- A kollégium szobák beosztása a következőképp fog alakulni: mindenki leírja, milyen mezszámot szeretne és az egymáshoz legközelebb állók fognak párosokat, illetve hármasokat alkotni – ismerteti az edzőnk a felállást.
Az edzőnk ám nem akárki, hanem a városunk visszavonult
hokicsillaga: Olivier Bouchard. 35 éves, magas, jóképű, szóval összességében
egy igazi férfi, a tehetségről és a hatalmas tudásáról nem is beszélve. Ráadásul
azért vonult vissza, hogy taníthasson. Óriási megtiszteltetés itt lenni!
Viszont az elmondottak alapján nincs lehetőségem
befolyásolni a szobákba osztás folyamatát, de a mázlimban mindig bízhatok, hisz
még sosem hagyott cserben! Alapvetően az a rettentő mázlis típus vagyok, aki
mindig talál elejtett pénzt az utcán, aki „kedvéért” később indulnak a
járművek, és ha sietek valahogy sosem hosszúak a sorok a pénztárnál. Ha van
valami, amiben bízhatok, az a remek szerencsém!
Meg persze egy kis logikusság. Shiloh Rye végig 1-es
mezszámot viselt, míg a Rineshills Riveri Jegesmedvéknél játszott, szóval tuti
azt választja megint. Felpillantok rá, amit persze rögtön észrevesz és
magasabbra emeli a lapját.
- Ne less! – mondja, mire elfintorodom.
- Mintha nem lenne nyilvánvaló! – horkantok.
- Fordulj meg – ragadja mega vállam és úgy állít, hogy
háttal legyek neki, majd simán a fejem tetejére helyezi a papírját, hogy aztán
a világ legtermészetesebb mozdulatával ott írja rá az általa választott számot.
Egy pillanat az egész, aztán már ott sincs.
Sűrű pofavágás közepette gyorsan felfirkantom a kedvenc
számom, az 54-et, majd megsimizom a papirkámat, hogy biztosan szerencsét
hozzon. Ne hagyj cserben – suttogom
neki, majd leadom az edzőnek. Az 54 nem csak egy szerencsehozó szám, hanem az
1-től egy nagyon-nagyon távol levő is, úgyhogy ezzel egészen biztosan megúszom
Shiloh Rye társaságát. Így hát elégedetten mosolyogva várom az eredményeket,
amiket az edzőnk ki is hirdet.
- Nolen Savard, Philippe Cote, Thomas Seguin, ti
rögtön egy hármas szobába kerültök – derül fény az elsőként összeboronált
szobatársakra.
- River Quillan és Shiloh Wessinck – folytatja az edző,
mire az állam hangosan koppan a padlón. Nem is koppan, hanem egyenesen
odacsapódik. – Titeket aztán az ég is egy szobába akart tenni – mutatja fel a
lapjainkat, melyen 54 és az 55 áll.
Lemondóan leeresztem a vállaimat és csak meredek magam
elé elkámpicsorodva. Legalább nem két fiúval leszek összezárva. Hanem eggyel,
aki felér vagy tíz másikkal…
- Hogy lehet, hogy pont az történik meg, amiről
elhatároztam, hogy semmiképp se fogom hagyni? – csikorgatom a fogamat
elégedetlenül, miközben az edző a többiek nevét is felolvassa.
- Hogy mondtad? – pillant le rám szívélyesen Shiloh
Rye.
- Semmi – sóhajtok egy hatalmasat. Hogy lehet, hogy
én, aki mindig sikeresen veszek minden akadályt, mert a sors és a szerencse
mellém szegül, most így jártam?
- Nézd a jó oldalát – vigasztal az edzés után Bri. –
Legalább csak egy fiú elől kell állandóan rejtegetned a valódi kilétedet. Egy nagyon
helyes fiú elől – teszi hozzá.
- Asztalnak használta a fejem! – bökök az említet
testrészemre felháborodottan, mire Bri kuncogva széttárja a kezeit.
- És mikor költözöl be?
- Mindjárt érkezik a cuccom – meredek magam elé
elkedvetlenedve.
- És milyen volt Bouchard edző? – vált témát Louka,
miközben a 100%-os narancsléjét kortyolgatja.
- Csodálatos! – felejtem el rögvest Shiloh Rye-t és a
közös szobánkat. – Egy igazi tehetség! Biztosan eszméletlen csapatot fog
kinevelni!
Folytatnám az áradozást, ám megcsörren a telefonom,
jelezve, hogy 5 perc múlva megérkeznek a beköltözéshez szükséges cuccaim.
- Mennem kell – pattanok fel, majd elbúcsúzom a
barátaimtól és elrohanok.
Útközben muszáj útba ejtenem egy mosdót, hogy betétet
cseréljek, mert ma jött meg. De sebaj, ezt gyorsan elintézem, szerencsére nekem
ez az időszak úgy zajlik, mint a többi. Nincs hasfájás és semmilyen
kellemetlenség se, úgyhogy nem hátráltat semmiben. Benyúlok a mellényem zsebébe
és kitapintom az ott lévő betétet, amit az imént kaptam kölcsön Bri-től, mert
mint általában, most is elfelejtettem felkészülni erre.
Bekanyarodok a folyosón, ám azzal a lendülettel
beleütközöm valakibe és hátratántorodom. Hátralépek néhányat és a kezemmel
kalimpálva próbálom megtartani az egyensúlyom, ám ujjaim közt ott marad a
betét, és ahogy hadonászok, felrepül a levegőbe. Sikeresen talpra állok, aztán
csak nézem, ahogy repül a levegőben a kis rózsaszín csomag, ahogy azt egy szárnyas
betétként tennie kell, és abban bízom, hogy Shiloh Rye (meg úgy általában az
egész folyosó) nem ezt nézi.
Végül a betétem landol a földön és ahogy felvezetem a
tekintetem látom, hogy pont Shiloh Rye lábai előtt van és épp le akar hajolni,
hogy felvegye. Kikerekedik a szemem, a szám O alakot formál.
- ÁÁÁ! NE! VEDD! FEL! – üvöltöm, de szinte lassított
felvételben hallom és látom az eseményeket meg magamat, ahogyan elrugaszkodom
és immáron a levegőben repülve szállok előre. Mindennek vége! Már az első
napomon lebukok és pont Shiloh Rye előtt, aki rögtön ki fog tálalni
mindenkinek!
Shiloh Rye megdermed mozdulatának közepette, én pedig
kihasználom az alkalmat és odavetem magam, hogy testemmel takarjam előle a
földön heverő tárgyat. Felkapom a becsomagolt betétet, sietve a zsebembe
tuszkolom és gyorsan kihúzom magamat. Megigazítom a ruhámat és a lehető
legtermészetesebb arckifejezéssel pillantok fel Shiloh Rye-ra. Ő is
kiegyenesedik, tekintete magyarázatot vár.
- Bocs, ez a… A kedvenc zsepim!– jelentem ki
elszántan.
- És nem érhetek hozzá? – húzza össze a szemét.
- Persze, hogy nem. A végén még megfagyasztod a rideg személyiségeddel
– rögtönzök fürgén, majd rávillantok egy gyors vigyort és kihasználva az
alkalmat, elszelelek.
Bónuszjelenet
Lepillantok a kis törpére, aki épp az 54-es számot
firkantja a lapjára. Közös szobák, mi? Ez csak akkor szórakoztató, ha a
szobatársad is az.
Sosem volt semmi érzelmi kötődésem az 1-es számhoz,
amit konkrétan rám kényszerítettek, mondván, hogy ez a csapatkapitánynak
kiváltsága. Nem a hátunkon lévő szám
határoz meg minket – gondolom, miközben a kis törpe fejét asztalnak
használva felírom a papíromra az 55-öt.
A három ágyas szobát viszont jó lenne elkerülni, de
így hogy két egymást követő számot írtunk, kicsi az esélye annak, hogy
összekerüljünk még valakivel. Ráadásul a többség a 20 alatti számokat kedveli,
szóval különösen jók az esélyeink.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése