2017. február 28., kedd

Kosársuli, 33.rész

December 28. vasárnap

Konrád üzenete: Jó reggelt, bokasérült lány!
Luca üzenete: Jó reggelt, kés
ő srác!
Konrád üzenete: Jól aludtál?
Luca üzenete: Kicsit vadakat álmodtam.
Konrád üzenete: Remélem, nem gyilkolászó bohócokat mert akkor az én lelkemen szárad.
Luca üzenete: Pedig de. Te is bohóc voltál.
Konrád üzenete: Ne!
Luca üzenete: De bizony. És fel-alá kergettél.
Konrád üzenete: Remélem, azért nem szakítottunk.
Luca üzenete: Nem tudom, ha lepuffantasz, az annak számít?
Konrád üzenete: Ezt sosem tudhatjuk meg.
Luca üzenete: Szerencsére.
Konrád üzenete: És mire fel a vad álmok?
Luca üzenete: Megittam egy pohár kakaót este.
Konrád üzenete: Badass :D
Luca üzenete: Jól van, na. Jól telt az esti kockulás?
Konrád üzenete: Hogyne, mint mindig.
Luca üzenete: Ilyenkor együtt vagytok, vagy egymás ellen?
Konrád üzenete: Most pont együtt voltunk.
Luca üzenete: De máskor dúl az ádáz küzdelem közöttetek?
Konrád üzenete: Természetesen.
Luca üzenete: Herceg vs. Király. :O
Konrád üzenete: Úgy érzem, nem veszel komolyan.
Luca üzenete: Dehogynem!
Konrád üzenete: …
Luca üzenete: De, de. S
őt, neked szurkolok!
Konrád üzenete: Ez a legkevesebb.
Luca üzenete: Te vagy az én hercegem.
Konrád üzenete: Ezzel a szöveggel próbálod megpuhítani a szívemet?
Luca üzenete: Azt hittem, azt már sikerült.
Konrád üzenete: Ej, de magabiztos valaki.
Luca üzenete: Bocsánat. :(
Konrád üzenete: Igaz, hogy egyszer már megmelengetted a szívem, de most ismét megfagyasztottad.
Luca üzenete: De hát mivel?
Konrád üzenete: Elviccelted.
Konrád üzenete: Ezt a rendkívül komoly.
Konrád üzenete: Világmegváltó.
Konrád üzenete: És magasröpt
ű tevékenységet.
Konrád üzenete: A videójátékot.
Luca üzenete: Bocsánatodért esedezem.
Konrád üzenete: Még mindig nem veszel komolyan.
Luca üzenete: Az el
őbbi üzenetsoraid alapján, te sem veszed komolyan magadat.
Konrád üzenete: Ez rágalom!
Luca üzenete: Te jól aludtál?
Konrád üzenete: Igen. Szivárványokkal és csillámpónikkal.
Luca üzenete: Tehát semmit bohóc.
Konrád üzenete: Nem igazán.
Luca üzenete: Jó neked.
Konrád üzenete: Néz
őpont kérdése.
Konrád üzenete: Mit terveztél mára?
Konrád üzenete: Hahó!
Konrád üzenete: Luca! Itt vagy?
Konrád üzenete: Biztos most reggelizel, igaz?
Luca üzenete: Honnan találtad ki?
Konrád üzenete: Te huncut.
Luca üzenete: Szerintem most el
őször szólítottál Lucának.
Konrád üzenete: Erre ment ki az egész?
Luca üzenete: Nem, dehogy, csak fogat mostam.
Konrád üzenete: Zavar, hogy nem Lucának hívlak?
Luca üzenete: A legkevésbé sem.
Konrád üzenete: Mellesleg, ha már itt tartunk, te se szólítottál gyakran a nevemen.
Luca üzenete: Van benne igazság, Konrád.
Konrád üzenete: Hátborzongató a te szádból hallani,  Luca.
Luca üzenete: Tényleg így gondolod, Konrád?
Konrád üzenete: Igen, f
őleg mert nem hallom, Luca.
Luca üzenete: Hátborzongató látni is, Konrád?
Konrád üzenete: Hát, szokatlan az biztos.
Luca üzenete: Szóval, mit csinálunk ma?
Konrád üzenete: Nem tudtam, hogy csinálunk.
Luca üzenete: Akkor miért kérdezted, hogy van e tervem mára?
Konrád üzenete: Ja, csak úgy.
Luca üzenete: Értem. Nem akarod rám pazarolni a szombatod.
Konrád üzenete: Kivéve, ha bohócvadászatra megyünk.
Luca üzenete: Tehát ebb
ől fog á
llni a napod.
Konrád üzenete: Mi másból?
Luca üzenete: Mi másból.
Konrád üzenete: Azért talán egy mozi délután belefér.
Luca üzenete: Majd észben tartom.


2017. február 27., hétfő

Egy nap, majd talán..., 16.rész

- Hiányzol – ismételte Louis, makacsul nekiszorítva a pultnak, nehogy szabadulni tudjak.
- Te is hiányzol nekem, Lu – sütöttem le a szememet. Csak nekem egész másképp.
- Mi lenne, ha megbeszélnénk ezt? – ajánlotta fel Louis. Nem. Nem akarom. Lehet, hogy nagyon rossz nélküle, de úgy, hogy nem szeret viszont, és nem lehetünk együtt vele se jobb. Ugyanakkor olyan sok időt töltöttem mellette, mióta így érzek iránta, hogy már magam sem tudom, mi a jobb.
Vele lenni, élvezni a társaságát, kósza érintéseit, kedves szavait, vagy egész hátralévő életemben ignorálni, elkerülni, de legalább van esélyem túltenni magamat rajta. Az első persze lényegesebben csábító, de az együtt jár a jövőbeli barátnők elviselésével is. Sőt, talán én fogok tanúskodni az esküvöjén. Az igazán borzalmas volna. Minden szempontból.
- Jenny! – rángatott ki Louis a gondolataim közül.
- Tessék?
- Gyere – ragadta meg a kezemet, ujjai átkulcsolták az enyémeket, és elkezdett gyakorlatilag maga után húzni.
Ahogy átvonultunk a különböző szobákon, tekintetem megakadt az éppen egymásba kapaszkodva táncoló Lolán és Daviden, és csak a fejemet ingattam rájuk. Louis felvezetett a lépcsőn, majd bevitt egy szobába. Onnan pedig kilépett a kis emeleti terasz-erkélyre. Az ajtót kívülről bezárta, hogy senki nem zavarjon minket a nagy, őszinte beszélgetésben.
Louis leült a földre, hátát a falnak támasztva, egyik térdét felhúzta, kezét pedig lazán megtámasztotta rajta. Ahogy lenéztem rá, eszembe jutott, hogy pontosan úgy festett, mint mikor a legutóbb érte mentem egy buliban. Így ült a földön, izzadt volt a haja, nehezen lélegzett. Akkor szakított Meredithtel.
- Gyere - álltam fel, és felé nyújtottam a kezem, amit azonnal megragadott, de nem mozdult.
- Ha felállok, szinte biztosan lehánylak, amit nagyon nem szeretnék, mert igazán lélegzetelállítóan jól nézel ki.
- Nem ülsz le? - rángatott ki a gondolataim közül Louis felnézve rám.
- De - huppantam le mellé.
- Gyűlölöm, hogy nem beszélünk - hunyta le a szemeit fájdalmasan. 
- Gyűlölöm, hogy így látsz - morogta leginkább a WC-nek, de minden bizonnyal rám értette.
- Én is - hajtottam le a fejemet szomorúan, mert ez volt az igazság. Borzalmasan hiányzott minden egyes porcikája, minden közösen eltöltött perc és minden, ami csak vele kapcsolatos volt.
- Akkor miért csináljuk ezt? – sóhajtott, majd a falnak döntötte fejét és felém fordította.
Mert szeretlek.
- Nem tudom – mondtam, holott pontosan tudtam. Legalábbis azt, hogy én miért csinálom ezt.
- Mer azt akarja, hogy kibéküljünk – szólalt meg hirtelen némi hallgatás után Louis. Úgy éreztem, azért mondta ezt, hogy kicsit beavasson az életébe, amiről mostanában kevésbé informált.
- Ki gondolta volna. És te mit akarsz?
- Hát, nem ezt. Örülök, hogy szakítottunk.
- Én is – vágtam rá, mire felnevetett.
- Jobb lesz ez így. Mindenkinek. Ti úgysem kedveltétek egymást.
- Mit számít az?
- Nekem számít. Te vagy az egyik legfontosabb ember az életemben – nézett mélyen a szemembe Louis. A szívem hevesen kezdett verni, de nem a szavaitól. Számtalanszor mondta már ezt nekem, vagy ennél még szebbeket, de mindig csak arra értette, hogy együtt nőttünk fel kvázi legjobb barátokként. Természetes, hogy fontosak vagyunk egymás számára. Mindig mellettem állsz. 
- Kösz, hogy itt vagy velem, nagyon sokat jelent - mondta, én pedig hangtalanul vártam a folytatást. - Engem mindig, mindenki elhagy, csak te tartasz ki mellettem - suttogta, szemei szomorúan csillogtak, majd lecsukódtak.
- És ez mit sem változott – mosolyogtam rá.
- Tudom, csak – Louis óvatosan az ölemben nyugtatott kezemért nyúlt és finoman megszorította – valami nem stimmel.
A másik kezét is a kezemre fektette, így gyakorlatilag két kézzel kapaszkodott belém.
- Talán, hogy részegen sokat hazudunk – csúszott ki a számon.
- Talán. De az is lehet, hogy csak túlságosan őszinték vagyunk jelentette ki, tekintetét az enyémbe fúrva.


2017. február 23., csütörtök

Kosársuli, 32.rész

December 27. szombat

Konrád üzenete: Szép, jó estét, bokasérült lány!
Luca üzenete: Szia, kés
ő srác!
Konrád üzenete: Mi újság?
Luca üzenete: Semmi különös, éppen vacsizunk.
Konrád üzenete: És te vacsora közben nyomkodod a telefonod?
Luca üzenete: Kizárólag titokban. Az asztal alatt.
Konrád üzenete: Az, hogy nem felt
űnő?
Luca üzenete: Vakon gépelek.
Konrád üzenete: Ahhoz képest hibátlan minden mondatod.
Luca üzenete: Deshoihvy hiobatklan.
Konrád üzenete: :D Még a hibás írásod is szabályos.
Luca üzenete: Fenébe! Lebuktam.
Konrád üzenete: Nem is vacsoráztok?
Luca üzenete: De igen, csak már a táplálkozás részén túl vagyunk.
Konrád üzenete: És akkor mi van most?
Luca üzenete: Az Anya szendvicset készít epizód.
Konrád üzenete: Értem.
Luca üzenete: Te mi jót csinálsz?
Konrád üzenete:
Őszintén?
Luca üzenete: Nem. Hazudj, ha kérhetem.
Konrád üzenete: A "5 könnyed, nyári frizura" nevezet
ű videót nézem a youtubon.
Luca üzenete: Mire fel?
Konrád üzenete: Hogy egy könnyed, nyári napon romantikusan befonhassam a hajad.
Luca üzenete: Ez pompásan hangzik!
Konrád üzenete: Azt mondod, pompásan?
Luca üzenete: Azt bizony.
Konrád üzenete: Akkor megnézem a "5 különböz
ő frizura 5 perc alatt" videót is.
Luca üzenete: 5 perc alatt le akarod tudni az egészet? :(
Konrád üzenete: Tekintve, hogy a videó majd húsz perces, er
ősen kétlem.
Luca üzenete: :D Azt gyanítom, ezekután már tényleg ezzel foglalkozol.
Konrád üzenete: Hát igen, igazzá vált a hazugságom.
Luca üzenete: És mit csináltál el
őtte? Ha az őszinte válasz opciót választom.
Konrád üzenete: Kriszt várom.
Luca üzenete: Hova?
Konrád üzenete: Fel a netre.
Luca üzenete: Ez valami virtuális kockulás féle lesz?
Konrád üzenete: Így is mondhatjuk.
Luca üzenete: És hogy máshogy?
Konrád üzenete: Izgalmas és lehengerl
ő bohócvadászat a legjobb barátoddal.
Luca üzenete: Érdekfeszít
őnek ígérkezik.
Konrád üzenete: Valóban az.
Luca üzenete: És miért kell Kriszre várni?
Konrád üzenete: Mert Kriszre mindig várni kell.
Luca üzenete: Mondja ezt a kés
ő srác.
Konrád üzenete: Pontosan.
Luca üzenete: És gyakran kockultok?
Konrád üzenete: Ne hívd kockulásnak!
Luca üzenete: Miért ne? Ez nem az?
Konrád üzenete: De igen.
Luca üzenete: Akkor meg?
Konrád üzenete: Nem tetszik. Olyan megvetően írod.
Luca üzenete: Hogy lehet egyáltalán megvetően írni?
Konrád üzenete: Pontosan úgy, ahogy te csinálod.
Luca üzenete: Ez nem igaz. Én is szoktam xbox-ozni.
Konrád üzenete: Ez komoly?
Luca üzenete: Persze. Megvan majdnem az összes NBA.
Konrád üzenete: Teljesen odavagyok érted.
Luca üzenete: Csak hízelegsz, hogy kölcsönkérhesd őket.
Konrád üzenete: Nem kell kölcsönkérnem, majd ellopom.
Luca üzenete: Ezt mégis, hogyan tervezed?
Konrád üzenete: Majd elküldelek narancsléért, és addig beletuszkolok néhányat a zsebembe.
Luca üzenete: Jó terv. Ezekután nem gondolod, hogy valaha ideinvitállak.
Konrád üzenete: Na, jó. Akkor viszek valamit cserébe.
Luca üzenete: Egy másik játékot?
Konrád üzenete: Én mondjuk egy pónira gondoltam.
Luca üzenete: Azt nem kérek.
Konrád üzenete: Miért? Azt hittem, minden lány vágyik egy pónira.    
Luca üzenete: Miért hitted ezt?
Konrád üzenete: Nem úgy van, hogy minden lányban lakozik egy hercegnő?
Luca üzenete: Mi van? Ezzel most teljesen összezavartál.:D
Konrád üzenete: Bocsi, azt hittem, ez minden lányra igaz.
Luca üzenete: Komolyan. Ki mondta ezt neked?
Konrád üzenete: Csilli-Villi hercegkisasszony.
Luca üzenete: Egészen biztos?
Konrád üzenete: Nem. Az is lehet, hogy Barbie hercegnő volt az.
Luca üzenete: Nem tudom, meg merjem e kérdezni, hogy honnan ismered őket.
Konrád üzenete: Csak bátran.
Luca üzenete: Szóval? Honnan?
Konrád üzenete: A húgom imádja a Disneyt.
Luca üzenete: Van egy húgod??
Konrád üzenete: Mondanám, ha nem?
Luca üzenete: Nálad nem lehet tudni...
Konrád üzenete: Igen, van egy húgom.
Luca üzenete: És hány éves?
Konrád üzenete: Nyolc.
Luca üzenete: Mi a neve?
Konrád üzenete: Kitti.
Luca üzenete: Nem hiszem el, hogy nem tudtam.
Konrád üzenete: Én se. Talán ez az egész hiba volt.
Luca üzenete: Talán tényleg az volt.
Konrád üzenete: Megjött Krisz.
Luca üzenete: Rendben. Jó kockulást.
Konrád üzenete: Úgy érted, izgalmas és lehengerlő bohócvadászat a legjobb barátoddal. 
Luca üzenete: Pontosan így értettem.
Konrád üzenete: Jó legyél.
Luca üzenete: Te meg vigyázz a bohócokkal.
Konrád üzenete: Te meg az NBA játék lopkodókkal.
Luca üzenete: Akkor csak tőled kell magam távoltartanom.
Konrád üzenete: Azt te csak hiszed.
Luca üzenete: Jó éjt, késő srác!
Konrád üzenete: Jó éjt, bokasérült lány!



2017. február 22., szerda

Egy nap, majd talán..., 15.rész

Végül természetesen Lola összeállításában jelentem meg a buliban, ami nem jelentett más, mint szoknyát és olyan pólót, amiből egy vékony csíkon kilátszott a hasam, bármennyire is húzkodtam lefele. A magassarkúra azonban már nem tudott rádumálni, egy kényelmes tornacipőt húztam. Lol egy egyberuhát viselt, amiből alaposan kivillant gyakorlatilag az egész háta.
Mikor megérkeztünk David házához, Lolára néztem.
- Mi a terved? – érdeklődtem.
- Még nem döntöttem el, hogy teljesen hideg legyek, vagy inkább kedves és nyitott – felelte elgondolkodva.
- Nincs a kettő között valami átmenet? – fintorogtam.
- De van, csak az nem megfelelő taktika.
- Akkor inkább ignoráld – szavaztam az első lehetőségre.
- Rendben. Hideg leszek – karolt belém, és beléptünk az ajtón.
- Megjött Lola! – üvöltötte el magát valaki, mire egy pillanatra mindenki felénk nézett, tapsoltak egyet vagy mi, azután mindenki folytatta, amit abbahagyott.
- Hát ez tényleg a te welcome bulid – dünnyögtem halkan, és szerencsére Lola nem hallotta meg. Az ilyen összeröffenések mindig valami okkal jönnek létre, de igazából az egész csak arra megy ki, hogy legyen egy party ezen a héten is.
- Szia, Lolita! – került elő valahonnan David, és azonnal nyomott egy puszit Lol arcára. – Hiányoztál.
- Kösz a bulit – válaszolta hűvösen Lola, aminek következtében David kissé megrökönyödött, ugyanakkor én alig bírtam visszatartani a nevetésemet.
- Magatokra hagylak titeket – mondtam, és elindultam megkeresni néhány ismerős arcot. És ezen határozottan nem Louist értem!
- Szia, szivi! Emlékszel rám? – pattant elém egy csávó, akit valószínűleg soha az életben nem láttam még.
- Nem? – vontam fel a szemöldököm, úgy téve, mintha tényleg eltöprengenék azon, vajon ki a fene is ő.
- Pedig majdnem volt egy csókunk – lépett közelebb a srác, ezzel szinkronban én hátrébb.
- Már megint te? – jelent meg mellettem Louis, átkarolta a derekamat és szorosan magához húzott. – Miért zaklatod állandóan a barátnőmet?
Milyen káprázatosan hangzik ez Louis szájából. A barátnőmet.
- A barátnőd? – hunyorog hitetlenül a srác.
- Kopj le haver, amíg szépen mondom! – közölte Louis kimérten, még közelebb vonva magához. A srác úgy fest, magában oszt és szoroz, megérek e ennyi erőfeszítést, végül pedig úgy döntött, tovább áll. Elhaladva Louis mellett, amolyan „jól van, tesó, nyugi van” stílusban megpaskolta a vállát és tovább állt.
- Ki volt ez? – kérdeztem.
- Nem emlékszel? – pillantott rám Louis, szemében megvetést láttam.
- Nem én – ráztam a fejemet, próbálva kiszabadulni az ölelésből.
- A múltkor. Mikor részeg voltál, hagytad neki, hogy csókolgasson – avatott be Louis kissé undorodó hangnemben, de továbbra is szorosan tartva.
- És...Ho-hol? – nyögtem ki, mert nagyon homályos az egész.
- A válladon. Meg a nyakadon.
- Akkor jó – sóhajtottam fel megkönnyebbülve, mire Louis felvont szemöldökkel néz le rám. – Úgy értem, jó, hogy nem máshol! – pontosítottam sietve.
- Ja.
- Nem is értem, hogy nem emlékeztem erre – mormogtam magamban.
- Az utána történtekre emlékszel? – kapott az alkalmon Louis, én pedig azonnal lesütöttem a szemem.
A barátnőd akarok lenni.
Ezt mondtam neki. Sajnos azóta is tökéletesen visszhangzik minden áldott nap a fejemben ez a kis mondatocska.
- Hogy utána? Aha. Rémlik. Valami – dadogtam, minden erőmmel arra törekedve, hogy kiszabaduljak egyre erősödő szorításából.
- Jenny – fordított meg egy gyors mozdulattal Louis, így a pultnak szorulok. Kezeit a derekam mellett a pultra támasztja.
- Igen? – kérdeztem vissza hülyén. Az arca vészesen közel van az enyémhez.
- Hiányzol – nézett mélyen a szemembe Louis. Te is nekem. De féltem kimondani hangosan.




2017. február 20., hétfő

Egy nap, majd talán..., 14.rész

- Hát itt vagytok! – borult a nyakamba Lola, mire boldogan pördültem meg.
- Itt bizony – válaszolta Louis szórakozottan.
- Szia, tesó! – ölelte meg utánam őt is Lola.
- Jól utaztál? – érdeklődött Louis, átvéve Lola bőröndjét.
- Persze.
- Hol van anyukád?  - kérdeztem körbetekintve.
- Csak holnap jön, de én azt már nem bírtam kivárni. Ma nálad alszom, oké? – mosolygott rám, lebeszélve ezt az egészet sokkal inkább magával, mint velem.
- Rendben – bólintottam, hiszen ennek csak örülni lehet.
- Ezt erősen kétlem, Lol szólt közbe Louis, mire értetlenül kaptuk felé a fejünket.
- Miért?
- Ja. Miért?
- Van itt neked este valami olyasmi, hogy üdvözlő party magyarázta Louis, aminek következtében természetesen Lola azonmód bezsongott.
- Komolyan? És hol?
- Davidnél.
- Ezt a meglepetést – örvendezett Lola, miközben nyilván egy cseppet sem lepte meg a hír, de valószínűleg Louisnak nem nagyon esett le.
- Ja, micsoda váratlan fordulat – dünnyögtem ironizálva, amiért kaptam ez finom sípcsonton rúgást szeretett barátnőmtől.
- Kocsival jöttetek? – vált máris témát.
- Én igen – mondta Louis.
- Én meg nem – tettem hozzá.
- Szuper! Indítsunk haza, készülődnöm kell pillant az órájára Lol, mivel az már öt órát mutat.
- Hova vigyelek? – kérdezte a kocsiban Louis Lolát.
- Mehetünk Jennyékhez – felelte a lány fel sem nézve a telefonjából.
- Jennyékhez – ismételte meg Louis, és egy minutum erejére összefonódott a tekintetük a visszapillantó tükörben.
Az út további része csendben telt, én bámultam ki az ablakon, Louis vezetett, Lola pedig valószínűleg Daviddel chatelt. Arra a következtetésre jutottam, hogy megint lemaradhattam valamiről kettejük között.
- Találkozunk este – pattant ki a kocsiból Lola, mikor megérkeztünk, és már száguldott is be a házunkba.
- Szia – intettem hülyén, majd én is kiszálltam, és a kocsi hátsó részéhez bandukoltam.
- Hadd segítsek – jelent meg mellettem Louis, majd kivette Lola bőröndjét a csomagtartóból, és lerakta mellém a földre.
- Köszi – ragadtam meg a bőröndöt és már indultam is volna, de Louis visszatartott, kezét a bőrönd fogókáját tartó kezemre tette.
- Jenny… - kezdte, de Lola kiabálása beléfagyasztotta a mondandóját.
- Jenny! Gyere már!
- Bocsi, most mennem kell – szabadítottam ki magamat Louis bűvöletéből, és ezúttal már meg sem próbált visszatartani.
- Mit terveztél felvenni? – hasalt az ágyamon Lola, közben a körmeit festegetve.
- Gondolom valami olyasmit, amit jóváhagysz – léptem komótosan a szekrényhez.
- Ez csak természetes. Gondolj bele! Ez egy buli. Valamelyikőtök így vagy úgy, de be fog csiccsenteni, ezáltal őszintébb lesz a másikkal, sőt. Ha mindketten lerészegedtek, még az is lehet, hogy összejöttök!
- Haha, nagyon vicces – forgattam a szemet.
Bár, ha bele kellene gondolnom, valószínűleg rádöbbenék, hogy Lolnak maximálisan igaza van, hiszen én is csak ittasan vallottam be az érzéseimet, bár amiket Louis egy percig sem vett komolyan.
- Nem viccelek. Mostanában ez a stílusotok – vont vállat Lola befejezve a körömfestést.
- Nem leszek részeg – jelentettem ki határozottan.
- Oké.
- Tényleg nem!
- Rendben!
- Nem hiszel nekem?
- Dehogynem!
- Akkor jó. Tényleg nem leszek részeg – bizonygattam tovább.
- Elhiszem. Akkor majd Louis az lesz.
- Akkor majd jól elkerülöm őt vágtam rá.
- Drukkolni fogok hozzá – kacsintott rám Lola, mire elfintorodtam, aztán összenevettünk.