Szegedollé (főszereplők)

Snádi Adél (Ad, Snádél, aDél, Dél, Snádi)

Igen, ez volnék én. Mármint nem ez, hanem ő. Szóval én. Na, jó. Mint az jól látszik, jelenleg több becenéven is futok, van, amit kedvelek, és persze akad is olyan, amit egyáltalán nem. Mint a Snádél. Kösz, Maci! Persze Dodi által rám aggatott aDél, vagy az újonnan csak simán Délre változtatott megszólítás sem a kedvencem, de szerencsére ez szóban annyira nem jön át. Egyébként majdnem tizenhat éves vagyok, másodikos gimnazista, a Szegedi bentlakásos iskolában. Ez a hely egyébként messze nem annyira borzalmasan ijesztő és rossz, mint amilyennek hangzik. Sőt! Egyszerűen fantasztikus, rettentő jó ötlet volt tőlem, vagy hát inkább a szüleimtől, hogy anno ezt választották. Olyan barátokra leltem, akik örökre az életem része maradhatnak. Lássuk is.




Maceau Kolos (Maci)

Ugyebár említettem Macit, akire természetesen én ragasztottam ezt a zseniális és páratlan becenevet, mely olyan szinten tökéletesre sikeredett, hogy másnak nem is engedi, hogy így szólítsa. Kolos és én még általánosban találkoztunk, mikor bezártak a csajok a WC-be. Nos, általánosban nem voltam menő. Jogosan merül fel a kérdés, Maci mit keresett a női mosdóban, de erről nincs tudomásom, így csak szimplán klassz, hogy ilyen fantasztikus történet az egy életre szóló barátságunk kezdete. Egyébként Kolos okos, és régi énjével ellentétben már helyesnek is mondható, azonban én képtelen lennék olyan szemmel nézni rá. Megteszi helyettem Eni.




Wágner Enikő (Eni)
Ha már így szóba jött, folytatnám is Enivel. Még a gólyatáborban álltunk össze, amolyan első látásra barátságképpen. Nem viccelek. Megláttam őt a vonaton és tudtam, éreztem, hogy mi jóban leszünk. Sosem mondta, de gondolom, hogy valahogy ő is így volt ezzel. Mindenestre az érzéseim beigazolódtak, hasonló értékrendszerünk és világról alkotott képünk meghozta a várt hatást. Hármunk közül ő a komolyabb, a felelősségteljesebb, és kimondhatom bátran, az okosabb. Eni nem csak, hogy jól, de imád is tanulni. Ez sok mindent elárul róla. Barátságunk még szorosabbra fűződött, mikor Evi is csatlakozott hozzánk. Apropó, Evi!





Bencsik Evelin (Evi, Bencsi, Bevi)

Evi maga a megtestesült jóság, kedvesség, ugyanakkor naivság. Az a fajta, aki elhiszi a cukros bácsinak, hogy a vidámparkba viszi, ha beszáll az autójába. Na, jó, csak viccelek. De ha mégsem, akkor ott van neki Ol, aki megmenti, bármilyen szorult helyzetben is lenne, róla azonban csak később. Evi szintén a gólyatáborban került közénk, mivel egy szobát kaptunk így hárman. Rögtön megkedveltük pont a szelídsége és ártatlansága miatt, melyet fentebb említettem. Azt hiszem, ha választanom kellene, mégis őt nevezném meg, mint az a bizonyos legjobb barátnő, de mindkettejük nagyon fontos szerepet foglal el a szívemben. 





Oláh Balázs (Ol)



Ol, - mint az látszik - az Ol becenévre hallgat, amit fogalmam sincs, hogy honnan kapott és miért, vagy éppen mikor, de nem is nagyon izgat. Mindenesetre a tanárokon kívül még nem hallottam mást, aki Balázsnak szólította volna. A lényeg, hogy minden adandó alkalmat megragad, hogy égesse az olyan tudatlan embereket, aki azt hiszik, hogy a keresztneve Olivér. Azt kell, hogy mondjam, ő meg Evi maximálisan összeillenek, van is egy felettébb romantikus sztorijuk, arról, hogyan lettek egy pár, de ezt majd egy másik alkalommal regélem el. Lényeg, ami a lényeg, Ol Naugh legjobb barátja már nagyon nagyon régóta, elmondásuk szerint azért van ez így, mert ők egyszerűen annyira klasszak együtt. Legyen, ahogy gondolják.





Gál Dániel (GD, Gál, Dani)


GD, aki még a gólyatáborban kapta ezt a  felettébb magasröptű becenevet, rendes gyerek. Nevének keletkezése vicces sztori, ugyanakkor elég rövid. Csak arról volt szó, hogy a férfi felmenői többnyire szintén a Dániel nevet viselik, amolyan hagyományképpen. Ezek után Dodiban – nyilván - jogosan merült fel a kérdés, hogy majd ha a Gál családdal teázik, honnan tudják majd ők, éppen melyiküket szólítja. Így hát kitaláltunk neki valami újat. Mindenesetre GD ugyebár Eni unokatestvére, általában emiatt jó is a viszonyuk, de néha előfordul, hogy egy csöppet kívülállónak érzem GD-t. Nem tudom, miért, talán mert ő egy másik vonalon került a csapatunkba, de ez már egy újabb történet lenne, amit majd csak legközelebb.




Blitz Dávid (Dodi, Blitz)

Nos, már nem igazán emlékszem, hogy Dodi miért is kapta ezt a végtelenül idétlen becenevet. Bizonyára azért, mert megérdemelte. Dodi amolyan elsőrangú nőcsábásznak mondható.  Számára kikapcsolódást jelent, hogy megfűzhet egy-egy lányt, vagy, hogy kitalálhat egy új taktikát, amivel lenyűgözheti őket. Mindezzel szemben vagy mellett, hatalmas szíve van. Olyan barát, akinél nem is kívánhatna jobbat az ember, legalábbis én személy szerint biztosan nem. Olyan ő nekem, mint valami csodálatos szuperhős, aki megment, kidumál a bajból, vigyáz rám. Mindig számíthatok rá, mindig megért és mellettem áll. Manapság sokkal többet, mint Maci vagy néha a lányok.  Talán mert ő nem párkapcsolatban él, és egy random lány sosem lehet fontosabb a barátainál.



Claude Naugh (Nau, Claude, Clo)

Naugh is egy szuperhős a számomra. Csak ő a megtestesült tökéletesség, az a hős, akire elsősorban vágyom, hogy megmentsen és vigyázzon rám. Mondjuk úgy, hogy mindörökké. Azonban számára nem én vagyok a segítségre váró hercegnő, mert a barátnője már lenyúlta előlem ezt a posztot. De ha pont ő nem is, lenne helyette ezermillió másik lány, aki szintén arról ábrándozik, amiről nekem szokásom szabadidőmben. Ugyanakkor Naught pontosan annyira szeretném meg fojtani, mint mondjuk megölelni. Szánalmas viselkedést produkál velem szemben, ami enyhén szólva kiborít. Olykor. Egész gyakorta. Már annyiszor próbáltam meg elfelejteni őt, kihagyni az életemből, de ilyenkor mindig történik valami, ami reményt kelt bennem, és nem hagyja, hogy feladjam. Pedig lassan muszáj volna.

2 megjegyzés :