- Ezek
az izék nagyon elegánsak – fintorgott Talia, amint felszálltunk.
-
Troli. Úgy hívják trolibusz – váltott át azonnal a sértődöttbe Norbi, kiállva imádott piros
járművei mellett.
- Olyan kis csúnya – folytatta Talia,
csupán azért, mert tisztában volt vele, mennyire idegesíti ezzel a bátyámat.
- Miért kell ezt minden alkalommal
eljátszani? – fakadt ki Norbi, Cooper pedig röhögve helyet foglalt a mellettem
lévő ülésen.
- És piros – merengett tovább Talia.
- Mi bajod a pirossal? Szép lányos szín
– ellenkezett a bátyám teljes erőbedobással.
- Tök koszos. Te jó ég! Az az ülés le
van szakadva?
- Biztosan túl nehéz ember ült rá.
Bármilyen jármű így
végezte volna.
- Na, és az nem zavar, mennyire
piszkos?
- Nem.
- Beesik az eső.
- Nem is esik.
- De eshetne.
- De most nem esik.
- Viszont az előrejelzés szerint fog – szúrta közbe Coop,
a telefonját babrálva.
- Mindegy, akkor már nem fogunk itt
ülni.
- Olyan fura vagy, Nahuel! – legyintett Talia,
leülve Dex mellé, míg Norbi egy egyes helyre telepedett le.
- Mondja ezt a lány, aki tizenhat
évesen még mindig rajong a plüssökért – vihogott Coop, mire Talia rögtön
elvörösödött.
- Hülye! Ez nem is igaz – próbálta tagadni
teljesen feleslegesen, mivel ezt amúgyis mind tudtuk róla.
- Ja, ezért feküdtem tegnap egy rózsaszín
pónin – vetette oda Norbi cinikusan, mire a barátnőm vállon vágta. Norbi lányosan felsikkantott,
úgy tett, mintha egy kicsit is fájt volna neki, aztán újra kifejezéstelen arcot
öltött.
- Hát ez nem jött be – mondta, majd
összeröhögött Cooperrel.
Hirtelen megállt a troli, holott nem volt megálló még a közelben sem.
- Elnézést kérünk a kellemetlenségekért,
de a jármű
sajnos nem halad tovább. Szívélyes megértésüket köszönjük! – mondta a géphang, és
kinyíltak az ajtók, ösztönözve minket, hogy elhagyjuk a trolit.
- Na, tessék! – forgatta a szemeit
Talia karba font kézzel, amolyan „én megmondtam” fejjel, sokatmondó pillantásokat
vetve a bátyámra.
Persze neki ez fel sem tűnt, mert éppen a busz oldalát
simogatta, mindenféle kedves szavakkal dicsérve, hogy egyáltalán eddig kihúzta.
- Fiatalember! Ellépne a trolibusztól? –
szólongatta a sofőr
Norbit, mert nem tudja leereszteni miatta az áramszedőket.
- Mi? Ja, persze. Hát hogyne – hagyta el
a terepet Norbi sunyin, mi pedig követtük őt. A végtelenbe és tovább. Hah! Ugyan.
- Most akkor mi lesz? – halászott elő a zsebéből egy térképet Dex, és lassan
széthajtogatta.
- Átszállunk valami másra – közöltem.
- Megfognád légyszi? – nyújtotta felém a
papír egyik sarkát Dexter, mire szórakozottan tettem, amit mond.ott.
- Na, majd én megmondom – nyomkodta eszeveszetten
okostelefonját Cooper, miközben Dex mellé oldalazott, és szabad kezébe nyomta a
térkép egy másik sarkát.
- Nem kell ide elektronika, megy ez a fejből is! – hencegett Norbi, immár a harmadik
sarkat tartva.
- Hülye troli! Hülye Nahuel! – mérgelődött Talia, miközben Dex a kezébe nyomta
az utolsó sarkot.
- Te vagy a hülye! – vágott vissza azonnal
a bátyám, lesüllyedve valami még az eddiginél is mélyebb szintre.
Figyelem, ahogyan Dex megállt a kifeszített
óriás térkép egyik oldalán, és erősen koncentrálva vizslatni kezdi.
- Ez teljesen kész! – röhögtem fel, mire
végre a többiek is felkapták a fejüket.
- Dex! Mi a jó életet művelsz? – tátotta a száját Norbi, majd
elkezdett nevetni.
- Ez egyáltalán Magyarország térképe? –
nézte Talia a lapot, mire Dex felé fordította a fejét.
- Milyen embernek nézel te engem?
- Hát nem túlzottan normálisnak… -
dünnyögte közbe Coop, de nem kapott választ, az öccse rá se hederített.
- Mindenféle térképet hoztam. Nyilván
ez a legaktuálisabb a jelenlegi helyzet megoldásához – magyarázta szakértően, mire felszaladt a szemöldököm.
- Több térképed van?
- Persze. Miért, ti srácok, nem
hoztatok? – nézett körbe értetlenül a testvérein.
- Nem.
- Kellett volna?
- Hahó! Huszonegyedik század!
Okostelefon – lóbálta meg az említett eszközét Coop vigyorogva.
- Okostelefon? – kérdezett vissza
szentimentálisan Dexter, mire összehúztam a szemeim.
- Ja, vágod. Ami ott lapul a zsebedben –
mutogatott Coop, mire a bátyámmal elröhögtük magunkat.
- Hm, hogy ez? Tudod, hogy nem bízom
ezekben a vackokban – legyintett Dex, de már ő is a nagyon okos és nagyon telefonját
nyomkodta.
- Tudom. Csak nem értem – vágott egy pofát
Coop, majd rám nézett. – Merre tovább?
- Tőlem kérdezed? Se térképem, se
okostelefonom – vontam vállat értetlenül.
- De itt laksz – tette hozzá Dex,
célozva arra, miért is tőlem
várta a választ Coop.
- Az mondjuk igaz – bólintottam, majd
célirányosan elindultam az általam helyesnek vélt irányba.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne őt követnünk – problémázott a bátyám halkan,
de szándékosan úgy, hogy jól halljam.
- A térkép szerint is jó az irány –
mondta tudálékosan Dex, már kisebbre hajtogatva azt az izét.
- Kikapott a Lakers – sóhajtotta Coop,
bizonyára éppen híreket olvasott, totálisan nem törődve a ténfergésünkkel.
- Gyerünk, utána! – indult meg végül a
társaság, Dex vezetésével a nyomomba.
Hihi... <3 <3 Egyik kedvenc:)
VálaszTörlésKöszi! <33
TörlésLOGAAAAAAAAAAN!!!!!!!!!! <3 <3 (Dex) <3 <3
VálaszTörlésSzeretjük! <33
Törlés:-) nagyon jó :-)
VálaszTörlésKöszi!:))
Törlés