Kosársuli, 105.rész

Március 3., csütörtök

Konrád végül szerda este hazament, ahogy ígérte és másnap mindketten visszatértünk a suliba, ahogy terveztük. Persze, nekem egy fokkal nehezebb dolgom volt, mert le kellett gyűrnöm anyát, aki szerette volna, ha ma még otthon maradok, de majd kicsattantam, így muszáj volt belátnia, nem tarthat vissza.

Konráddal megbeszéltük, hogy találkozunk a sulitól néhány utcányira és valami földöntúli csoda folytán a Késő srác tartotta szavát és időben odaért. Kézenfogva léptünk a gimibe és lépcsőztünk fel az osztályteremig, ahova megérkezve viszont igen érdekes látvány tárult elénk. Gyakorlatilag mindenki, aki bent volt, a padokon, székeken fetrengett és nagyon úgy tűnt, hogy a végét járják rövid életüknek.

- Mi van veletek? – bökdöstem a fájdalmas nyögéseket hallató testeket.

- Törcsi, te itt voltál hétfőn… Tudhatnád – motyogta Krisz, akinek arca a padjára simult, így nem igazán sikerült artikulálnia.

- Miért, mi volt hétfőn? – dobtam le a táskám a padomra, majd Krisz asztala elé ültem egy üres székre és érdeklődve meredtem rá.

- Nem csodálom, hogy kitörölted az emlékeidből – sóhajtott meggyötörten. – Az edző elégedetlen volt a védekezésünkkel…

- Tényleg! – csettintettem a nyelvemmel, miközben Konrád felült a mögöttem lévő padra és hátulról átkarolt. – Említett valami új lábmunkás edzőtervet.

- Említett…! – horkantott fel Krisz. – Meg is csináltatta. Veletek is megfogja. Velünk is. Újra. meg újra. Míg fel nem dobjuk a talpunkat.

- Ilyen rossz a helyzet, Király? – érdeklődött mögülem Konrád, gyengéden masszírozva a vállamat.

- A múltkori négy órás védekező edzések semmik nem voltak ehhez képest – folyt szét a padon Krisz teljesen szétesve. – Nyomja a lábmunkát ezerrel. Nem is érzem a lábaimat. Fáradt vagyok ahhoz, hogy megnézzem, megvannak-e még egyáltalán. Törcsi… Megtennéd nekem?

- Hogyne – pillantottam a padja alá szórakozottan. – Megvannak.

- Kár – hunyt ki a szeméből a maradék fény is.

- Ne már, ennyire nem lehet vészes! – csaptam meg a vállát játékosan, mire keservesen felnyögött. – Mi az? Ott is fáj?

- Az az ember nem kíméli semminket – bámult maga elé, szerintem azért kicsit túldramatizálva a dolgot.

- Úgy látom, csupa jót hagytunk ki – fordultam Konrádhoz, kezeimet a térdére fektetve.

- Figyelj, ezek itt totál le vannak strapálva. Eljött a mi időnk, hogy visszatornázzuk magunkat a kezdőbe – vázolta fel ördögi tervét. – Hogy van a torkod?

- Szinte nem is fáj – legyintettem. – Csak az orrom folyik, de attól még tudok futni – feleltem eltökélten. – Te, hogy vagy?

- Ugyanígy. Még szerencse, hogy te enyhébb tünetekkel megúsztad – mosolygott rám kedvesen.

- Mert én mindig veszek sapkát az izzadt fejemre – pillantottam rá szúrosan.

- Oké! Tanultam a hibámból – tárta szét kezeit védekezően.

- Helyes.

Alapvetően az osztálytársaink és barátaink örültek a visszatérésünknek, meg persze annak is, hogy szemmel láthatólag rendbe jöttek a dolgok közöttünk. Úgy értem a szemmel láthatót, hogy nyilván fél osztálynak fogalma nem volt a háttérben zajló dolgokról, csak azt látták, hogy nem stimmel valami és csak egy bizonyos réteg ismerte a valódi háttérsztorit.

Hannát nem igazán tudtam, hogy kellene kezelnem. Nyilván nem voltam rá mérges meg féltékeny, hisz Konrád nem akart semmit tőle, mégis elfogott egy kis rosszérzés, ezért inkább elkerültem. Arról sem tudtam semmit, Konrád beszélt-e vele vagy valami, hogy köztük hogyan állnak a dolgok, de úgy láttam, mintha Konrád is kissé görcsösen kerülte volna őt.

A harmadik órában Konrád meg Dobos roppant módon örültek egymásnak matekon, így Dobos elő is adott néhány megfázással meg náthával kapcsolatos viccet, amit Konrád persze kitörő élvezettel fogadott. Természetesen ő maga is készült megfelelő poénokkal kedvenc tanárának, így remek hangulatot teremtettek. Végül, mikor muszáj volt nekilátni az anyagnak, Konrádnak ismét lehetősége nyílt felírni a leckét a táblára, amit lelkesen meg is tett, szokás szerint összekrétázva fekete nadrágját. Elégedett vigyorral sétált vissza mellém és foglalt helyet. Nagyon jó volt látni, ahogy őszintén mosolyog. Annyira, hogy kedvem lett volna megállítani az időt… De hiába próbáltam, persze nem jött össze.  

Az órák végezetével megkezdődött a délutáni horror, amely Vili bá és az ő remek védekezésre fókuszáló, láberősítő gyakorlatsorának képében valósult meg. Kiderült, hogy Krisz nem igazán túlzott, valóban nagyon hosszúnak, nagyon durvának és nagyon fárasztónak bizonyult az edzés. Vili bá kíméletlennek tűnt, ezt nyomatta az elmúlt két napban és holnapra is hasonlót tervezett, így minden erőmre szükségem volt, hogy teljesíteni tudjak. Igaz, hogy nekem nem fájt még semmim, de azért a megfázásom még nem múlt el teljesen. Konrádon is láttam, hogy alaposan megterheli ez az egész, de azért kitartóan végignyomtuk az egészet, akárcsak a többiek. Két óra elteltével kaptunk tíz perc szünetet, mely abból állt, hogy ott, ahol a sípszó megszólalásakor álltunk, fogtuk magunkat és összeestünk. Bence, aki a legközelebb fetrengett a vizes palackokhoz, egyesével az illetékesekhez gurította a kulacsainkat.

- Jól vagy? – mászott mellém Konrád, így aztán egymás mellett hevertünk, a hátunkon fekve, csukott szemekkel.

- Aha – szuszogtam egyeletlenül. – Krisz mégsem viccelt.

- Ritka pillanatok egyike – értett egyet Konrád.

- Hé! Én gyakran vagyok komoly, ez mégis mindig mindenkit meglep – reklamált Krisz nem messziről.

- Veled minden rendben? – kérdeztem Konrádot.

- Persze. Maratoni orrspray-zést tartottam edzés előtt, hogy végig kapjak levegőt – mondta és a hangján hallottam, hogy mosolyog.

- Én is ugyanígy tettem az orrcseppemmel. Be is vált – helyeseltem.

Lépteket hallottunk és nem sokkal később Vili bá jelent meg a csarnok ajtajában.

- Még nem telhetett el tíz perc – nyöszörögtem kétségbeesetten.

- Tuti nem telt el. Számolom ezeket a csodás másodperceket – értett velem egyet Krisz.

- És akkor mennyi van még hátra? – örvendeztem, hogy messze még az újabb szenvedés kezdete.

- Egy perc – válaszolta Krisz lesújtva.

- Szuper. Addig visszaalszom – motyogta Konrád.

Következő rész:
https://csillagokhullas.blogspot.com/2020/04/sziasztok-szovalitt-az-extra-resz-de.html

Előző rész:

https://csillagokhullas.blogspot.com/2020/04/kosarsuli-104resz.html