– Gyerünk, KIGY!
Még egy utolsó kört – bíztatta társait Dini este nyolckor, mikor én már csak
nyújtottam, ők pedig még nagyban edzettek.
Ma volt a harmadik
napja a dobótábornak és most már Konrád, Krisz, Dominik és Klaudia is maradtak
tovább dobálni és gyakorolni. Mind együtt próbáltuk elérni a cipőorrunkat, ami
a hajlékonyabbaknak, tehát Krisznek és Klaunak lényegesebben könnyebben ment,
mint nekünk, többieknek.
A nagyobbak lenyomták
az utolsó figurát, majd csatlakoztak hozzánk.
– Mi az, hogy KIGY?
– érdeklődött Krisz, kérdését leginkább Milánnak címezve, akitől a legkevésbé tartott.
– Kosaras Idióták Gyülekezete
– vigyorodott el az alacsony srác. – Hangsúly az idiótákon.
– És ez az egész
osztályotokra vonatkozik, vagy csak rátok, ötötökre? – kérdezte Dominik.
– Ó, mint
totálisan zakkantak vagyunk – biztosította a fiúkat Milán jókedvűen. – Még nem volt
alkalmatok közelebbről megnézni a társaságot, de itt mindenki egyedi és roppant
dilinyós.
– Kezdve a
kapitányunkkal – egészítette ki Zalán szívélyesen mosolyogva Dinire.
– Ki kérem
magamnak! – háborodott fel amaz.
– Tényleg, lassan
nektek is csapatkapitányt kell választanotok – csettintett a nyelvével Milán
izgatottan.
– Igen? – lepődött
meg Krisz.
– És mikor? –
kíváncsiskodott Klaudia, ugyanis Vili bá erről nem sokat mondott nekünk.
– Az augusztusi
edzőtáborban szokás – magyarázta Milán. – Az első évben azért nem kerül erre
sor, mert nem az edzők döntenek, hanem a játékosok. Ahhoz viszont, hogy az
elkövetkezendő három évre megszavazzatok valakit, alaposan ismernetek kell
egymást.
– És miről ismerszik
meg a jó kapitány? – meredtem rájuk csillogó szemekkel, mert tudni szerettem
volna, nálunk vajon ki felelne meg a paramétereknek.
– Nos,
természetesen nem hárul minden feladat a csk-ra, ettől még az edzőnek és a
többi játékosnak ugyanakkora befolyása marad – kezdte Milán. – De a kapitány
egyfajta vezető, aki képes hatást gyakorolni a többiekre.
– Aki lelket önt belétek,
mikor vesztésre álltok – folytatta Zalán.
– Aki bíztat és
bátorít, mikor rosszul sikerül valami – egészítette ki Szonja.
– Elsimítja a csapaton
belüli konfliktusokat – tette hozzá halkan Judit.
– Odafigyel a
játékosokra és nemcsak a pályán elkövetett dolgokra összpontosít, hanem a
hétköznapokon történtekre is – hozott fel egy újabb szempontot Milán.
– De maga is elég
jónak kell, hogy legyen a pályán és az életben, különben nem látja át, hogy
kinek mire van szüksége – illesztette hozzá Szonja saját véleményét.
– Tehát, képes
legyen foglalkozni mind az egyénekkel, mind a csapattal. Mutasson példát és motiválja
a többieket – foglalta össze Zalán.
– Segítse elő az
edző és a játékosok közötti kommunikációt – szólalt meg ismét csendesen, de
határozottan Judit.
Mind ámulva,
tátott szájjal hallgattuk a nagyobbak beszámolóját, mert fantasztikusnak tűnt,
hogy egy ember ennyi mindenre képes és alkalmas legyen. Hogy így kézben tartsa dolgokat,
miközben saját magának is akad bőven egyéni feladata, csapatkapitányságtól
függetlenül.
– És ez mind
megvan benne? – törte meg a csendet Dominik Dini irányába bökve, miközben kissé
hitetlenkedve bámult fel rá meg úgy a többiekre.
– Hahaha! – húzta ki
magát öblösen kacagva Dini, majd csípőre vágta kezeit. – Természetesen!
– A példamutatása
borzalmas – legyintett Zalán csupán mellékesen.
– Plusz olykor ő
roppan össze a leginkább – vigyorgott Milán.
– Önelégült –
fintorodott el Szonja.
– És néha meglehetősen furcsa módokat talál a
motiválásra – fejezte be az ideális csapatkapitány képet lerombóló
felsorolást Judit.
– Srácok! – kámpicsorodott
el Dini.
– De ennek
ellenére mégis őt választottátok, nem? – mosolyogtam rájuk.
– Hát igen – ismerte
el Milán és rákacsintott a vezetőjükre.
– Ráadásul elsöprő
fölénnyel – forgatta szemeit Zalán, de mégis azt éreztem, ők itt mind elismerik
Dinit, bármit is mondanak és bármennyit is húzzák az agyát.
– És amúgy milyen
arányra van szükség? Ha az osztály 60%-a ugyanarra szavaz, míg a maradék 40
valaki másra, akkor is az nyer, aki a legtöbbet kapta? Még ha a többiek nem is
akarják őt? – próbálta megérteni a szavazás menetét Klaudia.
– Nos, ugyan ti
szavaztok, de egyrészt az edzőtöknek is van beleszólása, például, ha azt látja,
hogy egy alkalmatlan embert akartok megválasztani – tartotta fel mutatóujját
Milán.
– Bár, ha nyitott
szemmel jártatok az elmúlt egy évben, nem tévedhettek olyan nagyot – jegyezte meg
Zalán.
– De természetesen
az úgy nem jó, ha az osztály egyik fele nem fogadja el a csk-t – bólogatott nagyban
Zalán Kaludia kérdésére válaszolva. – Ilyenkor lép életbe a tárgyalás,
értekeztek a nézőpontotokról, hogy kit miért tartotok alkalmasnak vagy épp
alkalmatlannak.
– Ja, itt nincs
dedós titkos szavazás – pillantott ránk jelentőségteljesen Zalán, mire mind
összerezzentünk.
– Ti sosem
tartotok olyat? – nyekkent Krisz.
– Ugyan kérlek –
legyintett Zalán lesajnálóan. – Ha megvan a véleményed, merj kiállni és felvállalni
azt – mondta és bár keménynek hangzott, végeredményben mégiscsak volt benne
igazság.
– Tehát a
választás nem csak egyszerűen arról szól, hogy kijelölünk valakit, hanem arról
is, mi mennyire látjuk tisztán a dolgokat és képesek vagyunk-e egymással dűlőre
jutni – értelmezte a hallottakat Klau elgondolkodva.
– Így van, Dia –
bólintott Dini, aki egészen eddig nem sokat fűzött hozzá a témához. Klaudia
tekintete megvillant és haragosan meredt arra, ki azon a néven szólította, amit
köztudottan utált.
– Bár nálunk ez az
értekezés elmaradt, hisz egyetértettünk – tárta szét kezeit Zalán amolyan „ez
van” stílusban.
– Senki nem
ellenkezett?
– Egy ellenvetés
sem akadt?
– Vagy valaki, aki
másra szavazott?
– Minden egyes
szavazatot Dini kapott – bólogatott Szonja.
– Még ő is saját
magára szavazott? – hökkent meg Krisz.
– Látszik, hogy
egyáltalán nem ismerted még ki – horkantott Zalán. – Nyilván magára szavazott.
– Ilyet lehet?
– Persze, ha indokolt.
Ugyanakkor a mi osztályunkba ugyan tényleg ő volt a legalkalmasabb, de nem is
nagyon akadt ellenfele. Nyilván nehezebb a választás, ha több alkalmas egyén is
van, akik között nehéz dönteni – magyarázta Milán, mi pedig mindig hallgatásba burkolództunk,
már nagyban azon agyalva, vajon kire lenne érdemes szavaznunk.
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése