- Oké, gondolkodtam és
van egy csomó viccem a számodra – vigyorogtam Rhett-re, maximálisan kiélvezve a
helyzetet.
- Ne
kímélj – sóhajtott.
- Mi
a csontváz kedvenc hangszere?
- Felteszem
a sípcsont – morogta Rhett kelletlenül.
Ellenben
vele Ace viszont röhögve került elő.
-
Örülök, hogy ennyire értékeled a poénom, mert neked is tartogatok ám néhányat –
vigyorogtam rá bíztatóan.
- Hallkatlak, Szépszégem! – állta a
tekintetemet.
-
Biztos? Mert nagyon sápadt vagy. Minden rendben?
- Hehe! Natyon vitszes. Ténylek szápadt vatyok,
oda ah szép ahranybajnya színyem – szontyolodott el a vámpír.
-
Figyu, már nem az 1890-es éveket írjuk. Léteznek szoláriumok, simán lebarnulhatsz,
ha esetleg így maradnál – vigasztaltam szórakozottan.
- Nyem tudnyál barnyára vajázsolni? Ahoty hajakat
adyományozol?
-
Szerintem rettentő hülyén néznél ki, de ha ragaszkodsz hozzá – vontam meg a vállamat
lemondóan és legyintettem egyet a pálcámmal és láss csodát, Ace bőre
felvette a kívánt aranybarna árnyalatot.
Persze
összességében valóban nagyon bénán festett, hiszen a fekete karikák a szeme
körül megmaradtak, ahogy a szemfogai is, szeme pedig pirosan fénylett, arról
már nem is beszélve, hogy körmei felértek egy frissen műkörmözött cicababáéval. Most, hogy jobban megnéztem magamnak,
megállapítottam, hogy leginkább úgy nézett ki, mint egy panda és egy denevér
hibrid keveréke, aki túl sokat volt Napon és elfelejtett naptejet használni. Úgy
döntöttem, meg is osztom vele ezt az elképzelésemet.
- Úgy
nézel ki, mint egy túlbarnult panda és egy túlszolizott denevér félresikerült kölke.
- Dgye mék íty isz ény vatyok a legszekszibb –
reagálta le Ace sajátos stílusában, hagyva, hogy leperegjen róla minden sértés.
- Viszont
te csupa csont vagy – fordultam Rhett felé. – Eszel te eleget?
- Már
nem izgat, mit mondasz – tisztogatta a csontjait lezserül Rhett.
-
Hogy-hogy?
-
Elfogadtam önmagamat.
- Honnan
vetted ezt a dumát? Valami önmotivációs tanfolyam reklámjából?
- Nem
is hallak – felelte átváltva valami egész másba, mint amit eddig képviselt és a
hatás kedvéért még nemes egyszerűséggel hátat is fordított nekem.
- Ne
már! Ez így nem jópofa! – kerülte meg őt, hogy ismét a szemébe nézhessek.
- Hafer! Nyem ájj jól esz a sztílusz, Jettyi –
ingatta a fejét Ace nagyban.
- Ja,
hallgass a pösze barátodra. Ez nem illik hozzád – értettem kivételesen egyet a
férfiasságát vesztett panda-denevérrel.
- Éhes
vagyok – közölte Rhett.
- Ény isz – csatlakozott a picsogó csapathoz
Ace.
- Mégis,
hogy kellene csillapítanunk ezt az érzést?
- Szerinytyem pjóbáljunk meg ennyi –
javasoltam Ace roppant bölcsen.
- Te
amúgy miért is nem bírsz kajálni? – érdeklődtem, hiszen az, hogy
ivás közben a pólójára csurgat még nem jelentette azt, hogy ne tudta volna
valamilyen úton-módon magába tenni az élelmet. Kivéve, ha…
- Jó
ég! Csak emberi vérrel laknál jól? – ijedtem meg.
- Dgyehogy isz! – legyintett nagy lazán. –
Cszak mikoj rjágok, ah fhokaim szúrják asz
állam.
Ezt
követően egy percen keresztül döbbenten bámultam rá, majd végül
összeszedtem magam és túllendültem a dolgon.
- Oh,
vagy úgy. Mit szólnál ehhez? – pöccintettem a varázspálcámmal, mire egy
komplett fogvédő került a szájába, tompítva így hegyes fogainak szúrását.
- Eh
hihály – bólogatott elismerően, viszont így a pöszeségéből átváltott olyan beszédstílusra, amit az ember csak teleszájjal képes előidézni.
- Ha
azt szeretnéd, hogy értsük is, amit mondasz, időnként kapd ki azt a
rózsaszín fogvédőt – javasolta Ray a sipkámról.
- Áh,
nem, ne fáradj! – siettem a válasszal. – Gondoltam két legyet üthetnénk egy csapásra.
Ehet kedvére, nekünk meg nem kell hallgatnunk a szövegelését.
- Meg
is feledkeztem rólad – pillantott fel a baconre Rhett. –
-
Pedig végig itt voltam – hallatsztot Ray kicsit sértődött hangja.
-
Roppanósnak tűnsz. – Ugyan Rhett képtelen volt rá, mégis esküszöm, hogy hallottam,
ahogyan nyelt egy hatalmasat.
- Hát
még szép, hogy az vagyok! Kellően átsütött, zamatos, de roppanós
szalonna csík vagyok! – kérte ki magának Ray, minek következtében Rhett és Ace
írisze helyén kishíján bacon darabok jelentek meg.
-
Szerintem nem kellene részletezned – tanácsoltam a pökhendi és fennhéjázó húsdarabnak.
- Malacnak
kellett volna inkább öltöznöm, azzal több tisztelet vívtam volna ki magamnak –
dörmögte Ray mérgelődve.
- Így
legalább már nem akarnak megsütni – próbáltam rávilágítani a dolgok jó
oldalára, de úgy tűnt, a helyzet egyre csak romlott. Mindenki szempontjából.
Következő rész:
https://csillagokhullas.blogspot.com/2019/11/vonzas-torvenye-halloween-i-kulonkiadas.html
https://csillagokhullas.blogspot.com/2019/11/vonzas-torvenye-halloween-i-kulonkiadas.html
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése