Az új világomat – mert az
hétszentség, hogy ez nem az a világ volt, amiben eddig éltem – fordított világnak
neveztem el. Mivel fogalmam nem volt, meddig is ragadtam itt, úgy határoztam, inkább
kiélvezem a dolgot, minthogy rácsodálkozok mindenre. A Rhett-tel folytatott
rövid baráti csevejem arra a következtetésre juttatott, hogy míg nekem a
körülöttem lévők viselkedése és személyisége volt bizarr és szokatlan, addig
nekik viszont egyedül én tűntem furának. Azt a célt tűztem hát ki magam elé,
hogy megpróbálok beilleszkedni, úgy viselkedni, ahogy az itteni szerepemhez
passzolhat. Így legalább inkább szórakoztathat majd a dolog, nem pedig a frászt
hozza rám.
- Szóval, R… - kezdtem, miközben a
folyosón lépdeltünk. – Tetszik a pólód.
- Még jó, hisz tőled kaptam!
- Vettem neked egy rózsaszín felsőt?
– Ennyit a beilleszkedésről.
- Igen, kis butám – nevetett rám
kedvesen. – Ma reggel a fejedre estél vagy mi?
- Átmeneti amnéziám lehet – vágtam rá
fintorogva, amin jól mulatott. – Kérlek, viseld el, hogy ma ilyen fura vagyok
és inkább segíts.
- Okés, tegyünk hát úgy, mintha amnéziás
vagy – hagyta annyiban a dolgot, boldogan teljesítve baráti kötelességeit. – Kezdjük
az alapokkal.
- Rendben – bólintottam, közben
tekintetemmel az aulát pásztázva.
- Te meg én legjobb barátok vagyunk,
lassan már három éve. – Nem hökkentem meg, hogy a három hónapos ismerettségünk
három évre változott. Ez volt jelenleg a legérdektelenebb változás, ezért
inkább annyiban is hagytam. – Nem vagyunk túl népszerűek, de lúzerek sem.
- Középosztály, ha? – vontam fel a
szemöldökömet kérdőn.
- Valahogy úgy. Engem nem bírnak,
mert sokat beszélek, téged meg azért, mert mindenbe beleütöd az orrod és mert a
gyengék védelmére kelsz.
- Ja, védeni a gyengéket oltári
seggfej dolog – dünnyögtem szarkasztikusan.
- Nem mintha számítana, míg itt
vagyunk egymásnak – felelte Rhett lezserül, mire életem egyik legmegdöbbent
arckifejezését sikerült produkálnom.
- Aha. Csak ez a lényeg – nyögtem ki
és igyekeztem magamhoz térni a kábulatból, amibe az egyszerű kijelentése taszított.
Sose fogom megszokni ezt a kedves, ragaszkodó, szeretetteljes Rhett-tet.
- Az egyetem legnépszerűbb lánya Gretchen
McAdams, a pszicho karról. – Oh, wow. Szóval „mindenkiről van egy aktám és fura
ruhákban járok” Gretchen, aki meglehetősen népszerűtlennek bizonyult az én
világomban, most a suli üdvöskéjévé avanzsált. Ő lett Ace csak lányban. – Karöltve
uralkodnak a mi karunk első számú diákjával, Eliana Aciddal.
Hehe. Ez poén. Eli meg az uralkodás.
Hát megkapta itt, amit akart. Népszerű lett, híres és felteszem kívánatos.
- És mi van Cage-dzsel? –
érdeklődtem kíváncsian.
- Cage Horan? – torpant meg Rhett
és most először kicsit bizonytalannak látszott.
- Aha.
- Hát… Ami azt illeti, ő a suli
rosszfiúja. Ő az, aki bántja a gyengéket, aki ellógja az előadásokat, csajokat
szed fel tömegével. Az egész teste ki van varrva, motorral jár és a cigi meg a
pia a legjobb barátai.
Mi jöhet még? Azt se tudom, sírjak
vagy nevessek.
- Miért tűnsz mégis lenyűgözöttnek?
– húztam össze a szememet gyanakodva.
- Mert szexi – vont vállat Rhett.
OMG. Szóval, Rhett meleg. Meleg, mert a valóságban nagyon nem az. És bejön neki
a szexi rosszfiú, mert a külsőségek érdeklik, ellenben az igazi énjével, akinek
a külső messze nem számít annyira, mint a belső. Leeshetett volna már a rózsaszín
pólónál, de kicsit sok minden történt egyszerre. De hogy pont Cage-dzsel? Ez undi.
Nekem ugyan semmi bajom a melegekkel, sőt, a legjobb barátom is az, mint
kiderült, de ez mégis furi. Bár jobb, mintha Ace-be lenne beleesve. Mondjuk nem
biztos, hogy jobban járt Cage-dzsel, hisz épp most tette nyilvánvalóvá, hogy Cage
viszont egyáltalán nem meleg. Biztos azért alakult így, mert amúgy Rhett
megkaphatna bárkit, viszont ebben a fordított világban, pont az kell neki, aki
sosem viszonozza majd az érzéseit. Ha nem lettünk volna éppenséggel legjobb
barátok, most biztos gúnyos beszólással díjaztam volna a helyzetét, ám a más
felállás tudatában azon törtem inkább az agyam, hogyan bíztathatnám. Erre
azonban nem került már sor, ugyanis megérkezett az emlegetett rosszfiú.
Esküszöm, olyan volt, mintha
lassítva lépett volna be a hatalmas aulába, fújta a haját a szél, vagy fogalmam
sincs micsoda. Abban a pillanatban, hogy megjelent, lányok tömegei sikkantottak
fel halkan, súgtak össze, de senki nem közelítette meg. Cage talpig feketében feszített,
szakad farmerben, V nyakú pólóban, bőrdzsekiben és bőr bakancsban. Haja
hosszabb volt és rendetlenebb, tincsei, melyeket máskor gondosan oldalra
simított, most a szemébe hullottak. Bőre jóval barnább volt és emlékeim szerint
az én világomban nem csak, hogy szőrtelen volt az arca, de akarva se tudott
volna szakállt növeszteni, most viszont több napos borosta virított az állán. Fülbevalót
viselt, füle mögé egy cigit rakott, szeme előtt sötét lencséjű fekete
napszemüveg pihent, ami lehetővé tette, hogy senki se tudja követni a
tekintetét. Az izmairól meg már ne is beszéljünk! Be kellett vallanom, hogy
remekül állt neki ez a stílus. Még az én nyálam is elcsöppent.
Cage egyenesen felénk indult, mozgása
akár egy párducé, kecses volt és puha. Cage laza, kissé gúnyos félmosollyal
állt meg mellettünk és megrántotta bőr oldaltáskájának pántját a vállánál.
Most, hogy ilyen közel került hozzám, még szexibbnek tűnt és kiszúrtam, hogy
még egy szemöldökpiercingje is volt a bal szeme felett.
- Heló, hercegnő! – vigyorgott Rhettre,
aki ettől rögtön magához tért és kelletlenül elfintorodott.
- Hé, tesó! Csak mert talpig
feketében vagy, még nem leszel férfi – jegyeztem meg Rhett-tet védve.
- Szerinted nem vagyok férfi,
szöszi? – Valószínűleg fogalma nem volt arról, hogy hívnak.
Ez kicsit szíven ütött. Cage… A
mindig rendes, kedves, barátságos és segítőkész Cage, aki az első pillanattól
fogva jófej volt velem és aranyos, most itt állt rosszfiúként, mint egy rossz
Ace koppintás. Ráadásul pofátlanul jól nézett ki.
- Hmpf – horkantottam vállatvonva,
miután látványosan végigmérve őt.
- Akarod, hogy levegyem a ruhám és
bebizonyítsam? – húzta lassú, ragadozómosolyra a száját.
- Nem igazán – hazudtam szemrebbenés
nélkül.
- Én nem bánnám – szólt közbe Rhett
kuncogva.
- Azt mindjárt gondoltam –
sandított rá Cage, majd a fejét ingatva, nevetve elvonult.
Következő rész:
https://csillagokhullas.blogspot.com/2020/03/a-vonzas-torvenye-forditott-vilag_31.html
https://csillagokhullas.blogspot.com/2020/03/a-vonzas-torvenye-forditott-vilag_31.html
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése