- Hogy mi?
-
Leégett a házunk – ismételi meg anya. Aligha lehet háznak nevezni azt a
lepukkant lyukat, ahol élünk. Se értékeim, se fontos tárgyaim nincsenek, így
nem érdekel a ház, vagy a tartalma, csak az, hogy mi lesz velünk ezután.
December eleje lévén tombol a hideg tél.
- Tes-sék? – csuklik el a
hangom.
- Nem tudni, valószínűleg
kigyulladt a sütő. – Hát azt nem is csodálnám.
- És most mi lesz? –
szorítom magamhoz kétségbeesetten az egyetlen tárgyat, ami nálam van: Chester
könyvét.
- Mrs. Cutland
felajánlotta nekünk az alagsort.
- Felajánlotta? –
visszhangzom hitetlenkedve.
- Oda gyere munka után –
zárja le a beszélgetést anya és kinyomja a hívást.
Erőtlenül csuklanak össze
a lábaim és az iskola puccos csempéjén térdelve találom magam. Ha eddig nem is
volt szörnyű életem, ezután biztosan az lesz. Chester mindeddig csak a suliban
tudott szekálni, de a mai naptól kezdve már a nap bármelyik percében lehetősége
lesz rá. Bele se merek gondolni, mennyi szemétkedést képes kitalálni és
megvalósítani a saját házában, akár az éjszaka közepén is.
- Minden rendben,
kisasszony? – magasodik fölém Mr. Culpepper, az igazgatóhelyes és nem mellesleg
a magyartanárunk.
- Persze, elnézést! –
tápászkodom fel sietősen és a tantermünk felé veszem az irányt. Bekopogok az
ajtón, majd néhány másodperc várakozás után benyitok és a késésem miatt sűrű
bocsánatkérések közepette ellépek Mr. Loughty mellett.
A harmadik padsorban ülök,
az ablakhoz melletti oszlop kívülről második helyén, Twyla és Haven között, míg
Chester kettővel mögöttünk, az utolsó padsor középső padjában. A gazdag suli
egyenruhán kívüli sajátossága még az egyszemélyes padok, melyek megnehezítik az
egymásról puskázás és beszélgetés létesítését. Összesen 25-en vagyunk egy
osztályban, így öt padsor van, soronként öt darab egyszemélyes paddal. Hátra kell
mennem, hogy átadjam Chesternek a könyvét, de nincs szükségem kifogások
keresésére, ugyanis Mr. Loughty lelkes talpnyalója a Cutland családnak. Ha nem
lettem volna itt, ő biztosan farkcsóválva felhozta volna Chester könyvét. Sietősen
Chester padjához lépek, lerakom rá a könyvet, nem foglalkozva hideg
tekintetével, melyet le sem vesz rólam, sem elegánsan kinyújtott lábával, melyben
hasra esem, mikor hátat fordítva neki vissza akarok indulni a padomhoz.
Gáncsolási technikája mit sem változott a tíz év alatt, ugyanúgy elterülök,
mint először hatéves koromban és pont úgy, mint azóta rengetegszer. Megütöm a
térdemet és a csuklómat, mellyel felfogom az esést, de gyorsan feltápászkodom,
reménykedve, hogy nem szakadt el az egyetlen harisnyám.
- Elkéstél – sziszegi
mögülem Chester a büntetésem okát, de nem érdekel, csak visszaiszkolok a
helyemre és leülök a székemre. Már nem kell ellenőriznem, nincs-e ragasztó
rákenve vagy valami szúrós dolog rászórva. Ezeken a gyerekes megszégyenítéseken
Chester már ötödikes korunk óta túlvolt és helyette a lekezelő hangsúly
mellett, a lenéző és aljas beszéd és az ugráltatásom vált kedvenc időtöltésévé.
Ahelyett, hogy megalázna mindenki előtt azzal, hogy furfangos ötleteket eszel
ki, inkább csak szolgájaként kezel, ami azért az elgáncsolásokat leszámítva egy
fokkal jobb. De az egy házban való együttélés nagy valószínűséggel visszaidézi
majd azt az énjét, nekem pedig megint lépten-nyomon ellenőriznem kell mindent,
hogy az ne robbanjon az arcomba, ne ömöljön rám, ne szakítson le rólam semmit
és legfőképpen ne okozzon fizikai fájdalmat.
- Hé, jól vagy? –
suttogja nekem balról Haven, miközben a szemem sarkából látom, hogy Twyla azt
mutogatja a mögötte ülő Chesternek, hogy ha mégegyszer elgáncsol engem, behúz
neki egyet.
- Aha – igazítom meg a
szoknyámat és ellenőrzöm, egyben van-e a harisnyám, de sajnos konstatálnom kell,
hogy az egymás után kétszeri térdelés szakadáshoz vezetett mindkét térdemnél.
- Ne aggódj, nálam van
váltás harisnya – nyugtat meg Haven, bíztatóan mosolyogva, de szeme szikrákat
szór.
- Köszi.
Az iskola szabályzata jó
pár dolgot megkövetel, köztük külön kritériumai vannak a tanulók öltözködésére
vonatkozó elvárásoknak. A lányok legalapabb egyenruhája alapvetően egy szép,
egyedi kékeszöld színben pompázó, térdig érő, kockás szoknyából, az iskola címerével
ellátott fehér (egy rövid és egy hosszujjú) blúzból, plusz szintén címeres
fehér, galléros pólóból és a szoknyához hasonló árnyalatú és mintájú sálnak nevezett
nyakkendő szerűségből áll, ami inkább egy nyakba köthető masnira hasonlít,
mintsem sálra. A szereléshez továbbá ingyen tartozik egy sötétkék, szinte
fekete pamut mellény, melyet szép kékeszöld csík keretez, egy hasonló színű és
mintájú vékony pulcsi és egy blézer, mindegyiken bal felül az iskola címerével,
plusz egy térdig érő pamutzokni a hidegebb időkre. Érdekes módon cipő nem tartozik
az öltözékhez, ezért legalább a lábbelik alapján megkülönböztethetők a
tehetősebb és a szegényebb gyerekek.
A fiúk esetében az
uniformis egy fekete csőfazonú nadrágból áll, hozzá ugyanúgy jár a rövid meg a
hosszujjú fehér ing, a kockás nyakkendő, az ő esetükben kockás mellény, a fehér
galléros póló, a nagyon sötétkékszerű pulcsi, hasonló zakó és szintén semmi
cipő. Az egészben az a pláne, hogy ha van felesleges pénzed, megveheted a
kölkeidnek a kiegészítő ruhadarabokat is, nem kell beérned azzal, amit az
iskola ingyen kiad a kezei közül. Ezért van tehát az, hogy például Chester a birtokában
tudhatja a suli összes hivatalos színében pompázó pólót, mellényt, pulcsikat,
nadrágot és zakót. Mivel a suli címere mindegyiken ott feszít, az összes
szerelés elfogadható, akkor is, ha az éppen egy pluszba vett kékeszöld galléros
póló, melyet Chester ma is visel, elegánsan a nadrágjába tűrve.
Az egyenruhát
feltehetőleg Mr. Loughty alkotta meg, mert a kékeszöld tónus egy az egyben
annak az árnyalatnak bizonyul, mely Chester fagyos, érzéketlen szemeinek
színéül is szolgál. Minden velem szemben elkövetett embertelensége ellenére is be
kell ismernem, hogy az egyenruha neki áll a legjobban, minden egyes darab olyan,
mintha rá találták volna ki (ez persze nem is teljesen kizárt), mintha
egyenesen ráöntöttek volna.
Volt időm tanulmányozni
őt az évek alatt. Nemesi véréből kifolyólag kifogástalan külsővel áldotta meg
az ég, dús, világosszőke, egyenes hajában egy sötétebb vagy barnásabb tincs sem
bújik meg, minden egyes hajszála tökéletes irányban, bal oldali választékától
kétfelé simítva áll. Sosem láttam még kócosan vagy úgy, hogy a szemébe lógott
volna a haja. Arcának abszolút szimmetriája, orrának, szemeinek, füleinek és
szájának egymáshoz illő tökéletes aránya irigylésre és csodálatra méltónak
számít társai körében. Akárcsak keskeny, gúnnyal teli szája, hófehér fogsora,
karcsú, elegáns nyaka és hibátlan bőre, mely sem hófehér, sem aranybarna, hanem
valahol a két véglet közötti, az aranyközépútnak nevezett tökély
megtestesülésének színében pompázik Teste, testrészei arányosak, nagyjából 175
centi magas, vékony, karcsú, szálkásan izmos testalkattal rendelkezik. Hosszú,
csontos ujjai a legtöbbször tökéletesre vasalt nadrágjának zsebébe süllyednek, bal
csuklójára általában más márkájú és stílusú óra simul, míg jobb mutatóujján
mindig ott feszít ezüst pecsétgyűrűje, mely a Cutland család címerét hirdeti. Léptei
kimértek, de kecsesek, mozgása és minden egyes mozdulata elegánsnak látszik,
határozottságot, magabiztosságot, fölényt és felsőbbrendűséget sugárzik. Hát ez
Chester Cutland. Egy eszményi külső és egy rothadó belső.
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése