– Szóval mi lenne, ha összefognánk és
megoldanánk ezt a kis problémát?
Jó lenne azt mondani, hogy Ace boldogan
belegyezett és a világ legszélesebb mosolyával kezdte gyártani az ötleteket, de
ez már csak egy hiú ábránd marad.
– Ö-ö-össze-összefog-fogni? – dadogta Ace
ránk meredve, majd ijedten nyikkant egyet és már ott sem volt.
– Hát ez mehetett volna jobban is –
jegyeztem meg a zsenink hűlt helyét bámulva.
– Nem tudom, mit vártál – vont vállat Rhett.
– Ez a srác egyszerűen nem szociális.
– De te azért segítesz nekem?
– S. Te vagy a legjobb barátom.
Valójában te vagy a mindenem – nézett mélyen a szemebe, de a kis baseball
sapkájában meg a rózsaszín pólójában nehezemre esett komolyan venni. – Akkor is
segítenék, ha azt kérnéd, juttassalak el a Holdra.
Összességében azonban még így is ez volt a
legaranyosabb, amit valaha mondott nekem. Amit valaha bárki is mondott nekem. Azt
sem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, elfussak vagy vegyem komolyan fontolóra,
hogy itt maradok ebben a világban.
– Eszméletlen furcsa és megfejthetetlen
arckifejezéssel révedsz a semmibe – kommentálta a történteket Rhett hangosan.
– Oh, bocsi – ráztam meg a fejem, kirángatva
ezzel saját magamat gondolataim börtönéből. – Csak nem tudok hozzászokni, hogy
ilyen rendes vagy velem.
– A te világodban milyen vagyok? –
érdeklődött kíváncsian.
– Végtelenül cinikus és gúnyos, aki
folyamatosan élcelődik rajtam és minden alkalmat megragad, hogy kötekedjen
velem – foglaltam össze tömören.
– Talán csak azért vagyok ilyen, mert
bírlak – vélekedett Rhett.
– Te így bánsz azzal, akit bírsz?
– Nem, de ott pont az ellentétem vagyok –
billentette oldalra a fejét, amolyan „na, ezt add össze!” pillantással.
Egy perc néma csend követte a kijelentését
és ez idő alatt végig farkasszemet néztünk, míg végül karbafontam a kezem, majd
megszakítottam a szemkontaktust.
– Kizárt – közöltem végül ellentmondás nem
tűrő hangon. – Inkább magammal viszlek és kicseréllek titeket.
– Már ha egyáltalán hazajutsz. – Ezt amolyan
mellékesen mondta, először fel sem fogva szavainak jelentőségét, ám mikor
észrevette az arckifejezésemet észbe kapott. – Bocsi.
– Ugyan – legyintettem nagy lazán. – A
zseninek ugyan lába kélt, de ha gyorsabban szaladunk, mint ő, csak be kell
befogni a szende fizikust és bármi áron magunk mellett tartani.
– Rendben – hagyta jóvá.
– Ami azt illeti, ezt neked kellene
megcsinálni – sandítottam rá.
– Nekem? – ismételte döbbenten.
– Hát Ace úgy tűnik, fél a lányoktól, szóval
veled van a legtöbb esélyünk – pislogtam rá könyörögve.
– És te addig mit csinálsz?
– Beszervezek még valakit, akire
szükségünk lehet.
Rhett nagyot sóhajtott, majd beleegyezően
feltápászkodott és nyomott egy puszit a hajamba.
– Mit meg nem teszek érted, S – csóválta a
fejét, majd elmasírozott.
– Szóval – emeltem fel a hangomat. – Megtudhatnám,
miért bujkálsz és hallgatódzol a polcok mögött?
– Elnézést – került elő leszegett fejjel
Shelby.
– Nincs gond, csak érdeklődtem.
– Igazság szerint tetszik nekem Wild… -
vallotta be, én meg arra gondoltam, hogy milyen hihetetlen, ahogy még itt is, még
így is megtalálják a lányok. – Mindig kikölcsönzöm azokat a könyveket,
amiket visszahoz vagy kézbevesz és én is elolvasom őket.
– Hát ez nagyon… - kutattam a megfelelő szó
után. – …Romantikus – fejeztem végül be valami teljesen mással, mint terveztem.
– Szívesen segítek neked hazajutni –
tördelte az ujjait megszeppenve. Durva, hogy a máskor nagyhangú, műkörmös,
trendi-szexi csajszi most egyszerű barna színű ruhákban ajánlotta a segítségét
pont nekem. – Minden könyvet elolvasok Wild után és ez a világok közötti utazás
nagyon izgalmas!
– És gondolom így esélyed van felszedni őt
– próbáltam megfejteni az indítékait.
– Én már annak is örülök, hogy a két
méteres körzetében lehetek – mosolygott lelkesen.
– Persze, hisz mindenki ilyen kapcsolatra
vágyik – dünnyögtem, de szerencsére meg sem hallotta. – Rendben, Shelby! Üdv a
csapatban! – nyújtottam jobbomat és kezet ráztunk.
Talán Shelby-t is magammal viszem és ezzel
újrateremtem a világunkat. A kedves embereket elviszem, a gonoszokat itt hagyom
és a saját földemen élő rosszakat szintén ideküldöm. Csodás volna.
– Tudsz még valakit, aki hasznos lehet? –
kérdeztem, miközben elhagytuk a könyvtárat.
– Gretchen McAdams roppant befolyásos
errefelé. Talán ő segíthet – tanácsolta Shelby, mire vágtam egy kelletlen
pofát. Ugyan még nem is találkoztam az itteni Gretchennel, de máris biztos
voltam benne, hogy a saját világomban lévő sokkal jófejebb.
– Oké – eresztettem le a vállaimat
lemondóan. – Még valaki?
– Cage Horan bármit meg tud szerezni –
halkította le a hangját bizalmasan és elég sejtelmesen.
– Szuper – húztam össze a szemem és
előkapva a telefonomat írtam egy üzit Rhett-nek, hogy ha módjában áll, útközben
szervezze be Cage-t is.
Rhett üzenete:
Jobban kijövök a lányokkal, mint a srácokkal.
Sere üzenete:
Hát akkor itt az ideje, hogy fejlődj egy kicsit e téren.
Rhett üzenete:
Tekintve, hogy a suli két legnehezebben megközelíthető fiúját bíztad rám, nem
kis fejlődés várható…
Viccesnek tartottam, hogy így beszél a
legjobb barátairól.
Sere üzenete:
Én a méhkirálynőhöz tartok, szóval nem lehet egy rossz szavad sem.
Rhett üzenete:
Ne parázz, Gretchen bír téged!
Sere üzenete:
Komolyan? De hát miért? Azt mondtad, nem vagyunk valami népszerűek…
Rhett üzenete: Mióta
az anyukád megmentette a pomerániai kutyusa életét, azóta lekötelezve érzi
magát és az egész családotokért hálás az isteneknek.
Sere üzenete:
Jó tudni.
A következő rész Rhetty szemszögéből lesz!!!!
Addig is rendeljétek elő bátran a
könyvemet ezek közül bárhol: Agave, Libri, Líra, Bookline, Book24, Álomgyár –
MINDENHOL KEDVEZMÉNYESEN MEGVEHETITEK!
Következő rész:
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése