Láttam, ahogyan Eszti egészen élvezi Krisz társaságát, és, hogy Csenge sem
szenved maximálisan Dominik mellett. Sajnos azt is látni véltem, hogy Klaudia
majd kicsattant örömében, hogy Konrád lett a padtársa.
- Jó szar ez az ültetés - közölte egyszer csak Gergő, amivel némileg sikerült felidegesítenie.
- Én sem vagyok oda érte, elhiheted! - feleltem mérgesen, amiért gyakorlatilag ennyire könnyen leszólt engem.
- Hát az meg pont nem érdekel - érkezett az unott válasz. Na, ebből elég legyen.
- Engem meg te nem érdekelsz! - vágtam vissza, lássuk be, meglehetősen bénán.
- Akkor talán csöndben is maradhatnál - reagálta le egyszerűen Gergő.
- Abban biztos lehetsz, hogy nem szólok hozzád többet - mondtam, majd karbafont kézzel előrefordultam.
- Ennek csak örülni tudok.
- Bunkó.
Nos, ezek után az őskor csak még inkább megviselt.
- Komolyan ezeket mondta? - bámult hitetlenül Gergő felé a szünetben Eszti.
- Szórul szóra - bólintottam.
- Azt már tudjuk, hogy nem ő lesz a legjobb barátod - vonta le a logikus következtetést Csenge.
- Szerintem ezt eddig is tudtuk - szúrtam közbe vigyorogva.
- Jogos - biccentett Csenge elismerően.
- Mindenesetre, nem tetszik nekem ez a Gergő - töprengett Eszti, már a padomon trónolva.
- Biztosíthatlak, hogy nekem sem - értettem vele egyet, megosztva velük a már amúgy is nyilvánvalót.
- Fel kell vele vennünk a harcot! - kezdett túlzásokba esni Eszti, mire kérdő tekintettel meredtünk rá.
Azonban nem tudott belekezdeni tervébe, mert időközben becsöngettek.
- Matek után folytatjuk - ígérte Csenge, majd előresétáltak a helyükre.
- Éljen, matek van - csusszant be a mellettem lévő üres helyre Konrád.
- Így megviselt a töri? - érdeklődtem finoman.
- Ad egy, igen. Ad kettő, bírom a matektanárt - felelte.
- Gondolom nem hibás feltételezés azt gondolnom, hogy ilyen szavak nem gyakran hagyják el a szádat - mosolyodtam el óvatosan, Konrád pedig egyetértően bólogatott.
- Helytálló feltételezés - dicsért meg, majd a nyomatékosítás kedvéért megpaskolta a fejem tetejét. Ez kábé úgy tűnhetett egy kívülálló számára, mintha a gazda az engedelmes kutyája fején keresztül küldte volna el az elégedettségét.
- Üdvözlöm ismét az osztályt! - lépett be Dobos a terembe.
- Jó napot kívánok! - mondtuk egyszerre, nagyjából úgy, ahogyan alsóban szokás, míg Dobos viccből vezényelt a kezeivel.
- Ez gyönyörű volt - ismerte el köszönésünk szépségét Dobos.
- Ennek mi csak örülünk - vágta rá Krisz boldogan.
- Akkor most elkezdenénk az anyagot - folytatta Dobos. Feltűnt, hogy nem hozott magával se könyvet, se jegyzetet vagy naplót.
- Ennek viszont már kevésbé - dünnyögte Dominik pont olyan hangerővel, hogy még mindenki hallja.
Összességében a matek jól telt, mivel ismét jó helyen ülhettem, jó fej volt a tanár, és mert nem töri óra folyt éppen.
Mindenesetre a negyvenöt perc leteltével Konrád a srácokhoz csatlakozott, míg ezúttal én voltam az, aki előrement Esztiékhez. Odahúztam egy széket és leültem melléjük harmadikként.
- Meséljetek! Nektek milyen volt az új padtárs? - kérdeztem tőlük, hogy most ők meséljenek.
- Krisz jó srác - foglalta össze röviden és tömören Eszti.
- Aha, ahogyan Dominik is - csatlakozott az érdektelen regéléshez Csenge.
- Az utóbbit azért nehezen hiszem - morogtam. - Jaj, lányok! Nem kell ezt csinálnotok, csak azért mert nekem nem jött be a dolog.
- Krisz nagyon jó fej. Humoros és olyan, hogy is mondjam... - kereste a megfelelő szavakat Eszti. - Szabad.
- Szabad? - vontam fel a szemöldököm.
- Igen. Nem izgulja el a dolgokat, nem gondolja túl őket, olyan spontán áll az élethez - magyarázta Eszti.
- Dominik is rendes fiú, a maga módján. Csak kell neki egy kis idő, míg ez kialakul a másikkal szemben - célzott Csenge a Dominikkal való első beszélgetésemre.
- Örülök neki, hogy jól sikerült nektek a töri - mondtam, és ez valóban a szívemből jött, nem csupán felszínes dolog volt.
- Köszi, Lean - mosolygott hálásan Eszti.
- Ja, Len - kontrázott Csenge, mire felröhögtünk.
- Jó szar ez az ültetés - közölte egyszer csak Gergő, amivel némileg sikerült felidegesítenie.
- Én sem vagyok oda érte, elhiheted! - feleltem mérgesen, amiért gyakorlatilag ennyire könnyen leszólt engem.
- Hát az meg pont nem érdekel - érkezett az unott válasz. Na, ebből elég legyen.
- Engem meg te nem érdekelsz! - vágtam vissza, lássuk be, meglehetősen bénán.
- Akkor talán csöndben is maradhatnál - reagálta le egyszerűen Gergő.
- Abban biztos lehetsz, hogy nem szólok hozzád többet - mondtam, majd karbafont kézzel előrefordultam.
- Ennek csak örülni tudok.
- Bunkó.
Nos, ezek után az őskor csak még inkább megviselt.
- Komolyan ezeket mondta? - bámult hitetlenül Gergő felé a szünetben Eszti.
- Szórul szóra - bólintottam.
- Azt már tudjuk, hogy nem ő lesz a legjobb barátod - vonta le a logikus következtetést Csenge.
- Szerintem ezt eddig is tudtuk - szúrtam közbe vigyorogva.
- Jogos - biccentett Csenge elismerően.
- Mindenesetre, nem tetszik nekem ez a Gergő - töprengett Eszti, már a padomon trónolva.
- Biztosíthatlak, hogy nekem sem - értettem vele egyet, megosztva velük a már amúgy is nyilvánvalót.
- Fel kell vele vennünk a harcot! - kezdett túlzásokba esni Eszti, mire kérdő tekintettel meredtünk rá.
Azonban nem tudott belekezdeni tervébe, mert időközben becsöngettek.
- Matek után folytatjuk - ígérte Csenge, majd előresétáltak a helyükre.
- Éljen, matek van - csusszant be a mellettem lévő üres helyre Konrád.
- Így megviselt a töri? - érdeklődtem finoman.
- Ad egy, igen. Ad kettő, bírom a matektanárt - felelte.
- Gondolom nem hibás feltételezés azt gondolnom, hogy ilyen szavak nem gyakran hagyják el a szádat - mosolyodtam el óvatosan, Konrád pedig egyetértően bólogatott.
- Helytálló feltételezés - dicsért meg, majd a nyomatékosítás kedvéért megpaskolta a fejem tetejét. Ez kábé úgy tűnhetett egy kívülálló számára, mintha a gazda az engedelmes kutyája fején keresztül küldte volna el az elégedettségét.
- Üdvözlöm ismét az osztályt! - lépett be Dobos a terembe.
- Jó napot kívánok! - mondtuk egyszerre, nagyjából úgy, ahogyan alsóban szokás, míg Dobos viccből vezényelt a kezeivel.
- Ez gyönyörű volt - ismerte el köszönésünk szépségét Dobos.
- Ennek mi csak örülünk - vágta rá Krisz boldogan.
- Akkor most elkezdenénk az anyagot - folytatta Dobos. Feltűnt, hogy nem hozott magával se könyvet, se jegyzetet vagy naplót.
- Ennek viszont már kevésbé - dünnyögte Dominik pont olyan hangerővel, hogy még mindenki hallja.
Összességében a matek jól telt, mivel ismét jó helyen ülhettem, jó fej volt a tanár, és mert nem töri óra folyt éppen.
Mindenesetre a negyvenöt perc leteltével Konrád a srácokhoz csatlakozott, míg ezúttal én voltam az, aki előrement Esztiékhez. Odahúztam egy széket és leültem melléjük harmadikként.
- Meséljetek! Nektek milyen volt az új padtárs? - kérdeztem tőlük, hogy most ők meséljenek.
- Krisz jó srác - foglalta össze röviden és tömören Eszti.
- Aha, ahogyan Dominik is - csatlakozott az érdektelen regéléshez Csenge.
- Az utóbbit azért nehezen hiszem - morogtam. - Jaj, lányok! Nem kell ezt csinálnotok, csak azért mert nekem nem jött be a dolog.
- Krisz nagyon jó fej. Humoros és olyan, hogy is mondjam... - kereste a megfelelő szavakat Eszti. - Szabad.
- Szabad? - vontam fel a szemöldököm.
- Igen. Nem izgulja el a dolgokat, nem gondolja túl őket, olyan spontán áll az élethez - magyarázta Eszti.
- Dominik is rendes fiú, a maga módján. Csak kell neki egy kis idő, míg ez kialakul a másikkal szemben - célzott Csenge a Dominikkal való első beszélgetésemre.
- Örülök neki, hogy jól sikerült nektek a töri - mondtam, és ez valóban a szívemből jött, nem csupán felszínes dolog volt.
- Köszi, Lean - mosolygott hálásan Eszti.
- Ja, Len - kontrázott Csenge, mire felröhögtünk.
Nagyon jó lett:) olyan igazi sulis életbe nyerünk bepillantást❤️Én várom a folytatást:D
VálaszTörlés