- Ez
az én paripám, te alávaló bitang! – harsogta Cage.
- El
se bírna téged, te emós fémdoboz! – vágott vissza Szeamusz, a cowboy.
- Nem
vagyok emós! – kérte ki magának Cage sértődötten. – Sötét lovag vagyok!
- Nem
érdekel, mi vagy, neked nem kell úgy a ló, mint nekem – feleselt a cowboy.
-
Csak hogy tisztázzuk, senki nem fog felülni a lóra – szóltam közbe mellékesen,
közelebb lépve hozzájuk.
-
Unikornis vagyok – szipogta Eli kikérve magának a „lelovazást”
- Mindegy
– legyintettem.
- Ne
szólj bele a férfiak közötti leszámolásba, te boszorka – hessegetett el a cowboy
lenézően.
Ugyan
nem ismertem Szeamusz-t, feltűnt,
hogy mindenki megtartotta eredeti személyiségét és csak megspékelte azt a
karakterének jellemével, tulajdonságaival, gondolataival. Szóval ez az
ostorcsattogtatásra képtelen vadnyugati imposztor a való életbe is pont ilyen leereszkedő
lehetett.
- Inkább
te ne szólj bele az én leszámolásomba – feleltem nyugodtan, majd egyetlen
pálcasuhintással körbekötöztem a cowboyt saját ostorával.
- Hé!
Ez nem ér! – fetrengett a földön, próbálva kiszabadulni a béklyói közül.
- Na,
idehallgass, te kötözött sonka! – guggoltam elé kedvesen mosolyogva, de a
szemem szikrákat szórhatott. – Ha még egyszer „leboszorkázol”, téged foglak lóvá
változni!
-
Szerintem ez egy jó ötlet – jegyezte meg a csontváz.
- Akkor
mindenki boldog lehetne – elmélkedtem az államat vakarva. – A lovagnak lenne
lova, az unikornisnak meg nyugta.
- Ne
változtass lóvá! – váltott inkább ártalmatlan kiskutyatekintetre Szeamusz, hiszen ő
nem tudhatta, hogy feltehetőleg ez a varázslat nem működne. Ahogyan nem tudok visszaváltoztatni senkit, úgy
valószínűleg a teljes átalakítás sem menne.
- Most
egyszer megkegyelmezek – egyenesedtem ki, de a cowboyt megkötözve hagytam, hogy
kicsit elgondolkozzon és magába nézzen.
-
Olyan vagy mint valami tanárnéni – közölte Rhett a továbbra sem sikerülő
lenéző pillantásával.
- Búúú! – hallatszott valahonnan az ismeretlen
hang.
-
Valakinek felügyelnie kell a rendet – vontam meg a vállamat.
- Húúú! – hangzott ezúttal másképp.
- És
te rögtön, önként és dalolva felvállaltad ezt a nemes pozíciót? – gúnyolódott.
- Húú-búú!
- Jaj,
mi van már? – kaptam fel a vizet mérgelődve, miután a hang csak
nem maradt abba és a tulajdonosa egyre erőteljesebben
próbálkozott.
- Booocsááánaaat – búgta az újabb
ismeretlen valahonnan.
- Hol
vagy? – forgolódtam értetlenül.
- Iiitt, fööönt – érkezett a válasz, mire
a csontváz meg én abba az irányba fordítottuk a fejünket.
- Ó,
remek. Egy szellem – sóhajtottam a testetlen fehér lepedő
láttán.
- Ethan
az – osztotta meg velem tudását nagy kegyesen Rhett.
-
Komolyan? – pislogtam nagyokat. – Ethan? Te vagy az?
- Iiigeeen – adta meg amolyan szellemhangon
a választ.
-
Hogy érzed magad? – érdeklődtem, hiszen itt mindenki kisebb-nagyobb traumákon ment
keresztül.
- Haver!
– lelkesedett a kalapomon Ray.
- Eeegy baaacooon vaaagy – lebegett továbbra
is a fejünk felett a szellem.
- Te
meg egy szellem – vágott vissza Ray.
- Nem
jössz le ide közénk? – invitáltam Ethan-t megnyerően.
- Ooott neeem biiiztooonsááágooos –
magyarázta ide-oda kapkodva tekintetét. Mondjuk neki sem volt valami sok, pont
olyan fekete lyuk tátongott szeme helyén, mint a csontvázunknak.
- Nem
kell ám erőltetned ezt a szellem dumát – biztosítottam afelől,
hogy engem igazán nem zavar, ha normálisan beszél.
- Neeem tuuudoook máááskééép beeeszééélniii
– búgta. Hm, akkor ezekszerint ez része az átváltozásának.
- Legalább
neked is vannak kezeid – próbáltam feldobni azzal, hogy a jó oldalát világítom
meg a dolgoknak.
- Eeettőőől mééég neeem tuuudoook seee eeenniii, seee iiiniii – szomorodott el.
- Rhett
se, de ettől még túléli az estét – nyugtattam meg Ethan-t, aki ekkor
nézett le a még mindig ott ácsorgó csonthalmazra.
- Csooontváááz leeettééél? – kérdezte a világ
legegyüttérzőbb stílusában.
- Aha
– vonta meg a vállát Rhett, aminek következtében váratlanul lepottyant a fél
karja.
- Mi
a… - döbbent meg a földön vonagló cowboy.
- A
rosseb egye meg – sóhajtott Rhett szerencsétlenül.
-
Nincs gáz – kaptam fel a csontdarabot és egy pillanat alatt visszavarázsoltam a
helyére.
-
Köszi.
- Hááát ííígy kööönnyűűű – huhogott fentről Ethan elismerően.
-
Szegődj mellém te is és megvédelek – emeltem felé ökölbeszorított
jobbom hívogatóan. – Jó lenne nektek itt együtt. Egyikőtöknek
sincs szeme, nem tudtok táplálkozni és összességében nagyon, de nagyon szánalomra
méltóan viccesek vagytok.
-
Nagyon poén – forgathatta gondolatban szemeit Rhett.
-
Tudok hajat varázsolni neked – dobtam be az aduászt.
Köööveeetkeeezőőő rééész:
https://csillagokhullas.blogspot.com/2019/11/halloween-ikulonkiadas-7.html
https://csillagokhullas.blogspot.com/2019/11/halloween-ikulonkiadas-7.html
Eeelőőőzőőő rééész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése