- Nyugi srácok, nyugi! – hűtötte le némileg izzó levegőt Krisz. Illetve igyekezett
lehűteni.
Konrád nem volt az a típus, aki megveri az osztálytársát csak
azért, mert az beszólt barátnőjének. Ugyanakkor, hiába volt
nyugodt a hangja és semmitmondó a testhelyzete, úgy éreztem, mégis feszült.
Talán mert Gergő és Klaudia az első naptól bunkók voltak velem, holott
tudtommal nem követtem el semmit ellenük. Konrád pedig ezt tudta jól.
- Ki-ki van még a csapatban? – hallatott valami cincogáshoz
hasonló hangot Hanna, amit Krisz egy hálás pillantással jutalmazott.
- Szabó Eszti vagyok, a másik bedobó – mutatkozott be Eszti is.
- Gódor Anti – állt fel mögöttem Anti.
- Molnár Regi – zárta a sort a másik centerünk.
- Én pedig – szúrta közbe Vivi az utolsó padból. – Sérült voltam
az első napokon, így nem kerültem rögtön csapatba, aztán helyettesítettem hónapokig
Törököt.
- Mert megsérült a bokája – vágott közbe Csenge kiegészítve a
sztorit.
- Igen. Azóta, hogy felépült, Dominikék csapatában vagyok,
váltogatjuk egymást a centerekkel – fejezte be kis monológját. – Cojan Vivi
vagyok.
Ebben a pillanatban kicsöngettek.
- Köszönöm mindenkinek a bemutatkozást, kérlek, fogadjátok be
Hannát – darálta András bá egyre emelve a hangerőt, mert mindenki mocorogni
kezdett. – Viszont látásra!
- Itt fogsz ülni – terelte a helyére Krisz Hannát, mint valami kis
elveszett báránykát.
- Köszönöm!
- De nem most, mert töri jön – szólt közbe Csenge szórakozottan.
- Ja, tényleg. A tanár úr, hogy is fogalmazott? Barát nem ülhet
barát mellett? – tört ki a nevetés Kriszből.
- Tulajdonképpen, Dóri törin is itt ült – jegyezte meg Bori, mire
elnevettük magunkat.
– Igaza van! Csak Bence ül majd melletted – mondta Eszti, majd
segítőkészen hozzátette. – A srác a másik padsor
utolsó előtti padjában.
- Konrád amúgy nem maradt ki a bemutatkozásnál? – dobtam fel a
kérdésemet, mire a többség kissé meglepetten fordult felém.
- Hát nem kifelejtettünk, haver? – száguldott hátra hozzánk Krisz.
- Gondoltam, kivárom a sorom – vont vállat Konrád szórakozottan.
Mindenki a padunk köré gyűlt.
- Herczeg Konrád vagyok – mosolygott Hannára Konrád.
- Szia! – mosolygott vissza Hanna.
- Biztosan jóban lesztek, Herczeg védjegye a késés – röhögött Dominik.
- Én nem szoktam késni! Ma teljesen véletlenül alakult így, mert
elaludtam! Egész éjjel forgolódtam, annyira izgultam – vallotta be Hanna
pironkodva.
- Nagyon helyes – biccentett Konrád elégedetten konstatálva, hogy
minden maradhat a régiben, majd felállt.
- Hova-hova? - állt elébe Krisz.
- A büfébe megyek, anyu. Velem tartasz?
- Még szép!
- Kérsz valamit? – fordult vissza hozzám Konrád.
- Egy kakaónak nem mondok nemet – húzódott óvatos mosolyra a szám.
- Meglátjuk, én mit mondok neki – kacsintott rám, majd nyomott egy
puszit a fejemre és elhagyták a termet.
- Ti együtt vagytok? – érdeklődött Hanna. – Ha szabad ilyet kérdeznem!
- Persze, semmi baj. Igen, együtt járunk – bólogattam vidáman.
- Nagyjából négy hónapja – egészítette ki Eszti.
- Más pár is van az osztályban?
- Nem, nincsen – ráztam a fejem.
- Még – nevetett fel sejtelmesen Csenge.
- Klaudia meg a haragos srác sem? – halkította le a hangját
félénken Hanna.
- Mármint Gergő?
- Igen!
- Nem, dehogy.
- Bár most, hogy mondod, összeillenének.
- Az már biztos – fintorogtam.
Huhuuu Konrád, észnél legyél:D
VálaszTörlésAjjaj😱 Mi lesz itt?😱
VálaszTörlésJó lett mint mindig😍
Nagyon jó lett! Várom a folytatást!!:))
VálaszTörlés