Az osztályterembe érve már majdnem
mindenki ott volt. Evi és Eni között várt rám a helyem, de mikor elindultam, a
tekintetem megakadt Sergio-n, aki egyes egyedül üldögélt az utolsó padsorban.
Így hát fogtam magam és mellé tettem le a cuccomat. Meg magamat.
- Adél! Mit csinálsz? – szólt hátra
Evi, kérdése követően
kábé
mindenki felém fordult és kíváncsian méregetett.
- Te örülnél, ha már az első napon egyedül
kellene ülnöd?
– néztem rá kedvesen, és láttam, hogy elbizonytalanodott. Ekkor Dodi
helyezkedetett el mellettem.
- Csatlakozom – közölte, mire
elmosolyodtam. A kis változtatásom az egész ülésrendet megkavarta. Maci
kihasználta, hogy Eni mellé kerülhet, GD, aki eddig Dodival ült volna most
csatlakozott a többi fiúhoz. Valahogy így nézett ki az ülésrend:
Liz
|
Ágnesz
|
|
Evi
|
Eni
|
Maci
|
Alex
|
Tami
|
|
Dodi
|
Én
|
Sergio
|
Noémi
|
Jen
|
Niki
|
Lev
|
Barna
|
Marcus
|
Naugh
|
Ol
|
GD
|
|
|
|
Nem nagyon volt idő, hogy mindenki egyenként kinyilvánítsa
véleményét az új felállásról vagy más egyébről, mert megjelent az ofőnk, Reviczki Dániel.
Reviczki irtó jó fej és remek matek
tanár, nagyon nagy mázlink van vele, a suli egyik legklasszabb tanára.
Mellesleg csak úgy megemlíteném, hogy milyen fiatal és még jóképű is. Mindenesetre sok szempontból előnyös, ha az ember osztályfőnöke lazább és
bevállalósabb
az átlagnál.
Pláne
egy ilyen osztályban!
Az iskolánkban szabály, hogy kilencedik
elején az osztálynak választania kell két darab nyelvet, amit az angol (meg
természetesen a magyar) mellett tanulni fog. Nyilván az osztály fele az
egyiket, a másik része pedig a másik nyelvet tanulja az itt töltött négy
évében. Reviczki felolvasta a csoportbeosztást. Nem teljesen értettem, miért,
hiszen tavaly is ugyanígy voltunk, de mindegy.
A franciások közé tartozik Ol, GD, Maci,
Alex, Tami, Dodi, Marcus és én. Meg persze Naugh, aki nem tudom, milyen alapon
dumálta be magát ebbe a csoportba, azok után, hogy gyakorlatilag anyanyelve a
francia. A másik választott nyelv a spanyol lett, ahova a maradék ember
tartozik, akiket nem soroltam fel. Név szerint Liz, Ág, Eni, Naomi, Jen, Niki,
Lev és Barna.
Megkaptuk az órarendünket is, s úgy tűnt, Reviczki már végezne, mikor Dodi
jelentkezett.
- Igen, Dávid? – szólította fel
Reviczki kissé meghökkenve. Dodi nem jelentkezik gyakran, és ha esetleg
mondanivalója is van, akkor is megosztja, ha senki nem kíváncsi rá.
- Karesz helyére senki sem jön? –
Egyszerre volt ez egy ártatlan kérdés, ugyanakkor egy célzás, hogy valaki
viszont ül itt, akit illene bemutatni.
- Valóban! Elfelejtettem mondani, idén
eggyel kevesebb lesz az osztálylétszám. Viszont Boldizsár helyére új társatok
érkezett. Sergio, felállnál, kérlek?
Reviczki kissé feledékeny és szétszórt,
de ez legyen vele a legkisebb gond.
- Persze – teljesítette a kérést
Sergio.
- Srácok! Ő itt Sergio Engels, az édesanyja
spanyol, mától ő
is idejár.
Légy szíves segítsetek neki – rendezte le gyorsan az ismertetést Reviczki. –
Köszönöm, Adél, hogy mellé ültél!
- Hé, és én? – háborodott fel Dodi.
- Elnézést. Neked is – nevetett fel az
ofő.
- Haver! Már nem te vagy az egyetlen
több nemzetiségű
– lökte meg Naugh vállát Ol.
- Balázs! Ha feltűnt volna, angol vagyok! – nézett meglehetősen mérgesen és
sértetten
Jen a fiúra.
- Jó, na. Úgy értettem, a fiúkra
gondolok – pontosított Ol, mire többen felröhögtek.
- Naugh elveszíti a különlegességét –
merengett Dodi hangosan, mire Naugh papírból összegyúrt egy galacsint és
hozzávágta.
Nagyjából délben végeztünk, így
mindenki mehetett a maga dolgára. Eni, Evi és én Evinél gyűltünk össze, a fiúk
meg Olnál
tömörültek.
- Minden rendben, Adél? – nézett rám
Evi az ágyról.
- Persze – bólintottam a lehető legőszintébben.
- Figyu! Mi történt tegnap este?
- Naugh és én elmentünk sétálni, aztán
jött Rebeka én meg leléptem – foglaltam össze röviden és tömören a történteket.
- Ez oké, de aztán keresett téged, de
nem voltál a szobádban – folytatta a gondolatmenetet Eni.
- Sergionál voltam – válaszoltam, mire
mindketten tágra nyílt szemmel bámultak rám.
- Mi? – kérdeztek vissza egyszerre.
- Csak bementem köszönni. Akkora ügy
ez? – vontam fel a szemöldököm, mert nem értettem, mire fel a nagy felhajtás.
- Az új srác elég helyes – mosolygott Eni
sejtelmesen.
- Aham, felvehetné a versenyt Olékkal –
bólogatott Evi. Nála ez nem azt jelentette, hogy ezzel Olt minősítette volna, hanem az iskola lányainak
nevében beszélt.
- Igaz. És akkor? – meredtem rájuk
értetlenül.
- Naugh féltékeny - mutatott rá Eni.
- Azt hittem, ő a lányokat szereti – húztam össze a szemem.
- Nem rád! Sergiora – nevettek fel a
lányok.
- Nem az én dolgom, ki ássa alá a
büszkeségét – húzogattam a vállamat.
- Úgy értjük, hogy… - kezdte volna Eni,
de közben Ol és Maci nyitott be, megjegyzem kopogás nélkül.
- Lánykák, moziba megyünk! Jöttök? –
mosolyogtak ránk.
- Persze! – vágtuk rá azonnal és
lementünk a társalgóba a többiekhez.
Következő rész: