Ha nem ért volna ma még elég megpróbáltatás a húgom előtti lebukás veszélye és a közös liftezés után, most újabb viszontagsággal nézhetek szembe. Chesterrel ugyanis megint egy kocsiban ülünk, ráadásul úton Felicity iskolájába.
A kocsiajtó ablakpárkányán
könyököl és a mellettünk elsuhanó tájat figyeli, míg én a gipszem piszkálására
összpontosítok, mert fogalmam sincs, mire számítsak. Túl korán érünk az
iskolához, de az is lehet, hogy Felicity késik. Chester megvárja, hogy Howard
kiszálljon és kinyissa előtte az ajtót, míg én fürgén kislisszolok a másik
ajtón. Chester kabátja zsebébe süllyeszti kezeit és célirányosan megindul az
iskola bejárata felé, így nem tehetek mást, minthogy követem. Tény, hogy ahogy
haladunk előre, a kisiskolások nagy része megfordul utánunk és csodálattal
bámulják a Cutland örököst. Bizonyára egy részük jól tudja kicsoda, a másik
részük pedig csak sejti, hogy milyen körökből jöhet. Hiszen Chester külseje,
járása és egész lénye árasztja magából a felsőbbrendűséget.
- Hé, te! – kap el egy
kissrácot pulcsijának nyakánál fogva Chester. Nem szorítja, csak éppen annyira
ragadja meg, hogy az megálljon és ráfigyeljen. – Merre van Felicity?
Chester nyilván saját
magából induljon ki, vagyis abból, hogy az ő nevét mindenki jól ismeri.
- Milyen Felicity? –
kérdez vissza a kissrác ártatlanul, de a tekintete nem sok jót sejtet.
- Felicity Slora… - kezdi
Chester, de elakad és rám pillant, hisz egyáltalán nem tudja, melyik osztályba
jár a húgom.
- 4-D – egészítem ki.
- A 4-D arra van – bök a
folyosó végének irányába a kisfiú, mire Chester szabadon engedi és megindul
Feli osztályának irányába. A teremhez érve azonban nem várt látvány fogad
minket. A folyosóra néző fal ablakokból áll, így kintről is belátunk. Feli a terem
végében lévő szekrények térdel, előtte három másik lány áll és épp kiszórják a
földre Felicity táskájának tartalmát, miközben nevetnek. Chester mozdulatlanul
áll és a jelenetet figyeli tágra nyílt szemekkel, míg én gyorsan kapcsolok és
berontok. Feli és a három idegen lány közé pozícionálom magam, szemem szikrákat
szór és gyűlölöm magamat, amiért nem tudtam róla, hogy a húgom is az iskolai
bántalmazás elszenvedője. Akárcsak én.
- Mit műveltek? – meredek
rájuk feldúltan.
- Mi közöd hozzá? –
kérdeznek vissza harciasan, láthatóan idősebbek Felinél, bizonyára már
felsősök.
Nem tudom, mit kéne
tennem. Jelenteni a tanároknak? Vagy fitoktatni, hogy idősebb vagyok és
valamilyen módon visszavágni nekik, hogy ne érezzék magukat legyőzhetetlennek?
Felire pillantok. Összepréseli ajkait, de szeméből könny csordul és végigcsorog
az arcán. Mit csináljak, hogy megvédjem? Mégis mi lenne a legjobb megoldás,
amivel nem rontanék tovább a helyzeten, hanem elrendezném azt?
- És nektek mi közötök
Felicity-hez? – hallom meg Chester ismerősen kegyetlen hangját, mire felkapom a
fejem.
- A kiscsaj meglopott
engem – mered rá harciasan a középen álló lány, valószínűleg nem tudja, kivel
áll szemben.
- Ez nem igaz! –
ellenkezik Felicity rögvest.
- Odaadtam neki a
pénztárcám, hogy hozzon nekünk ételt a büféből, de sokkal több hiányzott
belőle, mint a kaja ára – avat be minket a történtekbe a felsős lány.
Ráakarom vágni, hogy
bizonyára rosszul számolta meg, de tudom, hogy csak provokál minket, ő is tudja
az igazat, de bántani akarja Felicity-t. A gyengébbet. Fájdalmasan ismerős a
helyzet és pont ezért nem szólalok meg. Arra az emberre hagyom inkább, akire
bár nem akarok hagyatkozni, de tudom, hogy el tudja rendezni.
- Vissza akartunk venni,
ami jár nekünk, de annyira szegény, hogy szinte üres a táskája – nevet gúnyosan
egy másik lány.
Feli mellé guggolok, és
védelmezően magamhoz szorítom.
- Mennyi pénz hiányzik? –
érdeklődik lezserül Chester és mikor elhangzik az (egyértelműen túlbecsült)
összeg, kabátja belső zsebéből előkerül elegáns, bőr pénztárcája. Chester a
lányokat figyeli és szeme se rebben, ahogy eléjük szór nagyjából tízszer annyi
bankjegyet. A három lány elnémul, míg én felpattanok és Chesterhez rohanok.
- Ezt nem teheted! Ezek
még gyerekek! – sziszegem neki.
- Ez csak pénz – rántja meg
vállát Chester és olyan könnyedén ejti ki a szavakat, mintha tényleg csak
jelentéktelen papír fecnikről beszélne. – Mondjátok, szerettek iskolába járni?
- E-ez becsapós kérdés? –
kérdez vissza a középső láthatóan megszeppenve.
- Ha nem szerettek, egy
telefonnal el tudom intézni, hogy ne jöhessetek többet – feleli Chester,
tekintete fagyos, arckifejezése merev, de nem tűnik érzelemmentesnek, mint
máskor. – Sőt, akár azt is könnyűszerrel meg tudom oldani, hogy a szüleiteknek többé
ne teljen ilyen menő cuccokra – pillant jelentőségteljesen a márkás cipőjükre.
- Csak blöffölsz! –
mondja ki a legmerészebb.
- Tégy próbára – állja a
tekintetét Chester.
- Nem fenyegethetsz meg általános
iskolásokat! – próbálok hatni rá ismét, de persze esélyem sincs.
- Azt fenyegetek, akit akarok. Te – biccent az
egyik szélsőre. – Nagyon csendben vagy. Csak nem rájöttél, ki vagyok?
- Miért, ki ez? – fordul értetlenül
némaságba burkolózó barátnőjük felé a másik kettő.
- Chester… Cutland –
mondja ki amaz a bűvös szavakat, mire a másik kettő is elsápad. Még ha nem is
ismerték fel, azért a családja nevét biztosan félik. Chester elégedett mosolyra
húzza keskeny ajkait és bár megvetem a folyamatot, ahogyan eljutottuk ide, de a
húgom érdekében megnyugtató, hogy nyert ügyünk van.
- Ha még egyszer ilyesmit mertek
csinálni Felicity-vel, nektek annyi – zárja le a beszélgetést még egy alapos megfélemlítéssel
Chester.
Az hogy nem használja a zaklatás és
bántalmazás szavakat sok mindent elárul. Az pedig, hogy nem arra szólítja fel
őket, hogy általában ne bántsanak másokat, hanem csak Felicity-vel kapcsolatban
fegyelmez, teljesen világossá teszi, hogy valójában nem látja a probléma
gyökerét és mélységét.
Ezek után Felicity a kocsiban nem
szól egy árva szót sem, csak szorosan hozzám bújik. Feltételezem, megijedt
Chester valódi énjének és hatalmának láttán. A Cutland birtokra vezető út
csendben telik el, odakint besötétedik és elered a hó. Mikor megérkezünk,
Felicity halkan, a szemkontaktust erősen kerülve köszön el Chestertől és
Howardtól, majd elszalad a lakrészünk irányába. Utána akarok indulni, de
Chester elkapja a csuklómat és maga felé fordít.
- Mégis mi volt ez? – bámul rám és
hiába látom arcán az őszinte értetlenkedést, nem tudok tisztán gondolkodni.
Belülről emészt a harag és a düh.
- Hogy-hogy mi volt? Nagyon jól
tudnod kéne, mi ez! Mást se csinálsz gyerekkorunk óta, csak fitogtatod a
hatalmad és a felsőbbrendűséged! Megszégyeníteni és kihasználni a
gyengébbeket... Ez a Te szakterületed! Ne mondd nekem, hogy nem ismersz rá
arra, aminek Te magad vagy a megtestesítője! – kiabálok vele a Cutland
birtok kellős közepén, majd a választ meg sem várva kitépem a
kezem ujjai szorításából és elviharzok.
Következő rész:
Előző rész:
GANBHARA, India: 1 Casino,000+ slot machines | JM Hub
VálaszTörlésBet 서산 출장샵 on a casino with 용인 출장안마 over 2500 slot 원주 출장마사지 machines, get 10 Free Spins 삼척 출장마사지 on Wolf Gold, Free Spins 보령 출장샵 on Starburst, Free Cash Bonus, Daily Challenges with