Van az a mondás, hogy olykor
nem várt helyről érkezhet a segítség. Hát nekem ez a nem várt hely abszolút
Klaudia volt, de kezdtem azt érezni, hogy most pontosan rá is volt szükségem.
Arra, hogy valaki együttérzés nélkül, tárgyilagos hozzáállásával jól fenéken
billentsen és helyre rázzon. Nagyon kedveltem Esztit és Csengét, de ők biztosan
nem tudták volna ilyen jól kezelni a dolgot, sajnálkoztak és szidták volna
Konrádot, meg persze próbáltak volna erőt önteni belém, de összességében
valahogy konkrétan olyasmire lehetett szükségem, amit most Klaudia nyújtott.
Még eléggé el voltam veszve,
mikor kitámolyogtam a büfébe Klaudia után, aki addigra már vett nekem egy üveg
szigorúan mentes vizet és sós kekszet. Mivel volt még 15 percünk, hogy
átöltözve, melegítésre készen megjelenjünk a pályán, helyet foglaltunk az egyik
két személyes asztalnál és komótosan eszegetni kezdtem a kekszet. Nem esett túl
jól, de tudtam, hogy szükségem lesz az energiára.
- Jobban vagy? – érdeklődött
Klaudia a „meccs szempontjából jól” és nem a „sajnálom, hogy titkolózik a
barátod” stílusban.
- Testileg vagy lelkileg? –
fintorodtam el, mert valahogy egyszeriben megszűntek az ellenérzéseim iránta és
olyan volt, mintha bármiről ki tudnék most tálalni neki. Valószínűleg nem azért
éreztem ezt, mert annyira jófej lett volna, hanem mert épp keresztülmentem
valami nehézségen, amit jó lett volna megosztani valakivel.
- Félre kell tenned most ezt a
dolgot Konráddal. Mindketten a kezdőben vagytok! Hogy fogtok így összejátszani?
- Ő simán félreteszi ezt a
meccs erejéig – vontam meg a vállamat félszegen, mondván, hogy Konrád már csak
ilyen.
- Nem nagyon ismerlek, de
ahogy elnézlek, te biztosan nem tudod – mutatott rá, míg én kortyoltam néhányat
a kellemesen hűvös vízből.
- De meg kell próbálnom –
feleltem végül.
- Mi lenne, ha felmennénk és
beszélnél bele gyorsan? – ajánlotta Klaudia.
- Másfél hete próbálok vele
beszélni, de semmi – nevettem fel keserűen. – Nem hiszem, hogy pont most nyílna
meg nekem.
- Na, jó – sóhajtott
lemondóan. – Akkor beszéld meg velem, hátha az segít – engedte le a vállait.
- Azt hittem, nem kedvelsz –
idéztem korábbi szavait, elhúzva a számat.
- Az most mindegy –
legyintett. – Neked kell valaki, én pedig nem vagyok annyira szemét, mint
amilyennek eddig tűntem. Meghallgatlak, ha akarod.
- Mindenféle hátsószándék
nélkül? – vontam fel a szemöldökömet kérdőn. Valójában nem hittem, hogy odáig
süllyedne, hogy segítő kezet nyújt, hogy aztán felhasználhassa ellenem, amit
mondok, de mégis rákérdeztem a dologra.
- Megértem, ha nem bízol
bennem – nézett rám, tekintete komolyságról és őszinteségről uralkodott.
- Furcsamód úgy érzem,
tökéletesen meg tudnék most bízni benned – fintorodtam el, amin Klaudia nagyon
visszafogottan és halkan horkantva felnevetett. Szerintem még egyszer sem
láttam nevetni, ezért ez egy egészen új élmény volt a számomra. Mármint nyilván
nevetett már a közelemben, de eleve nem figyeltem rá, másrészt a gúnyos és
szarkasztikus nevetések most nem számítanak bele.
- Bocs, hogy fellöktelek év
elején – bökte ki végül, néhány másodpercnyi hallgatás után.
- Igazából nem haragszom –
feleltem és tényleg így gondoltam. Többek között azért nem lettem hamarabb
kezdő, mert sérült volt a bokám, de ennek az esetnek köszönhetem, hogy
Konráddal egymásra találtunk. Konrád… Máris összefacsarodott a szívem.
- Ó, jaj! – szólalt meg
Klaudia vészjóslóan.
- Mi van?
- Megint olyan arcot vágsz…
- Milyet? – hökkentem meg.
- Mint mielőtt kidobtad a
taccsot – jegyezte meg.
- Valentin-nap óta
távolságtartóbb velem – mondtam ki végül, ami nyomta a szívemet.
- Történt aznap valami? –
érdeklődött.
- Semmi rossz – ráztam a fejem
hevesen. – Volt egy nagyszerű randink, jó kis ajándékaink. Kicsit féltékeny
volt, amiért kaptam egy levelet, de alapvetően nála ez nem adna okot erre a
viselkedésre.
- Akkor történhetett vele
valami aznap – találgatott Klaudia.
- Én is erre gyanakszom.
Valami személyes vagy nem tudom. Csak nem értem, miért nem velem osztja meg…
Kezdek arra gyanakodni, hogy Hannával beszéli meg – hunytam le szorosan a
szememet.
- Szóval nem tartasz attól,
hogy megcsal vele?
- Dehogy – vágtam rá. –
Eleinte gondoltam erre is, de ez butaság volt. Konrád tisztességes és őszinte
típus, ha tetszene neki valaki más, megmondaná és szakítana velem. Ráadásul a
körülményeket nézve ugyan hülyén hangzik, de mikor hozzámér vagy mond valamit,
úgy érzem…
- Hogy még mindig szeret? – egészítette ki elcsukló hangom
miatt félbehagyott mondatomat Klaudia.
- Hát, izé… - pirultam el egy
kicsit. – Még nem mondtuk egymásnak, hogy szeretlek. Arra gondoltam, hogy még
mindig kedvel.
- Értem. Akkor ne aggódj. Ha
bízol benne, akkor adj neki időt, hogy elrendezze magában azt, ami miatt nem
hozzád fordul – tanácsolta bölcsen Klaudia, amitől kicsit jobban éreztem magam.
- Oké – bólintottam, befejezve
a kekszevést, elcsomagoltam a nasit a félidőre.
- És mindenképp próbáld meg
ezt kizárni a meccs alatt. Gondolom, mint mindenkinek, neked is fontos lehet,
hogy kezdőbe kerültél. Ne hagyd elúszni ezt a lehetőséget egy lehetséges
félreértés miatt!
- Megpróbálom – ígértem, de
neki ez nem volt elég.
- Ne csak próbáld, teljesítsd
is. Fókuszálj a Konrádot nem érintő dolgokra. Hogy mit jelent neked a kosár, a
csapatunk, a társaid, az álmaid. Mit akarsz itt elérni, miért felvételiztél
pont ide, mi az, amit el akarsz érni a pályán.
- Rendben. És köszi – néztem rá
hálásan.
- Igazán nincs mit. És most
spurizzunk átöltözni!
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése