- Mi a fenét
csinálsz? – kerül el a húgom és összehúzott szemekkel méreget.
- Elfoglalom
magam – vágom rá.
- Azt látom.
- Megkérdezném,
mit kérsz inni, de határozottan kiskorú vagy – villantok rá egy angyali
mosolyt, mire a pultos srác nevetés szerű hangot hallat.
- Ki a haverod? –
érdeklődik Camille, cseppet sem visszafogottan bámulva a srácot.
- Ő itt – kezdem, de itt megakadok. – Tulajdonképpen nem tudom. Ki is
vagy te?
- Khalil Jarsdel –
nyújtja a kezét nekem. Egy fekete, hosszú ujjú pólót visel és most, hogy
feltűrte könyökéig az anyagot, tökéletes rálátást engedélyen az alkarján
végigvonuló tetkósorra.
- Asen Layce –
csúsztatom a kezem az övébe. Találkozik a tekintetünk.
- Szia! Én Cami
vagyok – fog kezet a pultossal – a jelek szerint Khalillal - Iris egészségtelenül
vigyorgó barátnője. Nyilván, máris beleesett a srácba.
- Mondjátok csak. Miért is játszotok pultost? –
teszi fel kulturáltan kérdését a húgom. – Egyáltalán ki vagy te?
- Most mondtam – billenti oldalra a fejét Khalil.
- Úgy értem, hogy kerülsz ide? – pontosít Iris.
- Jarsdel! Hát itt bújkálsz? – kerül elő King, aminek
következtében
a húgom
viselkedése
180 fokos fordulatot vesz.
- Bébi – kapja el a srácot, aki nyom egy futó
csókot a homlokára.
- Jarsdel a haverom. Osztálytársak vagyunk – avat
be minket King szórakozottan, miközben tölt magának egy felest.
King egyidős a húgommal, ha emlékezetem nem csal, tizenegyedikes. A pultos srác
csak harmadikos lenne a gimiben? Jóval többnek nézett ki. Mindegy. Ez az este
így vagy úgy, de csalódás lett volna.
- Az én munkám itt véget is ért – léptem el a
pulttól.
- Hogy hogy nem találkoztunk még vele? – Iris kíváncsisága
kimeríthetetlen.
- Jarsdel csak nemrég jött a városba. De már régről haverok
vagyunk. Ja. Együtt jártuk ki az általánost – magyarázza kissé
akadozó nyelvvel King. Ő maga is csak három éve
jött
a városba.
Jobbnak látom odébb állni, mielőtt még ez a
nagyszabású társalgás folytatódik.
- És miért játszik pultost? – hallom a húgom
újabb kérdését, de a választ már nem.
Körbenézek a nappaliban összegyűlt társaságon,
majd nagyot sóhajtva megigazítom a hajam. Keresnem kellene valami halk és
magányos zugot. Vagy csak haza kellene mennem. Nagy vagyok én már ehhez, a sok
kis gimishez, akik másban sem lelnek örömöt, mint a részegeskedésben, meg az
effélékben. Túl idősnek érzem magam ehhez. Pedig csak három év.
Végül az emeleti fürdőszobát választom
búvóhelyemmé és beleülök a kádba. Elmerülve a gondolataimban a megtanulandó
tételeimre koncentrálok, mikor valaki benyit.
- Foglalt – közlöm és magamban magamat átkozom,
amiért nem zártam be az ajtót.
- Bocs – kér elnézést a srác, de azért is belép.
Elfordítja a kulcsot a zárban és mellém lép. Khalil az. Kezében egy whiskey és
egy boros üveget tart.
- Szabad? - biccent fejével a kád irányába.
- Végül is – tornázom magam egy kicsit arrébb,
hogy elférhessen.
- Miért vagy itt, ha ennyire nem jön be a buli?
- A húgom, Iris ragaszkodott hozzá – vonok vállat.
- King nője – bólint. A
nője. Mintha egy tizenegyedikes mondaná. Éretlenek.
Mind.
- És te miért szolgálod ki az embereket piával?
- Mert vicces – feleli kurtán, majd felemeli a
bort. – Kérsz?
Nagyot sóhajtok. Ennél rosszabb már úgysem lehet.
- Egy korty nem árthat.
Ohhohh😏😏
VálaszTörlés