Avery
„Néha két embernek el kell válnia
ahhoz, hogy felismerjék, mekkora szükségük van egymásra.”
/ Ismeretlen /
- Avy! – pattant mellém Chase, mire
boldogan fellélegeztem, hogy ő is itt van, de a többieket nem láttam.
- Beauék hol vannak? – kérdeztem, mire Chase
szélesen elvigyorodott.
- Beau, mint extra zseniális fiúkák,
emelt matekon vannak Jacezel – magyarázta, miközben lenyomott a hátsó padsorban
lévő középső padba. Három padsor volt felállítva,
mindegyik sorban öt ülőhely,
ezek szerint maximum tizenöten lehetünk. Chase
a jobb oldalamra ült, míg Hunter a balra. Hát, ebből még jó sok bajom lesz.
- Blake és Nate pedig csajoznak
valahol. Mindig késnek – fejezte be a többi fiú hollétéről folytatott tájékoztatásomat Hunter. Csöngetéskor egy idős
hölgy
sétált
be, gondolom a matektanár és leült a tanári asztalhoz. Már vagy öt
perce ment az óra, éppen az évre való követelményeit ismertette, mikor kinyílt
az ajtó és a két hiányzó fiú lépett be rajta.
- Szép, jó reggelt, Mrs. Ramsy,
elnézést kérünk a késért. Hogy tetszik lenni? – állt meg a tanárnő mellett Cam arcán letörölhetetlen
vigyorral.
- Nos, Cameron Blake, most, hogy te is itt
vagy, kijelenthetem, hogy nagyon jól, köszönöm – mosolygott a kistermetű asszony a mellette tornyosuló,
hatalmas fiúra. Reakciójából
úgy
véltem,
ez mindennapi eset lehet és, hogy már Mrs. Ramsy elfogadta a „bajkeverők” természetét,
esetleg, még szereti is, hogy ilyenek.
- Oh, Mrs. Ramsy, nekem is szebb lett a
napom, hogy láthatom önt! – vigyorgott tovább Cam, drámaian a szívére
szorítva kezeit, mire az osztály felröhögött.
- Ohó, Ave, együtt van matekunk – vett
észre engem, majd hátrasétált a padok között és levágta magát Chase mellé, míg
Nate Hunter mellett foglalt helyet.
- Kedvesem, jó lesz neked ott? –
mosolygott rám a tanárnő,
mire mindenki felém fordult.
- Ezt még én sem tudom – vigyorodtam
el, mire Chase felháborodva szólalt meg.
- Persze, hogy jó lesz neki itt!
- Igen, mindjárt gondoltam, hogy nektek
megfelel – felelte Mrs. Ramsy.
- Én szívesen cserélek vele! –
jelentkezett egy hosszú, fekete hajú lány az első sorból,
mellette felfedeztem a korábbról megismert Shanicát.
- Köszönjük az ajánlatod, Madison, de
gondolkodás nélkül visszautasítjuk – jelentette ki Chase faarccal, mire többen
felnevettek.
- Fogd be, Lewis, nem melléd akarok
ülni – vágott vissza a lány dühösen, míg én értetlenül meredtem magam elé.
Tehát Hunter mellé akar, de ő meg nem Shanicával jár?
- Kösz, de nekem is jobb így –
vigyorgott gúnyosan Hunter, mirenagyot dobbant a szívem. Nekem is határozottan
jobb volt így.
A hét hátralevő részét ugyancsak a fiúkkal
töltöttem,
így
hamar ráeszméltem,
hogy ha így
folytatom nem lesz egy darab lány barátom se.
- Gyere már, Avy! – integetett vadul Chase
az egyik ebédlőasztalnál,
mire mindenki bámulni kezdett. Viszont kitörő örömmel fogadtam, hogy egy lány is helyet
foglalt az asztaluknál, aki feltűnően közel ült Beauhoz.
- Szia, Ave! – köszönt azonnal, mikor
leültem és egy szimpatikus mosolyt is dobott felém.
- Ave, ő itt a barátnőm, Destiny Elkeles –
mutatott be a lánynak Beau, mire elkerekedett a szemem.
- Neked van barátnőd? – döbbentem le teljesen, mire a fiúk
felröhögtek.
–
Úgy
értem,
izé,
szóval
nem hittem volna… - próbáltam kijavítani a hibám, de már késő volt.
- Miféle vadállatoknak nézel te minket?
– húzta össze a szemöldökét Cam.
- Ja, talán szerinted nem lehet barátnőnk? – kontrázott Nate is hitetlenkedve.
- Nem hiszem el, Avy, hát te ilyennek
látsz? – biggyesztette le a száját Chase, mire leesett, hogy csak szívatnak.
- Nem mintha egyszer is a közelébe
letettek volna a barátnőségnek
–
szólalt
meg gúnyos
hangon, gonoszul vigyorogva Hunter, fel sem nézve az ebédjéből.
- Te beszélsz, Legend? – csattant fel
Destiny. – Miattad veszti el a világ összes nője az önbizalmát!
- És az erényeit – tette hozzá röhögve Chase.
Szóval Hunter is ilyen lett, ezt is jó tudni. Chase beszólására nem szólt
semmit, csak elvigyorodott és rájuk kacsintott.
- Szóval, Ave, sokat hallottam rólad az
elmúlt hétben – vigyorgott rám Destiny, mire én is mosolyra húztam a szám.
- Az is valami. Hogy hogy csak most
találkozunk?
- Beteg voltam – legyintett, majd
visszatért az előző témához. - Érdekes, mivel eddig sose
hallottam rólad – nézett szemrehányóan Beaura, aki kicsit idegesen piszkálta az
asztal sarkát.
- Nem gond – mondtam gyorsan, mert nem
akartam kellemetlen helyzetbe hozni Beaut. – És ti, srácok, mióta vagytok
együtt?
- Kábé egy éve… - kezdte mesélni
Destiny, de Chase közbevágott.
- Állandóan szétmennek, majd
kibékülnek. Forrón. És előttünk
– forgatta a szemét, mire Destiny elvörösödött.
- Nem is igaz, jaj, Ave, most milyennek
gondolhatsz! – szörnyülködött, mire nevetve megpaskoltam a karját.
- Ne aggódj, egy: háromszor is
meggondolom, elhiggyem e Chase szavait és mindig arra jutok, hogy semmiképp
sem. És kettő: te
vagy a héten
az első lány, aki kedves szavakat intézett
hozzám,
úgy
hogy tehetsz bármit, én nem ítélkezem
–
tartottam fel a kezem továbbra is nevetve, mire hálásan
elmosolyodott.
Következő rész:
Előző rész:
CAM DE CUKIIIIIIIIIIII :OOOOOOOOOOOO EZ MIÉRT NEM MUTATTA SENKI????????
VálaszTörlésHát eddig nem számíott:DD
Törlés