Naugh
és én azonban azóta sem szóltunk egymáshoz, sőt még a szemkontaktust is sikeresen
elkerültük. Persze, én titokban figyeltem őt, de
ez már csupán részletkérdés.
- Jössz
ebédelni, Dél? – kopogott az ajtómon Dodi.
- Máris
– kaptam fel a telefonomat, és már kint is voltam a folyosón.
-
Rántott gomba nap van – nyújtotta jobbját vigyorogva Dodi.
- Hála
az égnek – karoltam bele játékosan. – Honnan tudod?
-
Megbeszéltem év elején a konyhásnénivel, hogy egy nappal előbb értesítsen,
ha rántott gomba várható – kacsintott rám huncutul, mire persze azonnal
felnevettem.
- Ezt
el is tudom hinni – bólogattam, már jól ismerve Dodit, aki bármire képes.
-
Reméljük, nem krumplipürével adják – sandított rám féloldalasan Dodi.
- Pfuj
– helyeseltem nevetve.
-
Sziasztok, csajok! – pattantam a barátnőim mellé a sor végén.
- Szia!
– köszöntött boldogan Evi, majd megölelt.
-
Találkoztunk már ma – nevettem értetlenül, de azért igenis jól esett az az
ölelés.
-
Rántott gomba nap van – bökött az említett étel irányába Eni, és vetett rám egy
sokatmondó pillantást.
- Tudom
– vigyorogtam. – Éljen!
Miután
mind rendeltünk, a szokásos asztalunk felé vettük az irányt, és helyet is
foglaltunk. Szerencsére Naugh és én az asztal két felén ültünk, így nem nagyon
kerülhettünk összetűzésbe.
- Neked
miért van ennyi gombád? – ámultam, mikor Dodi lerakta mellém a tálcáját.
- Csak
nagyon kedvesen mosolyogtam a konyhásnénire – kacsintott rám ismét Dodi, csak
úgy, mint korábban.
- Nem
igazság! Adj nekem is – nyúltam a tányér felé, de Dodi gyorsan elrántotta előlem.
- Az
enyém! – harcolt, míg a többiek csak röhögtek rajtunk.
- Irigy
vagy – törődtem végül bele, feladva
a gombavadászatot.
- Majd
kapsz, ha megetted azt, ami előtted
van – ígérte Dodi komolyan.
- Oké! – örvendeztem fellelkesülve.
-
Persze, csak ha marad addig – tette hozzá, majd őrült tempóban elkezdte magába tömni a gombákat Dodi.
- Nem
győzhetsz le – fogadtam el a hadüzenetet,
megkezdve a csatát.
- Nem
vagytok normálisak – ingatta a fejét röhögve Ol.
- Erről jut eszembe. Jövő héten lesz az a Halloween őrületes
cucc – vetette fel Maci.
-
Remélem, most nem azt várod, hogy örüljünk – hallottam Naugh viccelődő hangját, de jobbnak láttam nem felnézni.
-
Teljesen egyetértek – csatlakozott barátjához Ol.
- Ne
már, fiúk! MI van veletek? A Halloween tök klassz – ellenkezett Evi hevesen.
- Ez
nézőpont kérdése – simította meg kedvesen
barátnője fejét Ol.
-
Mellesleg, – hagyta abba az evést Dodi – tudjátok, miért Hallowen a neve? –
érdeklődött.
- Mert
All Hallows’ Eve? – vonta fel a szemöldökét Eni, amolyan „ez egyértelmű” fejet vágva.
-
Dehogy, ez csak mende-monda – legyintett Dodi. Látszott rajta, hogy nagy
mesélésre készül, így fürgén elcsentem a tányérjáról egy rántott gombát.
- 1477.
október 31-én vette be Mátyás magyar serege Bécset, és úgy köszöntötte őket, hogy „Hello Wien!” – magyarázta Dodi bőszen, mire mindenki értetlenül meredt rá. – Mi van, nem hiszitek?
-
Inkább azt nem, hogy tudsz egy évszámot töriből –
jelentette ki Eni.
- Vagy,
hogy egyálalán ismered Mátyás királyt – kontrázott Maci.
-
Nagyon vicces – nyúlt egy újabb rántott gombáért Dodi, azonban addigra szépen
elcsórtam az összeset, és meg is ettem.
- Ez
kínos – jelentette be Ol, akinek a jelek szerint ez a bejelentés már egészen
hozzánőtt.
- Hol
vannak a gombáim? – fordult felém megrökönyödve Dodi.
-
Honnan tudhatnám? – kérdeztem vissza tele szájjal, elegánsan.
- Én…
én szóhoz sem jutok – csóválta a fejét döbbenten.
- Én
sem – vigyorodtam el.