Február 26.
szombat
Gondolom, mondanom sem kell, hogy nem sokat aludtam az éjjel.
Eleinte azért nem tudtam álomba merülni, mert ezerrel kavarogtak a
gondolatok a fejemben Konráddal (és persze Hannával) kapcsolatban. Konrád
mindig abból az irányból szokott jönni és ha emlékezetem nem csalt, nemrég
kiderült, hogy Hanna meg ő egyirányba laknak. Talán csak együtt mentek haza. Egyáltalán
nem volt okom komplikálni, ám mégis minden eshetőséget végigvettem, kezdve a
lehető legrosszabbakkal. Idővel viszont már elkezdtem azért is idegeskedni,
amiért nem fogom kipihenni magam a ma reggeli meccsre. Sosem voltam az a nagy
éjszakázós, pontosan tisztában voltam vele, hogy ha nem alszom eleget, nem
leszek a toppon másnap. Onnantól, hogy már ezen is agyaltam és stresszeltem,
még kevésbé sikerült elaludnom. Végül hajnali kettőkor sikerült álomba
merülnöm, de egészen reggel nyolcig kínoztak a rémálmok, a rossz gondolatok és
képek, így eddigi életem egyik legkialvatlanabb állapotában kellett a mai
napnak elébe néznem.
Ettől függetlenül nem ittam kávét vagy energiaitalt, mert nem
voltam egyik híve sem. Próbáltam rendesen reggelizni, de persze nem ment, így
hát csak ittam egy nagy bögre kakaót és megeszegettem a kocsiban egy túrórudit.
Anyuék persze látták rajtam, hogy nincs minden rendben, de leráztam őket
annyival, hogy nem aludtam jól és fáradt vagyok. A meccs tizenegykor kezdődött,
mi pedig fél tízkor érkeztünk meg a budai tornacsarnokhoz. Anya meg apa
közölték, hogy mivel az elkövetkezendő másfél órában csak melegíteni fogunk,
meg taktikázni, elugranak addig vásárolni és kezdésre visszaérnek. Így hát
kikászálódtam a kocsiból, vállamra kaptam a sulis egyensporttáskámat és néhány
éve karácsonyra kapott bőr kosárlabdámat, majd felbaktattam a lépcsőn. A
februári tél csípte az arcomat, a suli melegítőben voltam, téli kabáttal meg
sapkával, de hiányzott a sál a nyakamról és az arcom elől. Azt juttatta eszembe,
mikor kölcsönadtam Konrádnak a sapkámat. Felérve a lépcsőn kinyitottam az
üvegajtót, ám abban visszatükröződve észrevettem Konrádot és Hannát, ahogyan éppen
a bejárat felé tartottak, mögöttem. Együtt. Hirtelen émelyegni kezdtem, így
berontottam a csarnok előterébe és mivel jártam már itt, megtaláltam a mosdót.
Feltéptem az egyik fülke ajtaját és elegánsan megváltam a reggeli kakaótól meg
a ruditól. Micsoda pazarlás. Remegő kézzel húztam le a WC tartalmát, majd megtöröltem
a számat egy darab WC papírral, de legalább jobban éreztem magam. Sajnos nem ez
volt az első eset, hogy nem aludtam eleget egy reggeli mérkőzés előtt és
annyira izgultam, hogy rosszul lettem.
Nem lehetek ennyire amatőr. Nem számít, mit tesz Konrád vagy
Hanna! Ez a mai meccs nagyon fontos a számomra! Végre kezdőben leszek,
bizonyítanom kell, hogy ez így is maradjon! Nyernünk kell. Koncentrálnom kell.
Lehunytam a szemem és vettem egy mély lélegzetet, de a fejemben máris
megjelentek a gonosz, oda nem illő képek. Csak túlgondolom az egészet. Én is
mentem már Dominikkal suliba, mégse kavartunk vagy ilyesmi. Ha lenne köztük
valami, Konrád szakított volna velem, de nem tette. Koncentrálnom kell.
- Jól vagy? – hallottam meg egy hangot magam mögül, mire hevesen
megpördültem.
Klaudiával találtam szembe magam, a nyitott fülke ajtajánál állt,
míg én a földön térdeltem. Basszus, elfelejtettem bereteszelni az ajtót!
- Aha – nyögtem ki.
- Az előbb berontottál, telehánytad a WC-t és azóta arról
motyogsz, hogy koncentrálnod kell – húzta össze a szemét olyan stílusban, mint
aki egyáltalán nem hisz nekem.
- De már jobban vagyok – biztosítottam. – Mit érdekel egyáltalán
ez téged?
- Ugyan nem kedvellek, de ez a meccs fontos. Ha valami miatt
elbénázod, akkor az az én hibám is lesz, amiért itt hagytalak.
- Nem fogom elbénázni – dacoltam meg magam és fürgén felálltam.
- Az a bajod, hogy Konrád meg Hanna mostanában sokat lógnak
együtt? – fonta karba kezeit mindenttudó pillantások közepette.
- Teljesen ki akarsz billenteni, igaz? Hogy pályára se álljak! –
kezdtem vádaskodni idegesen.
- Hűtsd le magad, Luca – felelt meglepően nyugodtan. – Mint mondtam,
nem kedvellek, de ezekkel az ötösökkel gyakorlunk két hete. Bolond lennék a
meccs előtt felrúgni mindent.
A jelek szerint Klaudia tényleg nem volt oda értem, de képes volt
félretenni ezt valami számára fontosabb érdekében, amivel eléggé meglepett
engem. Nem hittem volna, hogy ő ilyen típusú ember.
- Bocs – mondtam végül a mosdóhoz lépve és nekiláttam hidegvízzel
alaposan megmosni az arcom.
- Szerintem nincs köztük semmi. Számomra érthetetlen, hogy miért,
de Konrád odavan érted – kapta el a tekintetem Klaudia a tükrön keresztül.
- Miért mondasz nekem ilyeneket? Azt hittem, az a célod, hogy
szétválassz minket – meredtem rá hitetlenkedve.
- Látom, neked nem tűnt fel, de már egy ideje leszálltam rólatok. Róla
– pontosított.
Most így belegondolva, már egy ideje nem szurkálódott meg nem
csinált semmi különöset velem vagy ellenem.
- Miért? – kérdeztem lassan és kimérten.
- Ahhoz neked semmi közöd – vágta rá csípőből, ami csak egy
valamit jelenthetett.
- Valaki más megtetszett? – mosolyodtam el annak ellenére, milyen
nehéz reggelem is volt.
- Csak azért ismerem el, hogy végre összeszedd magad – szegte fel
az állát és nem tudtam nem kiszúrni, hogy kicsit elpirult zavarában.
- Köszönöm – sóhajtottam őszintén.
- Szörnyen festesz – jegyezte meg és turkálni kezdett a
táskájában, majd előkerült egy féső, egy doboz tiktak és egy parfüm.
- Ezeket mindig hozod a meccsekre? – ámultam, merthogy nálam egyik
sem volt.
- Természetesen! – háborodott fel. – Hihetetlen, hogy nem szoktál
fésülködni a mérkőzés után!
- Az izzadt hajamon nem segít a fésülködés – vontam meg a vállam,
de azért most mégis elfogadtam a hajkefét és rendbeszedtem magam.
- Legalább a fél dobozt nyeld le – nyomta a kezembe a tiktakot Klaudia,
majd minden irányból befújkált a parfümjével, aztán magát a helyiséget is
beillatosította. – Rettenetes ez a szag!
- Bocsi – húztam be a nyakam és elfogyasztottam néhány cukorkát,
hogy legalább a számnak ne legyen egyértelműen hányás szaga.
- Szerezzünk a büféből valami natúr, könnyen emészthető, de
tartalmas dolgot és igyál sok vizet – adta ki a parancsot Klaudia. – Van még
egy óránk, hogy gatyába rázzunk téged!
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése