Kosársuli, 111.rész

Május 28., szombat

- Mi van? – meredtem Dominikra tanácstalanul.

- Nem igazán értem, hogy is kerültél a jobb angol csoportba – vonta fel a szemöldökét újdonsült tanárom.

- Általánosban jól ment a dolog, de azóta eléggé szétcsúsztam – vallottam be.

- Mert sose figyelsz rendesen, csak álmodozol – pillantott rám szúrósan.

- Na már! Ezt mégis mire alapozod? – háborodtam fel, mondjuk egyáltalán nem jogosan, hiszen igaza volt.

- Az ábrándos tekintetedre, amivel kibámulsz mindig az ablakon.

- Jó, na. Néha elkalandoznak a gondolataim – húztam el végül a számat megadóan.

- Hát amíg én vagyok a tanárod, ilyen ne forduljon elő! – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, majd a könyvemre bökött, hogy folytassam a feladat megoldását.

- Hehe! – nevetett ki halkan és némileg kárörvendően Konrád. Ez volt az egyetlen korrep csoport, ahol együtt voltunk, ugyanis a matekoktatásán sajnos nem kellett résztvennem és sajnos eltérő tárgyakból teljesítettünk rosszul.

- Te tán kész vagy? – érdeklődtem, mert Dominik időközben Kriszhez trappolt, hogy neki segítsen.

- Dehogy. Neki se tudod kezdeni – vonta meg a vállát hanyagul.

- És még te akartál Merikába menni – ingattam a fejem.

- Nem igazán akartam – nézett mélyen a szemembe, én pedig elmosolyodtam.

A mi házunkba voltunk és nyomtuk a közös tanulást reggel tíz óta. Az egész osztály jelen volt Gergő kivételével, aki a tegnapiak ellenére sem jött el. A szüleim nagyon jó fejek, nemcsak, hogy engedték, hogy nálunk legyen az összejövetel, anyu mindenáron ebédet szeretett volna főzni nekünk, apa pedig könyvelő lévén felajánlotta, hogy segít a tanulásban is annak, akinek szüksége van rá. Anya is felajánlotta ugyanezt, de mivel ő ápolónő, a tudása most kevésbé volt hasznos a számunkra.

Így történt hát, hogy birtokba vettük az egész házat, elkülönültek a tanulócsoportok és felváltva zajlott az oktatás és a tudásszerzés. Az angolosokkal épp a szögletes étkezőasztal körül üldögéltünk a konyhában. Konrád meg én egymással szemben foglaltuk helyet az asztal egyik szélénél, mellettünk Csenge és Eszti, a másik szélen pedig Krisz és Bence voltak.

- Lehet, hogy nem is miattam maradtál, hanem csak azért, mert nem beszéled a nyelvet – rágcsáltam a ceruzám végét elmerengve.

- Lehet – kacsintott rám huncutul, mire szórakozottan forgattam a szemem.

- Nincs duma! – csapott az asztalra Dominik, mire behúztam a nyakam és inkább a könyvemben lévő feladatra összpontosítottam.

Miután végeztünk az angollal, jött a matek és a töri, így hát szomorúan ballagtam Klauhoz a nappaliba, míg Konrád átlényegült tanárrá, hogy a többieket matekra okítsa. Szinte vágyakozva meredtem a konyhába, ahol Konrád mosolyogva köszöntötte kis diákjait. Biztos remekül tanít.

A töris csoportban Regivel, Esztivel és meglepő módon Dominikkal voltam együtt.

- Te mit keresel itt?

- Én nem tanulhatok? – válaszolt kérdéssel a kérdésemre Dumbó.

- Azt hittem, a top három minden tagja kiválóan teljesít mindenből.

- Ez többnyire így is van, de töriből van egy kis lemaradásom – vonta meg a vállát.

Klaudia magyarázott egy kicsit, aztán feladatokat adott, majd közölte, hogy velem külön fog foglalkozni, így átköltöztünk a szoba egy távolabbi pontjára, ahol már előre rettegve vártam a folytatást.

- Töriből szóbeli is lesz, szóval kezdenünk kell veled valamit – nézett rám tanakodva.

- Oké – nyeltem egy hatalmasat.

- Mi okoz gondot ilyenkor?

- Nem tudom. Egyszerűen leblokkol az agyam.

- Valószínűleg nem vagy elég magabiztos a tudásodban. Amit az ember jól megtanul, az igenis eszébe jut. Gondolom, stresszel a vizsgahelyzet, ezért bizonytalanodsz el abban, amit tudsz és abban is, amit esetleg nem tudsz száz százalékra.

- Igen, ha valamiben nem vagyok biztos, azt sokszor nem is merem mondani.

- Ez egy nagy probléma – bólogatott. – Igenis ki kéne mondanod, mert simán lehet, hogy jóra gondolsz, csak lebeszéled magad. Mi az, ami jól megy szóbeli alatt?

- Alapvetően, ha van kidolgozási idő, olyankor viszonylag megnyugszom. Amit sikerül leírnom a papíromra, azt elő is tudom adni, csak mikor kérdeznek, teljesen lefagyok.

- Oké, akkor koncentráljunk erre. Minél több mindent le tudj írni a meglévő idő alatt és azok minél lényegesebb információk legyenek. Vegyük akkor úgy át az anyagot, hogy fókuszáljunk a legfontosabb dolgokra és szűrjük ki a lényegteleneket, hogy minél több minden eszedbe jusson.

Klaudia módszere jól hangzott és jól is haladtunk vele. Mikor letelt az idő egészen elégedett voltam azzal, mennyit haladtunk előre és egészen lelkesen költöztem át a fizika tancsoporthoz, ami a matek helyére került a konyhába. Itt Krisszel, Hannával, Bencével, Csengével, Esztivel és Tibivel voltam, míg Dominik és Klau együttesen próbáltak segítséget nyújtani nekünk. Sajnos a fizika sokaknak nehézségeket okozott a tanárunk hanyagságából fakadóan, így ezzel nagyon küzdöttünk. A többiek addig biosszal és kémiával foglalkoztak a nappaliban, amit Krisz kisebb kétségbeeséssel fogadott.

- Nekem ott is részt kellene vennem! – fogta a fejét tehetetlenül.

- Így jár az, aki mindenből gyatrán teljesít – mosolygott rá szívélyesen Klau.

- Néha komolyan nem értem, hogy vettek fel – csóválta fejét Krisz, mire Dominik játékosan hátba veregette.

- Néha én se.

Tizenötpercnyi kínszenvedéssel teli fizikázás után megszólalt a csengő és mivel nem vártunk senki mást, unottan caplattam el a bejárati ajtóig, hogy elküldjem a feltehetőleg hittérítőket, akik időnként meglátogattak. A kapuban azonban nem idős hölgyek, hanem Gergő állt.

- Hát te? – tátottam el a számat csodálkozva.

- El is mehetek, ha gondolod – fordult sarkon, mire feltéptem a kaput és elkaptam a könyökét.

- Isten ments! A legjobbkor jöttél! – mosolyodtam el a boldogan és konkrétan bevonszoltam őt a házba.

A többiek egy pillanatra elnémultak és mindenki döbbenten bámulta az újonnan érkezőt.

- Srácok, itt van Gergő! Máris van fizika tanárunk! – csaptam össze a kezem boldogan.

- Eddig is volt – morogta Dominik és Klau szinkronban, de nem ellenkeztek.

A többiek végül köszöntek Gergőnek és visszatértek a tanulmányaikhoz, míg én gyorsan elhadartam neki, hogy mit hova tehet, mit hol talál a házban, majd a konyhába rángattam, hogy nekikezdhessen az oktatásunknak.

Következő rész:
https://csillagokhullas.blogspot.com/2020/06/kosarsuli-112resz.html
Előző rész:

https://csillagokhullas.blogspot.com/2020/05/kosarsuli-110resz.html