Ren – A bál
Tekintve, hogy gyakorlatileg megint megszöktem az udvarból,
nem Wave az egyetlen ember ezen a bálon, aki semmiképp sem akarja, hogy
felismerjék. A kopóknak jó a szaglása, de senki nem tökéletes. Bárkit meg lehet
téveszteni. De más egy biztonsági őrt és más a saját apádat. Egyszerűen csak el kellene kerülnöm
a családom, de nem hagyott nyugodni a kíváncsiságom, mit is terveznek.
Hallottam pletykákat, hogy mivel próbálták eltusolni a szökésem, de egyik sem tűnt
valami meggyőzőnek. Természetesen hagytam magam mögött néhány igaz barátot,
akik leadták nekem a drótot, ha történt valami említésre méltó, de az utóbbi időben
akkora volt a felhajtás, hogy jobbnak láttunk lapulni egy kicsit. Addig
mindenképpen, míg lejjebb nem higgadnak a dolgok.
Ezek a bálok mindig a harmónia és a négy elem együttélésének
szimbólumai voltak. Azonban mindig akadtak lázadók, akik szánt szándékkal,
bosszút forralva nem jelentek meg. Olyan viszont sosem akadt, aki pont azért jött
volna, hogy leszámoljon a számára nem kedvező személyekkel. A békét tiszteletben tartották és tartják.
Látszólag legalábbis. Főleg, mióta a tűz
van uralmon. Persze, mindenhol megindult
a pusmogás, hogy továbbra sem volt örököse az uralkodó családnak, aki
megküzdene a többi elem örököseivel a trónért. Ez némi kétséget keltett és kelt
is a népben.
A vicc valójában csak az, hogy van örökös, csak nem akarják
elfogadni. Meg hát, az én szüleim se állnak valami jól. Elyas túl rég van távol
ahhoz, hogy csak úgy visszacsempésszék az udvarba, mintha mi sem történt volna
és kineveljék a következő királynak. Én pedig
leléptem.
A víz és a fény nagy előnybe került. A víz ugyan még mindig a legkevésbé tisztelt ház, a maga
egoista és önimádó Easton D’Eau örökösével, a fény meg elsőszülött lányával, Blairrel és a másodszülött
fiúkkal Ezra D’Éclattal. Nyilván, ez utóbbi esetben Ezra menne a címért, nem
Balir. A terem közepén állnak és illedelmesen beszélgetnek, mint ahogy azt a
riválisok szokták.
Megpillantom Wavet. Nagyot dobban a szívem. Mégha álarcot is
visel, azonnal felismerem, amint belép a hatalmas terembe. Jól tudom, hogy ő
az, hiszen én adtam neki a ruhát. Persze, anélkül is egyértelmű
lenne. Minden porcikámmal érzem a jelenlétét. Mellette Elyas feszít hibátlan
öltönyben és az egész arcát takaró maszkban.
Wave visszafogottan körbekémlel a terembe. Tudom, kit keres.
Vagy épp kiket. Nem tűnik se idegesnek, se feszültnek. Valamiért magabiztosnak
látszik. Tekintete megállapodik valakin, én pedig követtem figyelmének tárgyát.
Az apámat látom, amint kezet fog a tűz
mindenek feletti uralkodójával, Wave apjával.
Szép kis képmutatás, be kell vallanom, tényleg nem semmi. Apám mindig is
hataloméhes volt és miután nem sikerült megszereznie a trónt, mindent
elkövetett, hogy velem érje el az álmait. Mondanom sem kell, hogy nekem nem
különösebben fájt a fogam arra, hogy elvezessem egész Élémentset a boldog élet
útján éveken át. Sokkal szívesebben maradtam volna egy kis faluban az öcsémmel
és Wave-vel. Számomra ez volt a beteljesületlen álom.
A szívem arra ösztönöz, hogy menjek, ragadjam meg a kezét és
vigyem a parkettre. Azonban az agyam megálljt parancsol. Tudnom kell, mit
forral az apám.
Mindeddig szemmel tartottam, hisz elnyertem a bizalmát és
eljátszottam a tökéletes gyermeket, aki kész átvenni a hatalmat, ha eljön az idő.
Jó pár előnye
volt annak, hogy visszatértem az udvarba. Apám
bízott bennem és beavatott a dolgainak egy részébe, plusz olyan képzésben
lehetett részem, ami csak és kizárólag a javamra vállt.
Számos egészen lenyűgöző képességre tettem szert, amelyért,
drága apám, módfelett hálás vagyok neked. Főleg, hogy bevethetem
ellened!
Huuuu
VálaszTörlés