Nos,
szerencsére Konrád nem ugrott ki az ablakon, de meglehetősen közel állt hozzá azok
után, hogy nagyon sokan jelentkeztek, szerinte minden logikus magyarázat
nélkül. Végül szép szavakkal és hosszas rángatással sikerült hatással
lennem rá, és visszafognom. Nagy mázli.
A
következő óra
matek volt, a szünetben Eszti felült a padomra, és beszélgetéssel ütöttük
el az időt.
-
Rettentően
kíváncsi vagyok, ezúttal milyen módon kell majd bemutatkoznunk - csatlakozott
kicsiny társaságunkhoz Konrád a jelző csengő végezetével.
- Mit
gondolsz, melyik egyenlet jellemezne téged a leginkább? - vágott idióta fejet
Krisz, amin persze mind felröhögtünk.
-
Mindent egybevetve kijelenthetem, hogy a másodfokú - feleltem igyekezve,
megtartva a komoly ábrázatomat.
-
Komolyan? Téged is? Engem is! - örvendezett szerepét túljátszva Krisz.
-
Halihó! - lépett be a terembe egy vékonyka, kopasz, ötvenes pasas.
- Előre látom, hogy jobb lesz itt a
bemutatkozás - mosolygott Eszti sokatmondóan, majd lepattant a padról és
saját helyére sietett.
-
Melegen ajánlom, hogy igaza legyen - intette Konrád, leginkább Eszti szavait,
mert hogy Eszti maga már messze járt.
- Dobos
Miklós volnék. Ismerkedésünket egy viccel indítanám. Mit csinál a kecske, ha
vajas kenyérre vágyik? - tette fel a kérdést, mire mindenki kérdőn nézett rá.
- Mit?
- érdeklődött
némi csend elteltével Krisz.
-
Mekken egyet - osztotta meg velünk zseniális poénját a tanár úr, amíg többek
amolyan fájdalmas nevetést hallattak.
- Na,
ez jó lesz - ébredt fel Konrád, és felemelte a fejét a padról.
- No,
már most. Nekem ugyan bemutatkozhattok, de képtelen leszek megjegyezni, tehát
nagyjából fél év múlva tudni fogom ezt a padsort - mutatott ránk, a baloldalra.
- Év végén pedig már jó eséllyel mindenkiét.
-
Kifejezetten kedvelem ezt a tanárt - lelkesedett Konrád most, hogy megtudta,
ezúttal elkerüljük az "ez a nevem és így becéznek" kezdetű nótát.
-
Mindenesetre van nálam egy névsor az ülésrenddel megspékelve, így nem lesz
gond. Első felelőnk tehát… - húzta végig Dobos
az ujját a névsoron.
- Hogy
felelő? Ez
valami vicc? – döbbent le maximálisan Krisz, aki gondolom, az ilyen helyzetektől retteg leginkább az
iskolában.
- Erre
az órára sem hoztam cuccot – hajtotta le ismét a fejét Konrád, amolyan most már
minek izgassa magát stílusban, lemondóan.
- Török
Luca – állapodott meg Dobos a névsornál, szerencsétlenségemre pont nálam.
Konrád
elismerően
nézett fel rám, majd a tenyerét nyújtotta, amibe én meglehetősen félszegen belecsaptam, majd
esetlenül előrementem
a táblához. Milyen felelés ez? Mit kérdezhet az első órán? Ráadásul matekból.
- Csak
ügyesen, Liliom szál! – hallottam Dominik gúnyos suttogását a hátam mögül.
-
Hello, hello! – üdvözölt a kellettnél vidámabban. – Lucának szólíthatlak?
-
Persze – feleltem egy aprót bólintva.
- Akkor
hát Lucácskám! Miről
szeretnél nekünk mesélni?
-
Leginkább semmiről –
dünnyögtem halkan.
- Hogy
mondtad? – lépett egyet közelebb a tanár.
- Nem
is tudom. Mire tetszik kíváncsinak lenni? – kérdeztem a biztonság kedvéért
vissza, látva, milyen jó fej tanárról is van szó.
- Talán
kezdhetnéd azzal, hogy imilyen órán is vagy jelenleg.
-
Matek? – kissé ironikusra sikeredett a megszólalásom, ezért hozzátettem. –
Matek.
-
Meglepődnétek,
hányan feleltek már rosszul erre a kérdésre – vigyorgott sokatmondóan Dobos. –
A második kérdésem az volna, tudsz e rajzolni nekem egy kört a táblára.
- Hát
hogyne – fogtam meg a krétát és bár elég bénára sikeredett, mégiscsak egy kör
virított a táblán.
- Látta
már szebbet – élvezte ki a próbatételem bukását nem csak az osztály, hanem még
a tanár úr is.
-
Elismerem – vizslattam a nyomorék körömet.
-
Esetleg kérhetsz támogatást. Akad valaki, aki kisegítené a hölgyet? – Amint
Dobos feltette a kérdést. Konrád keze máris a magasba lendült. Nyilván, a
szereplésmániás…
-
Fiatalember. A neve Konrád, igaz?
- Úgy
ám.
- Nos,
Konrád. Javítanád, kérlek a kört?
-
Természetesen.
Meg
kell, hogy mondjam, Konrád köre még az enyémnél is szánalmasabban nézett ki, de
arra kellett jutnom, szándékos a dolog, Konrád szórakoztatni akarja a népeket.
- Nem
tudom eldönteni, ki segít kinek – nevetett Dobos az osztállyal egyhangúan.
- Ezt
én sem – ingattam a fejem mosolyogva.
- Jól
van, a helyetekre mehettek – intett minket Dobos, mi pedig szavainak
engedelmeskedve a padunkhoz sétáltunk.
- Ez
klassz volt – kacsintott rám Konrád.
- Arra
viszont számítsatok, hogy az elkövetkezendő félévben csak ti fogtok felelni, mert
megjegyeztelek ám magamnak titeket! – szólt még utánunk Dobos, mire
mindketten behúztuk a nyakunkat, és lejjebb csúsztunk a széken.
-
Szerintem pont, hogy nem, mert minket már bír – nyugtatott engem, vagy magát
Konrád, ezt nem nagyon tudtam eldönteni.
-
Mellesleg, így kell kört rajzolni – ragadta meg a krétát Dobos, és egy halál
laza mozdulattal megkanyarintotta a világ legszabályosabb körét. Nem semmi.
- A
fickó tud valamit – biccentett elismerősen Konrád, Krisz pedig megkérte a tanár urat,
csinálja újra, hogy levideózhassa.
Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/07/matek-utani-szunetben-mindenki-ment.html
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/07/kosarsuli6.html
Best *-*
VálaszTörlésMikor lesz kovi resz????.
VálaszTörlésUuuuuu❤️ Nagyon jó❤️
VálaszTörlés💖💖💖
VálaszTörlésÚÚÚ.... nagyon jó!!! kövitttttt gyorsannnn... :"D <3
VálaszTörlés