2019. február 24., vasárnap

A vonzás törvénye, 78.rész

Dartsban persze csúnyán kikaptunk, Rhett pedig önmagát levetkőzve folyamatosan azt morogta, mennyire is utálja ezt a játékot. Nem tudtam vele együttérezni, hiszen engem rettentően szórakoztatott a célozni képtelen Rhett látványa. Természetesen nem nevettem ki és nem tettem semmilyen bántó megjegyzést, de magamban alaposan eltároltam az este minden egyes pillanatát.
Hajnali egy körül jött el az a pillanat, hogy mindenki úgy döntött, ideje hazamenni. A lányok és Ray dolgozni kényszerültek másnap reggel, így szerettek volna pihenni előtte, míg én csak szimplán elfáradtam.
- Örülök, hogy találkoztunk – búcsúztam a lányoktól.
- Jövőhét péntek, ugyanitt – kacsintott rám Camryn, majd Ethan-höz lépett.
- Igen, de akkor kicsit visszafogod magad pókerben – vigyorgott rám Ray.
- A drats-ot ti nyertétek – mutattam rá, hogy igazából ez így egészen fair felállás.
- Csak mert összekerültél Mr. Célozni Képtelennel – kuncogott Paris huncutul csillogó szemekkel.
- A szerencse a játék része – tártam szét a kezem, amolyan „ez van, így alakult” stílusban, majd Rhetthez léptem. – Örülök, hogy eljöttél.
- A legtöbb pénteken eljövök – jegyezte meg, mondván, hogy nem azért tett így, mert elhívtam.
- Akkor úgy fogalmazok, örülök, hogy eljöttem – mosolyogtam rá jókedvűen, ő pedig a fejét ingatva válaszolt.
- Bár ezt mondhatnám én is.
- Jó kis csapat voltunk, de azért bízom benne, hogy legközelebb nem leszünk partnerek darts-ban – kacsintottam rá nevetve.
- Én azt remélem, többé nem dartsozunk.
- Végül is, mindannyiunk számára az volna a biztonságosabb – küldtem felé még egy utolsó vigyort, majd jóéjszakát kívánva mindenkinek utamra indultam.
- Hazakísérlek – lépett mellém és ajánlotta fel Ethan, én pedig nem ellenkeztem, így hát együtt vágtunk neki az éjszakának.
- Jól éreztem magam – jelentettem ki, mire halkan felnevetett.
- Én is így láttam. Örülök neki.
- Klassz barátaid vannak és klassz társaság így együtt. Rég volt már részem ilyenben – vallottam be.
- Ezért hívtalak meg – bólintott, kezeit összekulcsolva a háta mögött.

- Te és camryn? – érdeklődtem témát váltva, csak úgy mellékesen

- Barátok vagyunk - válaszolta meg a fel nem tett kérdésemet.
- Biztos? - húztam össze a szemem, amin persze felnevetett. - Csak mert úgy látszik, nagyon egy hullámhosszon vagytok.
- Mert régóta ismerjük egymást és sok bennünk a közös – felelte. Nem úgy tűnt, mint aki mentegetőzni próbálna vagy ilyesmi. Őszintének látszott, komolyan gondolta, amit mondott. 

- Értem.
- Nem kell, hogy mindig legyen valami bonyodalom – mosolygott Ethan. – Van, hogy tényleg minden olyan egyszerű és kellemes, mint amilyennek látszik.
Ez kábé annyit tett, hogy békéljek meg a gondolattal, hogy igenis itt ez a klassz társaság, ami drámák és ármányok nélküli, nincsenek kavarások, egymás kibeszélése vagy épp titkolt párkapcsolatok. Barátok, akik összeülnek. Barátok, akik jól megvannak mindenféle mögöttes szándék vagy kétes megnyilvánulások nélkül.
Egyszerre éreztem magamat irigynek, amiért nekem nem adatott meg egy ilyen társaság eddigi életem során, ugyanakkor lelkes is voltam egy picit, amiért most itt volt a lehetőség az orrom előtt.
- Hiszek neked – bólintottam előre nézve, mosolyogva.
- A srác, akiről meséltél nekem. Wilder – kezdte Ethan elgondolkodva. – Rhett barátja, igaz?
- Igen.
Rhett bizonyára nem mesél sokat magáról.
- Most költöznek össze, jól tudom?
- Igen – értettem egyet ismét. Hm, legalább ennyi elmondott.
- Őt is nyugodtan elhívhatjátok – lyukadtunk ki végül a lényegre.
- Áh, utál pókerezni – legyintettem.
- Bizonyára Rhett mellett tanult játszani – fintorodott el Ethan Rhett nagyszabású pókertudására célozva. Hát, végül is lehet. Ace annyiszor vesztett, hogy megutálta vagy valami. Rhett még fejbe is dobta egy darts nyíllal és kész, megvolt a rémálom szintű este. Még a csaja is lelépett vagy ilyesmi.
- És amúgyse jönne. Tudod, ő nem az a típus, aki szereti a kötöttségeket. Elmenni a barátnőddel valahova. Megismerni a lány barátait, akinek udvarolsz. Ez nem vallana rá – ingattam a fejemet, majd vágtam egy pofát.
- Hogyne. Ezért kellettem én a képbe, féltékennyé tenni… - Itt sietve Ethan szájára nyomtam a tenyerem és elvörösödve, természetesen teljesen megszégyenülve meredtem az aszfaltra.
- Nem lehetne, hogy ezt elfelejtjük? Kábé örökre.
- Nem értem, miért érzed ennyire szörnyűnek – felelte, de mivel épp befogtam a száját, ez nagyjából így hangzott: Em éte, hé éze ennie önyünek?
- Mert olyan gyerekes – eresztettem el a száját. – Csak felejtsük el, oké? Ti olyan érettek vagytok, tudod? Egész este normális dolgokat csináltunk és normális dolgokról beszélgettünk, annyira élveztem! Semmi eszetlen piálás és béna házibuli. De felbérelni valakit, hogy féltékennyé tegyek valaki mást, ez annyira… Gyerekes.
- Úgy beszélsz, mintha legalább hatvanévesen adtad volna a fejed ilyen gyerekes lépésre.
- Háh! - mutattam rá, amolyan „most megfogtalak” stílusban. – Szóval szerinted is gyerekes.
- Engem nem igazán izgat – vonta meg végül a vállát és felpillantott az égre. – Nem vagy öreg ilyen dolgokhoz, sem a bulikhoz vagy az iváshoz. És nem vagy fiatal és éretlen hozzánk képest se. Nem baj, ha mindkettőt élvezed.

Előző rész:

2019. február 18., hétfő

Egy újabb kezdet, 11.rész


Jó mókának ígérkezik!

Hát ez egyenesen csodás. Egy egész nap kellett hozzá, hogy valaki máris meglátta a kardomat. Nem reménykedtem örökkévalóságban vagy ilyesmi, de egy napnál azért többre számítottam. De legalább Bakugou Katsuki az. Mielőtt megérkeztem a suliba, mérlegeltem, vajon kik lennének azok, akiket a legszívesebben beavatnék. Akikről úgy vélem, igenis képesek hallgatni arról, ami fontos. Arra jutottam, hogy Todoroki Shouto az egyik, Midoriya Izuku a másik és Kacchan a harmadik. Kellett egy B terv, hogy ha netán rosszra fordulnak a dolgok, legyen olyan, akinek mesélhetek róla. Hát, rosszra nem fordultak, de legalább a három kiszemeltem egyike jött rá és reményeim szerint hallgat is róla, mint a sír.
Efféle gondolatokkal csüccsentem a helyemre másnap reggel, egyenruhában, a szokásos kiegészítőimmel. Egy finom páncél a ruha ujja alatt.
- Kíváncsi vagyok, mi lesz a második esély menete – pattogott előttem Ashido.
- Remélem nem lesz megint korrepetálás – remegett meg Kaminari, feltehetőleg korábbi rossz emlékeket felidézve.
- Tokoyami-kun! Kértelek már, hogy ne ülj a padon! – magyarázott nagyban Iida a másik oldalamon.
- Hé, Ao! – lépdelt felém integetve és vigyorogva Kirishima.
- Jó reggelt! – mosolyogtam rá.
- Hogy van a kezed? – pillantott a továbbra is bekötött jobbomra.
- Köszi, már egész jól. Recovery Girl pillanatok alatt helyre tett – lelkendeztem, mert jól esett az érdeklődése.
- Nagyon keményen toltad tegnap – bólogatott elismerően.
- Mindenképp győzni szerettem volna – mosolyodtam el és kicsit elpirultam zavaromban. – Végül is ez volt az első szereplésem a U.A.-n.
- Nagy hatást keltettél, az biztos – kacsintott rám, feltartva a hüvelykujját.


Több beszédre nem volt időnk, mert időközben becsengettek és Aizawa-sensei megjelent a teremben, hamar bevetve képességét, hogy elhallgattassa a kíváncsi többieket.
- Jó reggelt, osztály! Először is, gratulálok azoknak, akik átmentek a vizsgán! Aokaen – pillantott itt rám. – A győzelem nem minden. Egy hősnek mindent számításba kell vennie. Ha van választási lehetőséged, úgy nyerj, hogy ne másnak kelljen megmentenie.
- Igenis – sütöttem le a szememet, majd Kacchanra pillantottam.
Csak a hátát láthattam, nem nézett még felém se, az asztalán könyökölve meredt előre.


- Továbbá, akik megbuktak, egy hét múlva újra próbálkozhatnak. Addig is délutánonként két órán keresztül korrepetálásra kell járniuk.
- Már megint? – nyöszörgött Kaminari.
- A hétvégén is! – tette hozzá Aizawa-sensei.
- A hétvégén? – szörnyedt el Ashido.
- Pedig olyan közel jártunk – sóhajtott Uraraka.
- Miért? Miért mindig én? – fogta a fejét Kiri.
- Csendet – repült az égbe az ofő haja, szemei pedig vörösen villantak meg, aminek következtében mindenki elhallgatott.
- Ezenkívül van még egy fontos dolog, amiről beszélnünk kell!
- Még egy? – sápadt el végleg Kaminari.
- Mi jöhet még? – fogta a fejét Mineta reményvesztve és meglehetősen elkeseredetten.
- Péntek este egy fogadást tartanak All Might tiszteletére. A U.A. két hőstagozatos osztálya is meghívást kapott, aki akar, elmehet – terítette az asztalra a meghívókat az ofő. – Ez egy jó lehetőség, találkozni profi hősökkel és tágítani az ismerettségi köreiteket.
- Valami átlagos és király! – lélegzett fel a korrep-csoport.
- A fogadásra húzzatok alkalmi ruhát és viselkedjetek illedelmesen – pillantott jelentőségteljesen Bakugou-ra az ofő, aki csak egy elégedetlen pofavágással nyugtázta a hallottakat.
- Ezenkívül a fogadás fontos része a tánc, úgyhogy a Happy Feet csoportja mától minden délután a rendelkezésetekre áll tanítás után.
- T-t-tá-tá-tánc? – Ezúttal Midoriya volt az, aki rettentően kétségbeesettnek tűnt.
- Happy Feet? – örvendezett Hagakure. – A híres táncoló hősök?
- Inkább hírességek, mint hősök – javította ki Oijiro félénken.
- Én aztán nem fogok táncikálni – horkant fel rögvest Bakugou.
- Akkor azt ajánlom, el se menj Bakugou – hagyta rá Aizawa-sensei nem törődöm stílusban.
- Tsch – fordította el a fejét tüntetően a szőke.
- Sensei! – lendült a magasba Iida keze.
- Igen?
- Ha az osztály felének tanítás után tart korrepetálást és akkor van a táncoktatás is, ők hogyan fognak eljárni mindkettőre?
- Jó kérdés, Iida. A vizsgán megbukottak csak a mai táncoktatásra mehetnek el, holnaptól pedig velem lesznek.
- Egy órán kell megtanulnunk mindent?
- Nekem teljesen mindegy, mikor tanuljátok meg, oldjátok meg, ahogy akarjátok – vonta meg a vállát az osztályfőnök. – Ez az ára a bukásotoknak.
Hát persze. Ad nekik lehetőséget, csak sokkal nehezebb utat tár eléjük, mint elénk.
Táncoktatás, mi? Azt hiszem, nem lesz gondom vele. Viszont a tánc egy társas dolog, kell egy partner, aki feltehetőleg fiú. Jó mókának ígérkezik!

Következő rész:
Előző rész:

2019. február 17., vasárnap

A vonzás törvénye, 77.rész

- Ezt nem hiszen el – borult az asztalra Ray elkeseredetten, miután zsinórban harmadszor is elnyertem a zsetonjait.
- Asszem, ezt most kihagyom – dobta be a törülközőt Camryn.
- Én is – csatlakozott hozzá Paris fintorogva.
- Esélyem sincs – nevetett Ethan, a lányokhoz hasonlóan feladva a kört.
Rhettre siklott a tekintetem és farkasszemet néztünk.
Egy perc sem kellett hozzá, hogy veszítsek.
A hajamba túrva nevettem, miközben Rhett elé csúsztattam a zsetonjaim, abszolút elismerve a vereségem.
- Ethan, szó sem volt róla, hogy még egy póker-zsenit hozol közénk – hőbörgött Ray még mindig az asztalon szenvedve.
- Fogalmam sem volt, hogy így tud játszani – sandított rám Ethan jókedvűen, én pedig elégedetten vigyorogtam rájuk.
- Legközelebb járj utána – sóhajtott Ray.
- Mi lenne, ha kicsit jegelnénk a pókert? – ajánlotta Paris. – Egy darts? Vagy biliárd?
- Melyikben vagy kevésbé jó? – érdeklődött Camryn tőlem.
- Dartsban – vágtam rá, ők pedig azonnal döntöttek.
- Akkor dartsozzunk! Sorsoljunk két fős csapatokat és csapassuk.
A sorsolás eredményeképp Ethan és Cam, Paris plusz Ray, meg persze Rhett és én kerültünk egy párba.
- Kezdje a győztes – nyújtotta Ray a kis nyilakat Rhettnek, aki a vonalhoz állva már dobta is az elsőt.
- Célozni tényleg nem tud – hallottam meg a fejemben Cage szavait.
- Sose játssz vele dartsot – jelent meg lelki szemeim előtt Webb baljós arckifejezése.
- Sanszos, hogy valaki megsérül – csatlakozott a kis megbeszéléshez az elmémben Gaines emlékképe is.
Ó, bakker! Teljesen kiment a fejemből, hogy a srácok egyszer említették, Rhett nem tud célozni. És egy csapatba kerültünk! Basszus, basszus, basszus!
Rhett arcán nem mutatkozott a kétségbeesés leghalványabb nyoma sem, míg én eközben teljesen kifordultam magamból. Felemelte jobbját és elhajította az első nyilacskát, ami szépen és elegánsan a tripla húszas mezőbe, azaz a lehető legtöbbet érő zöld kis részbe érkezett. Mivel mindenki a táblát nézte, és egyedül én figyeltem Rhett arcát, senki nem láthatta, hogy a mi drága Rhettynk lepődött meg a leginkább, de fürgén rendezte arckifejezéseit. Arról nem is beszélve, hogy CSUKOTT SZEMMEL DOBOTT!!! Csak és kizárólag szerencséje volt! Hirtelen azt sem tudtam, nevessek-e vagy sírjak. Aztán persze hamar eldőlt, hogy sokkal inkább sírnom kéne, ugyanis a következő két próbálkozása a táblát sem érte, nemhogy pontokat szerzett volna.
A többiek jóízűen mulattak rajta, de nem bántóan, inkább kedvesen.
- Utálok dartsozni – morogta Rhett és volt egy olyan érzésem, hogy engem is jobban utál, amiért miattam kell ezt játszania.
Megrezdült a telefonom a farzsebemben, így hát előhalásztam azt és falnak támaszkodva megnéztem, ki írt.
Seggfej üzenete: Na, milyen a party?
Csoda történt volna? Elrabolták az ufók, átalakították és visszaadták nekünk a felfejlesztett kedves és érdeklődő Ace kettő pont nullát?
Sere üzenete: Épp dartsozunk…
Seggfej üzenete: Remélem nem Rhettel vagy együtt.
Sere üzenete: Hát. Ez a hajó már elment.
Seggfej üzenete: Mondtam, hogy hagy a póker estet és tarts velem.
Ez annyira tipikus Ace féle reakció.
Sere üzenete: Így sosem fogunk nyerni!
Seggfej üzenete: Nyerni? Bébi, örülj neki, ha épségben kijutsz onnan.
Viccelődik Rhetten? Ez olyan ritka. Lehet, hogy nem is Ace írogat.
Felpillantottam és figyeltem, ahogyan Ethan átnyújtja Camrynnek a nyilakat, udvariasan átengedve ezzel neki a kezdés jogát. Ahogy elnéztem őket, megcsapott az érzés, hogy olyan, mintha együtt lennének. Ahogy néztem Ethan arcát és arra kiülő kifejezéseket, hamar leesett, hogy rám egyáltalán nem így nézett. Persze, egyáltalán nem bántam. Sőt. Sokkal inkább jó érzéssel töltött el, hogy tényleg nem kihasználni vagy felszedni akart ezzel az ál-barátos lehetőséggel csak… Jó, még mindig dunsztom sem volt, miért is érte meg neki ez az egész, de inkább nem is agyaltam rajta.
Sere üzenete: Az első találata tripla húszas volt. Nem értem.
Seggfej üzenete: Az első mindig az.
Sere üzenete: De hát csukott szemmel hajigál!
Seggfej üzenete: Szerencsés típus.
Sere üzenete: Milyen a sörözés?
Gondoltam, ha ilyen csevegős kedvében, talán…
Seggfej üzenete: Izgalmasabb lenne, ha itt lennél.
Ja, hát, hiba volt reménykednem.
Sere üzenete: Unatkozol nélkülem, bébi?
Seggfej üzenete: Mivel csak veled csinálhatnék izgalmas dolgokat.
Hát hogyne. Nyilván erről van szó
Sere üzenete: Nagyon tudlak sajnálni, de mivel az én estém izgalmasan alakul, nem áll módomban a megmentésedre sietni.
Seggfej üzenete: Csak várd ki amíg Rhett eltalál.
Ezen felnevettem, majd mivel az én köröm jött, fürgén eltettem a telefont és a vonalhoz léptem, dobásra készen.

Előző rész:

2019. február 12., kedd

Szeretlek. Te mást szeretsz. És akkor? 13.rész

- Nem hiszem el – csóválta a fejét Luke, mikor zsinórban a harmadik menetet is megnyertem biliárdban. 
- Pedig jobb, ha hozzászoksz – vigyorogtam rá.

Ennyi öröm nekem is jár, ha már övé életem szerelme. Viccelek. Én aztán nem pikkelek Luke-ra, az egyszer biztos.
- Játszunk még egyet! – bólintott szigorú képpel.
- Előtte egy sör? emeltem fel már üres korsómat.
- Persze – értett egyet és felvonultunk a kiszolgáló pulthoz és kértünk két újabb kört.
- Egy üveg vizet is adj, kérlek – tettem hozzá.
- Jegeset vagy simát?
- Jegeset – feleltem a meglehetősen forró nyár miatt, mivel így is dőlt rólunk a víz.
- Mit is kell mondanom? – fordultam Luke-hoz kérdőn.
- Hogy ki hívott meg és te kiket hívsz meg – magyarázta nagyban.
- Ja. Igen. Szóval köszönöm Jusnak ezt a csodálatos kihívást – itt vágtam egy pofát az említett irányába. – Sok szeretettel belerángatom ebbe a marhaságba Luke-ot és Sophiet.
Itt először játékosan a balra mögöttem álló Luke-ra, majd szembe, a kamerát tartó Sophie-ra kacsintottam.
- Erre mondjuk számíthattunk volna – fancsalodott el Luke képe, Sophie pedig sikkantva felnevetett.
- Én miért? Nem én öltelek le jeges vízzel! – kacagott.
- De te videózod le – mosolyogtam rá jókedvűen.
- Készen állsz, Tash? – érdeklődött Luke gonoszan.
- Erre nem lehet készen állni – jegyezte meg a másik oldalamról Justin.
Karbafont kezekkel, félmeztelenül, türelmesen vártam, hogy felemeljék a hatalmas vödör jéghideg vizet és a nyakamba öntsék. Luke és Justin röhögve erőlködtek, míg végül megéreztem a rohadt hideg vizet a bőrömnek csapódni. Hiába volt vagy 35 fok, cseppet sem esett jól, így nevetve és reszketve ugráltam arrébb, majd fordultam szembe a barátaimmal.
- Na milyen? – vigyorgott Luke.
- Akár most kipipálhatod te is a kihívást és máris megtudod – húztam fel az orrom dideregve.
- Nem esett jól? Pedig olyan meleg van – tűnődött hangosan.
- Kész! Eldőlt tartottam fel a kezeimet, már bosszút forralva. – Én fogom leönteni Lucast.
Szintén tizedikesek voltunk, mikor ez az eset megtörtént. Akkoriban Justinnak még göndör haja volt és rossz szeme miatt szemüvege, melyet gimi után kontaktlencsére cserélt, haját pedig levágatta és azóta is mindig gondosan oldalra zselézi.
Én még kilencedik utáni nyáron szántam rá magam, hogy levágassam a csodálatos vállig érő, hullámos szerű hajamat, miután Sophie a bátyjával kapcsolatban megemlítette, hogy nem tetszik neki egy fiúnál a hosszabb haj. Persze, tiszta gáz, hogy ennyi kellett nekem, hogy fodrászhoz rohanjak, de hát 15 éves voltam és egyébként is, csak a baj volt a hajammal. Lusta voltam állandóan megmosni, béna fejpántot hordtam és csak hálálkodni tudtam magamnak, amiért legalább frufrut nem növesztettem.
Luke-kal éjfél körül váltunk el és épp hazafelé tartottam, a telefonomat böngészve, mikor a facebook-om új esemény létrejöttét jelezte.
Három éves osztálytalálkozó.
Az első gondolatom az volt: kit izgat.
Nem mintha antiszociális lennék, de mindig is azon a véleményen voltam, hogy akikkel találkozni szeretnék, azokkal találkozom is. Most volt például a buli Gabenél, egy csomóan ott voltak az osztályból, de eleve nem volt meghívva mindenki, sokan rá sem értek. Ezek az évente ismétlődő osztálytalálkozók pedig azt a célt szolgálták, hogy a lehető legtöbb ember eljöjjön az ofőnkkel kiegészülve és úgy tegyünk, mintha megint gimisek lennénk…? Nem tudom. Az elsőre sem akartam már elmenni, de Sophie nem értett egyet az álláspontommal és persze hamar beleegyeztem, miután mosolyogva állította, jól fogunk szórakozni. A másodikon nem voltam őt és mivel a nyár végén volt, már Sophie és Luke sem. És tessék. Megint eltelt egy év.
Hirtelen felugrott egy messenger ablak.
Jus üzenete: Nézd már! A kedvenc eseményed!
Ez állt az üzenetben és egy screenshot a facebook eseményről.
Cas üzenete: Ne is mondd! Így is itt sikongatok boldogan a buszon.
Jus üzenete: Vagy kínodban.
Cas üzenete: Főleg kínomban.
Míg gimibe jártunk, gyakorlatilag végig Justinnal, Luke-kal, Sophie-val és Luke révén Gabe-bel lógtam. Számomra elég volt ennyi is, sosem voltam az a nagy haverkodó típus, aki mindenkivel jóban akar lenni. Én megelégedtem azzal, ha már csak egy igaz barátom is akadt, épp ezért az osztálytalálkozó egyáltalán nem volt izgalmas.
Jus üzenete: Kíváncsi vagyok, ezúttal milyen színű haja lesz Lanának.
Justin persze a szöges ellentétem volt ebben a kérdésben is, mint annyi másban. Ő sem tartotta annyi mindenkivel a kapcsolatot (de azért lényegesebb több emberrel, mint én), azonban nem akadt olyan, aki ne érdekelte volna egy év elteltével. Hova jár, mit dolgozik, van-e a kapcsolata, hol él, mik a tervei.
Cas üzenete: Nincs fent facen?
Jus üzenete: Mostanában nem posztolt.  
Lana már gimi alatt és Justin elmondása szerint azóta is folyamatosan festi haját élénknél élénkebb színekre.
Cas üzenete: Tavaly milyen is volt?
Jus üzenete: Világos kék.
Cas üzenete: Fogadunk, hogy most lila?
Jus üzenete: Én vörösre tippelnék.
Nem mintha lenne esélyem ilyen téren Justin ellen, de egy próbát azért megér.
Cas üzenete: Mit kap a győztes?
Jus üzenete: Ha nyersz és eljössz, kivételesen megóvlak Vanessától.
Cas üzenete: Áll az alku!
Vanessa valamiért gimi alatt és után is, mikor találkoztunk, megpróbált felszedni. Nem mintha szerelmes lett volna és lenne belém, csupán… Franc se tudja.
Cas üzenete: Ha te nyersz, elmegyek arra a hülye filmre.
Már egy ideje el akart rángatni valami marhaságra.
Jus üzenete: Legyen!

Előző rész: