Matek utáni szünetben mindenki ment a maga dolgára. Ez alatt azt
értem, hogy én speciel a lányokkal erősítettem a büfé előtti sort, míg Konrád, Krisz meg a srácok a folyosón kacérkodtak a
szomszédos osztályokkal. Csöngetéskor értünk vissza a terembe, nagyjából
egyszerre a többiekkel, így Konrád lovagiasan maga elé engedve ösztönzött a
helyem elfoglalására.
- Milyen óra jön? – érdeklődött, látva az órarendet a kezemben.
- Ahogy elnézem, angol – vizslattam a lapomat.
- Remek – forgatta a szemeit, amiből arra kellett
következtetnem, hogy ennek talán annyira nem örül. Nem mintha, eddig bármelyik
óráért lelkesedett volna, leszámítva Dobos Miklós tanár úr kör rajzolását, és be
nem mutatkozós, nem létező játékát.
- Herczeg nem tud angolul – vigyorgott rám a szomszéd padból Krisz.
- Ez így nem teljesen igaz – ellenkezett rögvest Konrád, de
gondolom, csak valami minimális eltérés lehetett a „nem tud” kifejezéstől.
- Jól van. Akkor csak rosszul tud – pontosított vihogva Krisz.
- Nem az erősségem az angol – húzta ki magát Konrád, úgy
beszélve, akár egy arisztokrata.
- Sebaj, Liliomszál biztosan remek a nyelvekben – csatlakozott a
társalgáshoz Dominik rám kacsintva.
- Ezt kivételesen eltaláltad, Dumbó – vágtam a lehető legbüszkébb és magabiztosabb képemet, amit csak tudtam.
- Kivételesen – húzta fel a szemöldökét csöppet sem egyetértően.
- Azonban, ha emlékezetem nem csal, külön csoportban leszünk –
kaptam észbe, és ez volt az a pillanat, amikor rádöbbentem, mennyire is rossz
teremben járok.
- Azt hittem, sosem esik le neked – tápászkodott fel Dominik és
felemelte a táskáját a földről, lazán vállára rakva.
A sunyi, hisz egy csoportban vagyunk!
- Nem hiszem el, hogy megkockáztattad a késésünket, csakhogy
tesztelj, mikor jövök rá a tévedésemre! – hadartam felháborodottan, már a
folyosón vágtatva.
- Ugyan! Totálisan megérte. Ez vicces – szórakozott a
szerencsétlenségemen Dominik.
- Elnézést a késésért – léptünk be a terembe kopogás után.
- I apologize for the delay! – rögtönzött Dominik meglehetősen okosan, hiszen ez egy angolóra volt.
- Sit down, please! – mutatott két üres helyre a meglehetősen zord angol tanárnő.
Miután helyet foglaltunk, felmértem a terepet, jól megfigyelve, ki
hol ül.
|
Barbi
|
Klaudia
|
Vivi
|
|
|
Tibi
|
Dóri
|
Regi
|
|
|
Dominik
|
Én
|
|
|
A két legszélső padsorban senki nem foglalt és nem
is foglalhatott helyet, ez amolyan fixa ideája lehetett a tanárnőnek.
A padok előtt egy kiemelt katedra szerűség állt, rajta a tanári asztallal. Az angol tanárnő Szilas Rozália szintúgy nem tanított még ma, mint előtte eddig nagyjából mindenki más. A bemutatkozás angolul folyt, de
ezúttal nem volt benne semmi különleges, nem fűszereztük meg
alliterációval vagy egyéb ilyen felettébb érdekes és izgalmas dologgal.
Konrád jutott eszembe azonnal, hogy vajon náluk miképpen zajlik az
óra, esetleg megint a falba veri a fejét, amiért el kell mondania a nevét.
A következő óra, ami egyben az utolsó is, biológia volt,
szintén előadóteremben. Ezúttal így nézett ki az ülésrend:
Regi
|
Vivi
|
Klaudia
|
Barbi
|
|
|
Dóri
|
Bori
|
|
|
Tibi
|
Anti
|
Csenge
|
Én
|
Eszti
|
Bence
|
Krisz
|
Konrád
|
Dominik
|
Gergő
|
|
Tibi
|
Bence
|
Vivi
|
|
Anti
|
Konrád
|
Dóri
|
Bori
|
Klaudia
|
Regi
|
Krisz
|
Csenge
|
Dominik
|
Eszti
|
|
Barbi
|
Én
|
Gergő
|
|
Mondanom sem kell, hogy megint csak én szívtam meg a legjobban. Nem
csupán a leghátsó padsorba kerültem, egy rakat centerrel és meglehetősen magas emberrel előttem, de ismét el lettem
választva azoktól az emberektől, akikkel szerettem volna együtt
ülni.
Ez volt az az óra, amely minden diák rémálma lehetne, mikor a tanár
már a legelső alkalommal belekezd a tanításba, te meg csak nézel, hogy most
akkor mi van, és miért nem a neved eredetéről érdeklődik a növénytan rejtelmei helyett.
Óra után – amint sikeresen feleszméltünk a sokkból – Esztivel azon
tanakodtunk, mivel foglaljuk el magunkat az elkövetkezendő egy órában, ami még az edzésig hátravolt.
- Hé! – ért utol minket Krisz. – Mit csináltok az edzésig, csajok?
- Még nem döntöttük el – felelte Eszti továbbra is töprengve.
- Akkor hát, gyertek velünk mekibe – invitált minket Krisz, majd a
mögötte toporgó srácok felé biccentett.
- Rendben – fogadtam el a meghívást.
- Megkeresem Csenkeszt – indult el az ellenkező irányba Eszti.
- Csenkesz? – vonta fel Krisz a szemöldökét.
- Hosszú – legyintettem, majd a fiúk társasága felé vettem az
irányt.
Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/07/kosarsuli9.html
Előző rész:
https://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/07/kosarsuli7_15.html
Imádom ..nagyon jò!!!♡☆♡
VálaszTörlésNagyon jól írsz❤️ A gif a végén mindent visz❤️
VálaszTörlésEgyik kedvencem <3
VálaszTörlésKoviiii reeeeeeeszt!!!!
VálaszTörlésjöjjön már össze Luca és Konrád...a fiúk meg harcoljanak már Lucáért légysziikkeeee
VálaszTörlésJaj az jó lenne😂❤️
Törlés