- Azt hiszem, ideje volna hazamennünk -
mondta Louis, hangja nyugodtságot hordozott, de mégis parancsolónak éreztem.
- De én nem akarok! - toporzékoltam,
majd hirtelen megtorpantam. - Még nem is beszéltem Daviddel.
- Dehogynem, láttam - értetlenkedett,
mire felszaladt a szemöldököm.
- Te követtél engem? - vontam kérdőre, mire egy pillanatra lefagyott,
bizonyára
éppen kifogásokat keresett.
- Nem! Csak úgy elrohantál akkor, és
nem tudtam mi van - mentegetőzött azonnal, mire összehúztam a szemem.
- Tehát követtél.
- Mondtam, hogy nem!
- De azt is, hogy igen.
- Mi van?
- Jó, mindegy! - legyintettem, majd
megindultam.
- Most hova mész? - szólt utánam érdeklődve.
- Megkeresem Davidet.
- De hiszen már beszéltél - értetlenkedett
Louis.
- Igen, de nem arról, amiről kellett volna.
- Miért, miről kellett volna?
- Loláról - jelentettem ki teljes
nyugodtsággal.
- Loláról? - kérdezett vissza, már nem
is tudom, hanyadszorra.
- Persze. Ki másról?
- Én honnan tudjam? Miért kell neked
Davevel Lolról beszélgetned?
Ahogy Louis kimondta a srác nevét,
valahogy elöntött a melegség. Annyira laza volt, már az is, ahogyan mondott
valamit. Mindig is ilyen volt.
- Jaj, Lu! Ti fiúk, olyan értetlenek
tudtok lenni! - sóhajtottam lemondóan, mire felszaladt az egyik szemöldöke.
- Hát, akkor beavatnál? Kérlek - szavai
kértek, de testhelyzete ismét parancsoló volt.
- Nem fogom elárulni Lola titkát -
ráztam a fejem hevesen.
- Gyakorlatilag már megtetted -
mosolyodott el halványan. Igazat mondott? Rájött volna?
- Nem is! - ellenkeztem azonnal.
- Gyere, hazaviszlek! - fogta meg a
kezemet. Ujjai az enyémekre kulcsolódtak, meleg keze közrefogta az enyémet.
Olyan biztonságban éreztem magam mellette. Hagytam, hadd húzzon maga után.
- Louis! Louis! - hallottam, ahogy valaki
a nevén szólongatta. De jó lenne, ha David lenne az! Nem. Ez...
- Merry! - köszöntötte az érkezőt Louis, nem éppen
kitörő lelkesedéssel, és
erősebben megszorította
a kezemet.
- Már el is mész? Csak most jöttél! -
mondta mézes-mázos hangon Meredith, teljesen figyelmen kívül hagyva engem.
Nyilván zavarta, hogy Louis velem volt. Vajon megint letagad majd engem?
- Hazaviszem Jennyt - jelentette ki
Louis, mire határozottan kivirult az arcom. Ezt neked, Merry!
- Minek? - Meredith hangja csöpögött a
megvetéstől.
- Kicsit többet ivott a kelleténél -
pislantott rám kedvesen Louis, én pedig nagy szemeket meresztve bámultam vissza
rá.
- Nem a te dolgod - vágta rá azonnal
Meredith, mire Louis idegesen fordult vissza felé.
- Már, hogy a fenébe ne lenne az? -
kérdezte, orrlyukai szinte füstölögtek. De jó szó. Orrlyuk. Tetszik.
- Nem kéne ennyit foglalkoznod vele.
- De igen. Ez csakis az én döntésem!
- Akkor sem jó, amit művelsz!
- Ugyan miért ne lenne az?
- Ő nem a barátnőd! Ez az, amit valahogy mindig
elfelejtesz! - vitatkozott Meredith. Hm, igaza van, nem vagyok az. Érdekes ez a
téma. Gyerünk, Louis! Erre mit lépsz?
- Így van. Jenny sokkal több annál -
állt ki értem Louis, de hiába, nekem ez sem megfelelő válasz. Én a barátnője akartam lenni.
- Pedig a barátnőd akarok lenni - mondtam ki, amit
magamban is gondoltam.
Következő rész:
Előző rész:
Louis <33333
VálaszTörlés:33
TörlésAjjj, de imádom!!!!! <3
VálaszTörlésKöszönöm!! <3
Törlés"Pedig a barátnőd akarok lenni!"
VálaszTörlésNa ez a mondat az, amit egyáltalán senki nem mer kimondani xDDD
imádom Louist <3 <3 <3
...Csak részegen...:D
TörlésLouis <33333
VálaszTörlés:33 bizony, Louis:3
TörlésFolytit! Most azonnal! Luis <3333
VálaszTörlésIgenis!:)
Törlés