- Várj,
várj, várj! Hercegnő,
semmit sem értek - akasztotta meg sóhajtva a beszédemet Keaton, fél kezét
feltartva.
-
Jesszus! Mit nem értesz ezen? - értetlenkedtem szemforgatva.
- Az
egészet. Kezd előröl -
parancsolta, mire felszaladt a szemöldököm.
- Nem.
Teljesen érthető voltam
- ellenkeztem, mondván, hogy ő a
hibás, amiért lemaradt.
-
Iszonyatosan hadarsz. Nem artikulálsz, nem logikus sorrendben beszélsz, nem
tartasz szünetet, sőt... -
sorolta, de gyorsan közbeszóltam.
- Jól
van már! Megértettem, oké?
- És
meg is jegyezted? - kérdezte gonoszul vigyorogva.
- Még
szép, hogy nem - vontam vállat lezserül.
- De
így nem leszek képben.
-
Mintha annyira szeretnél...
-
Igenis, én igyekszem!
- Ebben
van némi igazság.
- Mi
az, hogy némi? Itt ülök, furikázlak a suliba, és még végig is hallgatom, ahogy
mindenféle lányos dologról magyarázol.
- Bocsi
- sütöttem le a szemem, igazat adva neki.
-
Tehát?
- Mi
tehát? - értetlenkedtem, mert nem tudtam minden áldott alkalommal követni a
hirtelen téma váltásait. Plusz, hogy éppen mit hagyott figyelmen kívül, és mit
nem.
- Ott
tartottunk, hogy újra kezded mindazt, amiről eddig
magyaráztál - emlékeztetett.
-
Mármint ott, hogy folytatom onnan, ahol abbahagytam - javítottam ki, elkerülve
a csapdáját, mire lemondóan bólintott egyet.
- Tehát
Seraphina rám írt facebookon, majd miután nem válaszoltam, felhívott.
- És
felvetted?
- Nem,
de marhára nem ez a lényeg - vágtam egy pofát.
- Akkor
mi?
-
Elárulnád nekem, miért van meg egy csomó embernek a számom, holott én az
égvilágon senkinek sem adtam meg?
- Neked
van facebookod? - csodálkozott Keat, néhány perc fáziskéséssel.
-
Mindenkinek van facebookja.
- Jó,
de te olyannak tűntél, mint
akinek nincs – magyarázkodott, egy pillanatra felém fordítva a fejét.
- Ezt
meg, hogy érted? Még Zaynek is van.
-
Mondjuk, ő egész másra
használja, mint amire megalkották.
- Ez
tény - értettem egyet. - Visszatérve...
- Nem
meglepő, hogy begyűjtötték
az elérhetőségeid.
- Ne,
hogy már! Még csak nem is saját nevemmel vagyok fenn!
- Úgy
mar érdekesebb - értett egyet, elismerően
csettintve a nyelvével. - De ez egy kis város.
- New
York nem ilyen - csóvaltam a fejem. - Ha nem teszel valami nagyot, vagy pont,
hogy kínosat, négy év után sem tudják majd még a neved sem.
- Egyszer
voltam New Yorkban - jelentette be váratlanul Keaton, mire azonnal felkaptam a
fejem.
-
Tényleg?
-
Persze, te nagyokos. Mondanám, ha nem? - kérdezte cinikusan, mire elfintorodtam.
-
Rendben van, na. És hogy-hogy?
- A
szüleimmel utaztunk - mesélte.
Ez a
legelső alkalom, hogy egy hangyányit
megnyílik nekem.
-
Elmeséled? - kértem kedvesen, mert igazán érdekelt.
- Anyám
divattervező volt, állandóan
járkált New Yorkba, hogy bemutassa a ruháit. A szüleim nagyon szerették
egymást, így apám mindig elkísérte, hogy támogassa.
-
Apukád mivel foglalkozott?
-
Ügyvéd volt.
Azta!
Egyikőjük szakmája sem semmi.
-
Gyere! - biccentett a fejével, és elindult a suli felé, én pedig utána. Tovább
mesélt.
-
Szóval kábé tizenkettő lehettem,
mikor egy nyár alkalmával magukkal vittek engem is.
-
Élvezted? Hogy tetszett?
- Egész
más, mint itt.
- Ezzel
nem sok újat mondasz - kötekedtem, mert nem is én lettem volna, ha nem tettem
volna valami megjegyzést.
-
Mindjárt nem mondok neked semmit sem - szájalt vissza reflexből.
- Nee,
ne! Folytasd.
Következő rész:
Előző rész:
Kell egy Keaton ... ~ ^^ <3 :333
VálaszTörlésFélek, ezt a kérést nem teljesíthetem:D
TörlésÚúúúú de nekem is kéne eeegy, vagy egy Hemmo <3 de őt sem kaphatom meg :'( mindig azt szeretem, aki nem lehet az enyém, whyyy?? :'(
TörlésHemmo? :o
Törlés