Óvatosan nyitom ki az ajtót és először csak a fejemet dugom be a résen, hogy bekukkantva feltérképezzem a terepet. Hátha Shiloh Rye még nem is érkezett meg…
- Hát itt vagy, kis törpe! – szólal meg, de fel sem
néz a kezében tartott könyvből. Az egyik íróasztalnál ül, világosszürke
szabadidőnadrágban és fehér kapucnis felsőben. A haja vizesen hull a homlokába,
nyakában pedig egy kis törülköző van. Gondolom fürdeni volt. Én is szeretnék
fürdeni, de ahogy itt ül, konkrétan a fürdő mellett, nem sok merszem van hozzá.
- Hm – sóhajtok lemondóan és természetesen fintorogva,
majd berángatom a bőröndömet meg a sporttáskámat. Shiloh Rye már elfoglalta a
bejárathoz közelebbi ágyat, de egyáltalán nem bánom, a másik fekvése úgyis
jobban tetszik, mert az ablak mellett van és a gyönyörű tájra nyújt kilátást.
Levetem magam az ágyamra és eldőlök rajta, majd
felkönyökölve szomorkásan a szobánkból nyíló mosdó felé pillantok. Hosszú volt
ez a nap és igazán jól esne egy jó hosszú, forró zuhany. Shiloh Rye hirtelen
összecsukja a kezében tartott könyvet, mire a váratlan zajtól ijedten
összerezzenek. A hóna alá csapja a könyvét és az ajtóhoz sétál.
- Hova mész? – kérdezem döbbenten.
- Ó, csak mert szobatársak lettünk, máris be kell
számolnom, mikor hova megyek? – vonja fel az egyik szemöldökét.
- Én voltam a hülye, hogy megkérdeztem – szegem fel az
állam, szándékosan a másik irányba fordítva a fejemet.
- Mivel ezt ilyen ügyesen beláttad, elárulom, hogy kényelmetlen
ez a szék. Kimegyek a társalgóba olvasni – hagyja el a szobát egy szívélyes
mosoly kíséretében, meg se várva a választ. Felfuvalkodott alak! Csak azért
kérdeztem, mert vizes a haja és kint hűvösebb van, mint a szobánkban. Kinyújtom
a nyelvem hűlt helyének irányába, mire ismét nyílik az ajtó, én pedig fürgén
visszarántom a nyelvem a számba.
- Ó, ez nálam maradt – kapja le a törülközőt a nyakából
és elegáns mozdulattal idedobja, én pedig elkapom a levegőben. Épp a szemére
akarom hányni, hogy nem vagyok a szolgája,fde már rég elszelelt.
Öt percbe se telik, de én máris beköltözöm a fürdőbe. Még
jó, hogy a szobánkban nincs fotel vagy kanapé – áldom a kollégiumi szobák
tervezőjét, hisz neki hála most áztathatom magam a víz alatt, anélkül, hogy
aggódnom kellene.
Shiloh Rye egy órával később jön vissza, de nincs egyedül,
nyomában a hokicsapat többi gólyája lohol. Megkérdezés nélkül elhelyezkednek a
földön és jókedvűen beszélgetni kezdenek.
- Hé! – könyökölöm oldalba Shiloh Rye-t. – Miért engedted
be ezeket ide?
- Engedtem? – húzza fel a szemöldökét. – Azóta a
nyomomban vannak, hogy kitettem innen a lábam – sóhajt fáradtan.
- Szóval, te lennél Philippe – mutatok a szemüveges
fiúra, majd a hozzám hasonlóan igen alacsony srácra. - Te pedig Thomas.
A szoba közepén
trónolunk törökülésben, szépen körben elhelyezkedve és épp az ismerkedési procedúrát
tudjuk le.
- Hívj Tommy-nak – vigyorog, mint a tejbe tök.
- Okés – bólintok, tekintetem tovább vándorol és
megállapodik a csendes fiún. – Te vagy Nolan, ugye? – kérdezem, de persze nem
felel, csak biccent egy aprót.
- Én pedig Loic – zárja a sort az utolsó srác.
- Nem hiányzik valaki? – húzom össze a szemem,
merthogy az edzésen emlékeim szerint eggyel többen voltunk.
- Leo nincs jókedvében – közli Loic, aki ha minden
igaz, az említett Leo szobatársa.
- Nem tetszik neki, hogy komoly riválisa akadt –
vigyorog Tommy, majd sokat sejtetően Shiloh Rye-re pillant, aki vagy egy
méterre ül tőlünk az asztalánál és ránk se hederítve olvas.
- Milyen rivális? – fonom karba a kezem és szegem fel
az állam. – Bármelyikünk le tudná nyomni – jelentem ki kissé elhamarkodottan,
de annál harciasabban, mire Shiloh Rye tekintete megvillan.
- Ugyan, River – paskolja meg a vállamat nevetve
Tommy. – Itt senki sincs a mi becses Jégszarvasunk szintjén – ingatja a fejét,
de nem tűnik csalódottan.
- De hisz mind egy szinten vagyunk. Ez a második
emelet – szúrja közbe Philippe értetlenül.
- Ne is foglalkozz vele! – legyint Tommy, miközben
haveri stílusban átkarolja a vállam. – Ez a srác mindent szó szerint vesz.
- Jó, talán nem vagyunk olyan jók, mint Shiloh Rye, de
egy csapat vagyunk – gondolkodom a hallottakon. – Annál jobb, ha tehetséges
játékosaink vannak. Ráadásul egy jó rivális arra sarkall, hogy jobbak legyünk!
- Úgy beszélsz, mint egy vérbeli csapatjátékos –
mosolyog Tommy kedvesen. – Erről jut eszembe. Te miért jöttél haza, Wessinck? A
Rineshills Riveri csapat köztudottan erősebb, mint a miénk. Minden évben
lepipálnak minket.
Mindenki Shiloh Rye-ra bámul, lélegzetvisszafojtva
várjuk a választ, hisz számos izgalmas indoka lehet a hazatérésnek. Shiloh Rye
felnéz a könyvéből, egy ideig mered előre, majd megvonja a vállát és ismét
visszatért az olvasáshoz.
- Csak úgy – mondja, mire elfintorodom.
- De hogy? – forgolódik megint csak összezavarodva
Philippe.
- Ez csak egy kifejezés, haver. Azt jelenti, hogy nincs
semmi különös oka – magyarázza szórakozottan Tommy, majd rám vigyorog. – Még csak
néhány órája lakunk együtt, de már most egyértelmű, hogy nem fogunk unatkozni
az év során.
- A te szobatársad legalább próbálkozik – sóhajtok hatalmasat,
Tommy pedig nevetve bólogat.
- Ott a pont.
Bónuszjelenet
- Miért jöttél vissza, Wessinck? A Rineshills Riveri
csapat köztudottan erősebb, mint a miénk. Minden évben lepipálnak minket.
Hogy miért jöttem vissza? Egyrészt, mert Rineshills
hemzseg a sznob és beképzelt alakoktól, akik ölre mennek a jégen, nem csak
mások, hanem egymás ellen is. Lehet, hogy célravezetőbb a képzés és jobbak az
eredmények, de a csapatsport ott annyiból áll, hogy „egyedül nem tudom legyőzni az ellenfelet”, nem pedig arról, hogy „együtt győzzük le”.
Őszintén szólva, én sosem akartam elhagyni Saultblyrock-ot,
de hát erről akkoriban az apám döntött és nem én. Akarta azt az állást, akarta,
hogy inkább ott játsszak és mivel kiskorú voltam, nem sok választást hagyott
nekem. Persze nem volt ott olyan rossz, de annyira jó se, hogy ne akarjak
hazajönni egyetemre. Az itteni általános iskolás éveim sokkal szórakoztatóbbnak
bizonyultak, mint az ottani gimisek. Itt álltam először jégre, itt tanultam meg
korizni és hokizni, itt lőttem az első gólomat és arattam az első győzelmemet.
- Csak úgy – vonom meg a vállam.
Következő rész:
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése