- Mi bajod, S? –
érdeklődött Rhett a közös könyvtáras tanulásunk kezdete után nagyjából öt
perccel.
- Semmi. Miért? – meredtem magam elé rezzenéstelen arccal.
- A lapok sarkait gyűrögeted. Mindig ezt csinálod, ha ideges
vagy – nézett rám mindenttudóan. Nem is értem, miért lepett még mindig meg,
hogy ennyire ismer. Valószínűleg képtelen vagyok hozzászokni ehhez, annyira
abszurd.
- Valóban – néztem le az asztalon heverő füzetemre. Tényleg
mindig gyűrögetem a csücsköket, mikor nyugtalan vagyok.
- Mi aggaszt? – kérdezte Rhett, tekintete őszinte érdeklődésről
árulkodott, ami arra sarkalt, osszam meg vele a gondolataim. Mégiscsak ő a
legjobb barátom. Ebben a világban tuti nem fog az arcomba röhögni.
- Idehallgass, R! – hajoltam közelebb az asztal fölött
bizalmasan. – Ha azt állítanám neked teljes magabiztossággal és némi
kétségbeeséssel, hogy vámpír vagyok… Elhinnéd?
- Vámpír vagy? – húzta össze a szemét vonakodva.
- Nem! De nem ez a lényeg, hanem hogy hinnél-e nekem olyan
dolog kapcsán, ami nem evilági és roppantul hihetetlen az egész.
- Hm… - gondolkodott, majd becsukta a könyvét. – Mi lenne, ha
keresztkérdések helyett elmondanád kerek-perec, hogy mi az ábra és majd utána
eldöntöm, hiszek-e neked vagy sem.
- Ez nem tetszik – csóváltam a fejem. – A végén még komplett
idiótának fogsz tartani.
- Pontosan mi is a különbség a most-hoz képest? Hisz jelen
pillanatban is erős a gyanúm, hogy valami természetfeletti dolgon töröd a fejed,
csak nem árulod el.
- Jó, de nem tudod, min, szóval kevésbé tűnök ijesztőnek –
magyaráztam nagyban.
- A legjobb barátod vagyok, S – mondta Rhett lágyan. – Nekem
bármit elmondhatsz, nem foglak kinevetni vagy hülyének nézni.
Talán nem is lenne rossz ebben a világban ragadni…
- Az lehet, de teljes komolysággal és odaadással beírathatsz
egy diliházba. Szerinted tudnál hinni nekem?
- Figyu, ha mutatsz valami bizonyítékot, akkor simán.
- Ez komoly? A barátságunk nem elég bizonyíték rá, hogy nem
hazudnék neked?
- Tudom, hogy nem hazudnál, de attól még képzeleghetsz. Ha
vámpír vagy, megmutatod a fogad vagy a szörnyű sebességed és már meg is
vagyunk.
- Esetemben ez nem ennyire egyszerű…
- Csak mondd el és kész – bíztatott.
Nagyot sóhajtottam és lehunytam a szemem.
- Én nem ebből a világból származom.
- Most az ET-ből idéztél vagy ez már a titkod volt? –
érdeklődött félszegen, mire egy jól irányzott mozdulattal megcsaptam a vállát a
könyvemmel.
Rhett sajgó arccal tapasztotta tenyerét a fájó pontra, majd
kezeit védekezően maga elé tartotta.
- Oké, oké, nyugi. Hogy érted, hogy nem ebből a világból
származol?
- Ez nem az én világom – ismételtem meg. - Ez egy fordított
világ ahhoz képest, amiben ma reggelig éltem.
- Tehát, azt állítod, ma felébredtél és egy másik világban
találtad magad? – próbált a kibogozni az összekuszálódott szálakat Rhett.
- Igen. Alapvetően eléggé hasonlít az enyémre, csak minden
fordítva van. Mondok egy példát. Az én életemben te meg én nem vagyok
különösebben barátok, te állandóan kötözködsz és gúnyolódsz velem és nem tudok
róla, hogy meleg lennél.
- Ha nem vagyunk barátok, simán lehetek meleg, csak nem árultam
el neked. – Ugyan ez megmagyarázna néhány dolgot, mégis elhessegetem a gondolatot.
- Nem vagy az. Ace a suli szexi rosszfiúja, Cage te meg ő
legjobb barátok vagytok. Cage kedves, barátságos, visszafogott fiú, Eli és
Gretchen nem népszerűek, Shelby viszont egy tipikus üresfejű szépségkirálynő.
- Ki az a Shelby? -
kérdezte Rhett összezavarodva.
- A könyvtáros csaj – biccentettem a pultnál olvasó lány
irányába. Rhett követte a tekintetem, megnézte magának Shelby-t, majd
visszafordult és egy amolyan „ja, hogy ő az” fejet vágott.
- Eddig nem tudtam a nevét – ismerte el. – És te is másmilyen
vagy?
- Nem! Ez tök fura. Én ugyanaz vagyok, körülöttem pedig
mindenki önmaga inverze – ingattam a fejem hitetlenkedve.
- Talán csak álmodsz – nyitott meg egy csomag rágót Rhett
nyugisan és bedobott néhányat a szájába.
- Nem! Vegyél komolyan légyszi! – kértem, mert úgy éreztem,
hamarosan meg fogok bolondulni. – Egyáltalán hiszel nekem?
- Még nem döntöttem el.
- Szerinted nem találtam volna ki valami izgalmasabbat, ha az
egész csak az én fejemből pattant ki?
- Ismerek, S. A fantáziád nem igazán szokott szárnyalni –
jegyezte meg, de nem gúnyosan, hanem kedvesen, pont olyan stílusban, ahogy egy
barát megmond valami efélét a barátjának. Hogy bár ez az igazság, ő szeret és
elfogad és ez nem a világ vége.
- Te nem vettél észre semmi szokatlant? – próbálkoztam tovább.
- Tény, hogy fura vagy ma, míg tegnap még nem voltál az.
Mindenen meglepődsz, nem ismered a többieket és mindig rossz irányba fordulsz.
- Tudom, hogy mennyire abszurd ez az egész, de nagyon hálás
lennék, ha összedugnánk a fejünket és kiutat keresnénk ebből az útvesztőből.
- Oké. De mi van, ha a te világod a fordította a miénknek és
igazából ez Az Igazi – vetette fel új elméletét, mire teljesen lesápadtam. –
Kérsz rágót?
- Nem. Jesszus! Mi van, ha tényleg így van?
- Ne már! Olyan rossz itt?
- Nem erről van szó – ráztam a fejem hevesen. – Tökre adom a
barátságunkat, csak egyszerűen én nem ide tartozom.
- Az már biztos. Nem kértél rágót – értett egyet Rhett.
- Amúgy rágózom? – lepődtem meg.
- Aha, ez amolyan közös hobbink – bólogatott az LB-m.
- Lehet, hogy mégis van egy inverz változatom, csak ő átkerült
az én világomba – hümmögtem elgondolkodva, hiszen utáltam rágózni.
- N-nem a-karok tolakodni, de véletlen meghallottam, miről
beszélgettek – került elő a semmiből Ace, kezében egy könyvet tartott és szigorúan
a padlót vizslatta.
- Mégis mennyit hallottál? – ijedtem meg, mert ha itt ragadok
egy életre, nem akarom, hogy elterjedjen a híre annak, hogy kettyós vagyok.
- A-az e-e-egészet.
- Akkor nem igazán meghallottad, hanem hallgatóztál –
mutatott rá Rhett tárgyilagosan.
- Ne haragudjatok! De ez nagyon izgalmas! Hiszen utaztál a
világok között! – pillantott fel rám egy másodperc töredékére és valóban
izgatottnak tűnt.
- Azért én ezt így nem merném kijelenteni – húzta össze a
szemét Rhett, aki a jelek szerint még mindig szkeptikusan tekintett a fordított
világos elméletemre.
- Hát de ő ki meri! – keltem Ace védelmére, mert ha hisz
nekem és még okos is, jártas a témában, akkor akár haza is juttathat. – Szóval mi
lenne, ha összefognánk és megoldanánk ezt a kis problémát?
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése