Tehát végül a srácokkal hagytuk el a
BKEG-ét. Mivel ők
négyen mentek legelöl, mi hárman lányok mögöttük ballagtunk, így volt alkalmam
egyenként jól megfigyelni őket.
Ott volt Krisz, a maga viszonylag magas
valójával, oldalt felnyírt szőkésbarna hajával, vicces, színes és bő pólóival, amiken mindig valami poén állt.
Nyakában óriási fejhallgatója pihent, jobb fülében pedig egy apró fekete
fülbevaló. Krisz vicces embernek hiszi magát, és többnyire igaza is van. Ő és Konrád sok mindenben különbözőek, valahogy mégis passzolnak és
legjobb barátok.
Aztán mellette haladt Dominik, rövid,
fekete, félig oldalra zselézett hajával, kék szemeivel, (szerinte) átható és ellenállhatatlan
tekintetével. Dominik külseje mindig kifogástalan, legalábbis eddig, gyakran
látni ingben. Bal kezének mutató ujján egy egyszerű, minta vagy felirat nélküli ezüst gyűrűt visel. A tipikus „jól nézek ki, ezt
tudom is magamról és tudom, hogy te is tudod rólam” személyiség.
A harmadik a sorban Bence, aki
mindannyiuk közül a legcsendesebb és visszafogottabb. Világosbarna haja
legtöbbször össze-vissza áll, kedveli a kockás ingeket, de ha jól hallottam a
csíkosokat viszont nagyon is elveti. Szemüveges, talán az egyetlen rosszul látó
a fiúk közül.
És végül Konrád. Egyszerű sötétbarna hajjal, szép világosbarna szemekkel, letisztult, elegáns, de mégis menő stílussal. Konrádnál megtanultam, hogy
nem azért beszél hozzám és poénkodik velem, mert kedvel, hanem mert szimplán
kedves. Konrád mindenkivel udvarias és rendes, ugyanakkor mégis van benne
valami rosszfiús. Többségében a csőfarmer plusz póló összeállítást
részesíti előnyben,
hozzá egyszerű
vászoncipővel.
A mekiben egy fagyit rendeltem, és
Eszti és Dominik között ültem. Nagyjából fő témáként a kosár meg a suli dominált,
mivel egyelőre
még csak ez volt a közös bennünk.
Szeptember 3., szerda
Eleve ez volt a rettegés napja, hiszen
ma volt először
történelem óránk. Márpedig a töri nem az én asztalom.
A Széll Kálmán téren összefutottam Esztivel,
így szerencsére nem kellett a rémisztő gondolataimmal kettesben mennem az
iskolába.
Az első óra osztályfőnöki volt, szóval egy könnyű kezdés egy nehéz napon. Vili bá előadta, hogy bár csak a jövő évben kezdődnek a plusz nyelvórák, a suli szeretné látni, kit, mi érdekel. Az ofő elindított egy lapot az első padból, amin mindenkinek nyilatkoznia
kellett a terveiről.
Négy nyelvből
lehetett választani: spanyol, olasz, német, francia. Hozzánk érkezett meg
utoljára a lap, Konrád a pad közepére tolta és együtt kezdtük vizslatni. Akkor
már ezek álltak rajta:
Barbi: spanyol
Klaudia: spanyol
Dóri: olasz
Regi: olasz
Gergő: -
Bence: - (lázadok)
Itt azért halkan felnevettünk.
Csenge: francia
Eszti: francia
Bori: német
Tibi: német
Anti: német
Dominik: francia
Krisz: -
- Ne csináld már, haver! – súgta át
barátjának véleményét Konrád.
- Mi van? Ne mondd nekem, hogy te fel
akarsz venni plusz két órát – értetlenkedett Krisz nagyokat pislogva.
- Nem fog a kárunkra válni – vont vállat
Konrád, ami szerintem engem lepett meg a leginkább.
- Nem akarok ilyenekre időt áldozni – vitatkozott tovább Krisz.
- Hogy mondod? A németet választanád? –
tetette a süketet Konrád, megfogva a fülét.
- Mi? Nem, dehogy! Azt mondtam,
egyáltalán nem akarok jelentkezni – ellenkezett hevesen Krisz, majd kiesve a
székből.
- Ja, bocs. Rosszul hallottam. Akkor
felírlak franciára – hajolt a papír fölé Konrád és magával együtt felvéste
barátja nevét is a francia nyelv jegyében.
- Herczeg! Herczeg! – szólongatta Krisz
haverját, de Konrád úgy cselekedett, mint aki meg sem hallotta.
- Már csak te maradtál. Siess, mielőtt még Krisz valami őrültséget csinál – nyomta a kezembe a
lapot Konrád, amire már az én nevemet is felfirkantotta, csupán csak oda
kellett biggyesztenem, hogy „francia”.
Mikor ezzel is megvoltunk, Konrád gyors
léptekkel előrement
és Vili bá kezébe adta a lapot, majd súgott neki valamit.
- Mit mondtál neki? – faggattam, mikor
visszaült mellém.
- Csak annyit, hogy ne higgyen
Krisznek, ha le akarja adni az órát – rándította meg a vállát Konrád, majd rám
kacsintott.
A következő a retteget történelem óra volt, ahol
is a tanár úr első
dolga volt, hogy mindenkit felállított, miután bejött.
- Senki nem ülhet barát mellett –
közölte, majd nekikészült egy igen komoly és bonyolult ülésrendszer
kidolgozásához. Arról mondjuk fogalmam nem volt, hogyan tervezi megállapítani, kik barátok és kik nem. Azonkívül, hogy eredetileg ki mellett ültünk.
Az eredmény a következő lett:
Dóri
|
Bence
|
Dominik
|
Csenge
|
Én
|
Gergő
|
Bori
|
Tibi
|
Klaudia
|
Konrád
|
Anti
|
Vivien
|
Krisz
|
Eszti
|
Barbi
|
Regi
|
Hát, mit mondjak, ez a nem barátok dolog mégis majdnem teljesen jól összejött a
tanárnak. Nálam biztosan, Klaudiánál viszont inkább jó irányba fordult, Eszti meg
Csenge meg szintén nem szívott annyira. Na, meglátjuk, ebből mi sül majd ki.
Következő rész:
Előző rész:
Imádom ♡☆♡
VálaszTörlésUuuuuu❤️Jó lett❤️Folytatás jöhet bőven❤️Nagyon jól írsz, jó a képzelőerőd❤️
VálaszTörlés