- Látod! Én megmondtam! Ő is csak a barátnőd akar lenni! - kiabált
Meredith rám mutogatva, vádjaitól
egy pillanatra kijózanodtam.
Mivel Louis nem válaszolt, felé néztem.
Teljesen ledöbbenve bámult vissza rám, arca ámulatot, hitetlenkedést és
értetlenséget tükrözött. Hupsz! Nem kellett volna hangosan kimondanom, amit
gondoltam. Tennem kellett valamit. El is homályosult a tekintetem, a nagy
gondolkodásban. Nyilván Louis ezt kiszúrta, mert csak lemondóan sóhajtott
egyet.
- Merry! Jenny totálisan részeg.
Össze-vissza beszél - legyintett, mire felkaptam a fejem. Hát, ez könnyen ment.
- Annyira vak vagy, Louis Black! -
rázta a fejét idegesen Meredith, mire Louis szája halvány mosolyra húzódott.
Még részegen is felismertem. A győztes mosolya.
- Talán igazad van, de Mer. Mivel
magyarázod, hogy akkor miért töltöttem veled ennyi időt?
- Az összes barátnőd miatta szakított
veled! - hagyta figyelmen kívül Louis hozzászólását
Meredith. Mármint, hogy miattam?
- És akkor mi van? - kérdezett vissza
Louis nyugodtan. Te jó ég! Ő mindig is tisztában volt ezzel?
- Mi az, hogy akkor mi van? Soha nem
lesz így rendes kapcsolatod, ha van valaki, aki mindig fontosabb! - tartott kiselőadást Meredith.
- Egyszer találni fogok valakit, aki
még Jennyn is felülkerekedik majd - zárta le a beszélgetést Louis, majd
megragadta a kezem, amit amúgy időközben valamiért
elengedett, és húzni kezdett maga után.
Meredith még utánunk ordibált,
vagy inkább
Louis után,
de ő már meg sem hallotta.
Éreztem, ahogy az alkohol hatása némileg
csökkent, de inkább a rosszullét kerülgetett.
- Jenny! Jól vagy? - kérdezte aggódva
Louis, miközben kitárta előttem az ajtót.
- Hányingerem van - motyogtam.
- Gyere, menjünk haza! - húzta át a
fejemen meleg, Louis illatú pulcsiját, és óvatosan tartva a derekamat,
támogatott. Az út további részében csönd volt, én a belőlem kitörő italmennyiséget
próbáltam visszafojtani, ő
pedig nem tudom, miért hallgatott.
Mivel a házam nem csak az idefelé vezető úton volt rövid,
hanem a visszafelé is, hamar hazaérkeztünk. Remegő kézzel próbáltam
előhalászni a kulcsomat, majd néhány
sikertelen nekiindulás után Louis segített.
Igazán
nagyon rosszul éreztem magam, csak arra emlékszem,
hogy felkapott a karjaiba, és becipelt a lakásba.
Fél
kézzel
bezárta
az ajtót, majd a szobám felé vette az irányt.
- Inkább a WC-re menjünk - nyögtem nagy
nehezen.
- Nem, Jenny. Nem fogsz hányni -
mondta, talán szuggerálni akart, vagy valami ilyesmi.
- Te takarítod majd fel - suttogtam erőtlenül, és hallottam, ahogy felnevetett.
- Nem lesz mit - súgta a fülembe, majd
lerakott az ágyamra. Épp betakarni készült, mikor hevesen ellenkezni kezdtem.
- Nem akarok így aludni! Kényelmetlen -
céloztam a szoknyámra, meg a harisnyára.
- Rendben - sóhajtott fel Louis, és
elkezdte óvatosan lehámozni a ruháimat, míg én félig eszméletlenül hagytam.
- A harisnyát is - visítoztam
telhetetlenül. Iszonyúan fáradt voltam, és kimerült, ugyanakkor nem felejtettem
élvezni, amit csinált.
- Jesszusom, Jenny! - túrt bele, (talán
idegesen?) a hajába.
- Hm? - kérdeztem, már a hasamon fekve,
fejemet a párnába fúrva, gyakorlatilag aludtam.
- Kikészítesz - hallottam még valahonnan
távolról a hangját, és éreztem, ahogyan besüllyed mellettem a matrac. Louis
megfogta a kezem és oldalra fordított, átölelve. Milyen kár, hogy csak egy
fontos barát vagyok neki...
Következő rész:
Előző rész:
4ever
VálaszTörlésAnd always
TörlésÁÁÁ...Folytit!
VálaszTörlésHamarosan:)
TörlésAjjjjj, de k*rva édesek!!! Megzabálom őket <3
VálaszTörlésEn is, en is:333
Törlés