Dominik, még mindig Konrád pártján állva.

– De hát szó sincs erről! Úgy viselkedik velem, mint egy… - kerestem a megfelelő szavakat. – Mint egy apa.

– Apa? – hökkent meg Klaudia.

– Igen. Illetve nem. Mint egy mester a tanítványával.

– Most apa vagy mester?

– Mindkettő, oké? Dini sose akarna semmit tőlem és ez így van jól. Ő a példaképem, értitek? Felnézek rá és a legtöbb mindent, amit most tudok, tőle tanultam. Nekem ez sokat jelent. Félre kellene mindezt dobnom azért, mert Konrád nem érti, hogy itt semmilyen romantikus érzelem nincs a levegőben?

– Hát, ha ő a fontosabb, akkor lehet, hogy igen.

Következő rész:

Előző rész:

https://csillagokhullas.blogspot.com/2020/08/kosarsuli-120resz.html