2017. március 30., csütörtök

Kosársuli, 35.rész

- Jó ég! Miért ezt választottuk? - borultam az asztalra tehetetlenül.
- Emlékeztetnélek, Bokasérült lány, hogy te akartad ezt nézni - közölte Konrád, s bár nem láttam, a hangján hallottam, hogy mosolyog.

- Azt hittem, ez olyan James Bond szerű lesz - magyaráztam. 
Egy kávézóban ültünk, közvetlen a film után, egymással szemben egy kerek asztalnál.
- Mégis miért? 

- Mert Pierce Brosnan akciót mondtál! 
- Csak annyit mondtam, hogy ő játszik benne és hogy a műfaja akció - dráma. A többit te kombináltad - nevetett fel. 
- Nem tudtad, hogy ez lesz? 
- Nem néztem jobban utána, olyan lelkes lettél - mentegetőzött.
- Még az a Disney-s csaj is játszott benne. Ki hitte volna, hogy egy pszichopatás film - szorítottam a fejemet továbbra is szorosan az asztalhoz.
- Ennyire nem tetszett? - tette kezét a fejemre.
- Tulajdonképpen - néztem fel hirtelen, amivel egy pillanatra megleptem Konrádot - maga a sztori nem volt vészes, érdekesnek találtam.
- De?
- De mostantól nem gyilkos bohócokkal, hanem pszichopatákkal fogok álmodni - hanyatlottam vissza az asztalra.
- Tényleg ennyire megviselt?
- Tudod, ez úgy van, - kaptam fel ismét a fejem - hogy ami valóságos, az még ijesztőbb.
- Viszont legalább most már tisztában vagy ezzel a valósággal is, így könnyebben elkerülheted - kortyolt bele a kávéjába Konrád.
- Erre ment ki az egész?
- Hogy érted?
- Azért hoztál erre a filmre, hogy leszűrjem a tanulságot? 
- Mint azt korábban is említettem, te választottad ezt - emlékeztetett Konrád újfent.
- Bizonyára a tudatalattimat befolyásoltad - vádaskodtam poénkodva.
- Elárulnád azt is, mi volt az indítékom? - billentette oldalra a fejét.
- Nem akartad A kis kedvencek titkos életét nézni!
- Ez igaz - vallotta be Konrád, amivel egy minutumra kizökkentett.
- Na, tessék - válaszoltam néhány másodpercnyi meghökkent hallgatás után.
- De ez nem ellened szólt. Csak már láttam.
- Már láttad?
- Igen, a húgom és Krisz mindenáron moziban akarták látni.
- A húgod okés. De Krisz? - húztam fel a szemöldököm nevetve.
- Krisz odavan az animációs filmekért.
- Hát ez nem lep meg, de nem is gondoltam volna.
- Ő már csak ilyen.
- És gyakran elcipel magával?
- Előfordul.
- Több animációs filmet láttatok már, mint zombi horrort?
- Nem nézünk zombi horrort.
- Akkor, mint férfias akciót.
- Egy animációs film nem lehet férfias?
- Hát, ez nézőpont kérdése.
- Mert én mindenhogyan férfias vagyok?
- Nem, hanem mert ugyanúgy vannak ijesztő, horror vagy egyéb akciós animációs filmek is.
- Szóval, szerinted csak az akció férfias?
- Ezt nem mondtam.
- De ha két fiú beül egy animációs filmre az egyikük húgával, az semmiképpen sem az.
- Az inkább végtelenül édes – néztem mélyen a szemébe, majd finoman megsimítottam az arcát.
- Az is valami – biccentett viszonylag megelégedve, aztán megfogta a kezemet, elhúzta az arcától, és összekulcsolta ujjainkat. – Megnyugodtál végre?
- A pszichopata filmre célzol, amit megnézettél velem?
- Igen, arra – nevetett fel Konrád.
- Mondjuk.
- Akkor menjünk, csináljunk valamit. 


Következő rész:
Előző rész:

2017. március 28., kedd

Felejthetetlen nyár#37

- Ideje lenne végre valami hasznosat csinálni - vélekedett Dexter. 
- Azt mondod, amit most csinálunk, nem hasznos? - vonta fel a szemöldökét sértetten Coop.
- Pontosan ezt mondom.
- És mire gondoltál? - érdekl
ődött Talia fellelkesülve.
- Semmire. Mindent nekem kell kitalálnom? - játszotta a nagykép
űt Dex.
- Mindent azért nem.
- Elmehetnénk bevásárolni, és f
őzhetnénk valami finomat. Ma jönnek a szüleitek, nem? - vetettem fel az ötletem.
- Most elmegyünk nagybevásárolni, de minket elküldtetek külön fagyiért? - reklamált Norbi.
- Senki nem küldött el. Te akartál menni - röhögött Coop jóíz
űen.
- Tényleg - vakarta az állát elgondolkodva Norbi.
- Akkor benne vagytok?
- Hogy a fenébe ne.
- Akkor hozom a szatyrokat.
- Én meg a kocsit - ajánlkozott Norbi.
- Én meg pénzt.
- Az jó lesz. Három perc múlva legyen mindenki a ház el
őtt.
- Igenis!
Egész pontosan kerek negyvenöt perc elteltével mind az öten indulásra készen gubbasztottunk a kocsiban.
- Hát ez kicsivel több volt, mint három perc - pillantottam az órámra vigyorogva.
- Magam sem gondoltam azt komolyan - hajolt kicsit el
őre Dex, hogy rám nézhessen.
- Sejtettem.
- Hova menjünk, Lia? - kérdezte a volán mögül Norbi.
- Szerintem az a legegyszer
űbb, ha a Metróba megyünk.
- Mi van? Nem bevásárlásról volt szó? - fordult hátra értetlenül Coop az anyósülésr
ől.
- Van egy ilyen nev
ű áruház, te idióta - csapta meg bátyja vállát Talia a hátsó üléssor közepéről.
- Ami azt illeti, több is van.
- És hogy jutunk be oda? Valami kártya kell, nem?
- Nálam apáé - húztam el
ő a tárcámból az említett darabot.
- Ügyes.
- Akkor, irány a Metró!
- És ha már ott vagyunk, vehetünk mindenb
ől extra kiszerelést, mert az úgy olcsóbb.
- Hülye!
- Most miért? Csak tudatos vagyok - ellenkezett Norbi.
- Szerintem, leginkább hülye vagy.
- Egy tudatos hülye - biccentett elismer
ően Cooper.
- Tény, hogy a nagyobb kiszerelés jobban megéri – értettem egyet.
- Feltéve, ha elhasználjuk az alkövetkezendő két hétben a kétszáz csomag párizsit – szúrta közbe szórakozottan Cooper.
- Te hallgass! Azt se tudtad, hogy létezik a Metró.
- De tudtam, csak először nem esett le, hogy erről van szó.
- Jó mentség!
- Hogy ne tudtam volna, hisz minden évben járunk ide – bizonygatta Coop igazát, mintha kábé valami standról lett volna szó.
- Na, civakodás helyett inkább kezdjetek bevásárlólistát írni – szólt hátra Norbi.
- Mi nem civakodunk.
- Ja, ez csak szimpla eszmecsere kettőnk között – bölcselkedett Coop.
- Különben is, minek listát írni?
- Sokkal jobb lesz, ha ott találunk ki mindent.
- Ettől félek én is.
- Ugyan már, jó buli lesz.
- Kétség se fér hozzá.
- Ott vagyunk már?
- Úgy néz ki, mintha ott lennénk?
- Nem – biggyesztette le a száját Talia.
- Messze vagyunk még, Törpapa? – kérdezte Cooper a kis hupikékeket utánozva.
- Messze nem.
- De közel se, mi? – röhögte el magát Coop.
- Oly távol vagy tőlem, de mégis közel – kezdte énekelni Dexter az István a király jól ismert dallamát.
- Nem érthetlek téged, s nem érhetlek el– folytattam.
- Most akkor nem fogunk odaérni?
- De odafogunk, csak nem fogdoshatjuk meg – magyarázta Coop nagy bölcsen.
- Aha, pont erről szól a dal.
- Tök jó, hogy Cooper ilyen jól megértette és megfogalmazta.
- Szívesen – kacsintott rám a visszapillantótükrön keresztül elégedetten Coop.


Következő rész:
Előző rész:

2017. március 27., hétfő

Valami más, valami új, 8.rész

- Már megint itt tartunk, nem hiszem el - forgatta a szemeit unottan Khloe.
- Fogd be! - szólt rá Blake, mire finoman tarkón legyintettem.
- Ezt megérdemelted - nevetett szórakozottan Khloe.
- Egészen pontosan mi a bajotok? - kérdeztem karbafont kézzel.
- Ez egy páros csúszda - közölte Blake úgy, mintha én ezt nem tudnám.
- Látom.
- És Blake gyakorlatilag csak veled fér meg egy légtérben - jegyezte meg Khloe.
- Ez azért nem teljesen normális - eresztettem egy félmosolyt az emlegetett felé.
- Azt akarod, hogy a folyót ölelgessem, miközben szánkázunk lefelé egy csónakban? - vonta fel a szemöldökét Blake.
- Ezek szerint Olivot szeretnéd ölelgetni? - szólalt meg most el
őször Rio. Hangja teljesen tárgyilagosan csengett, zsebredugott kezekkel álldogált, haja nedvesen hullott a homlokára. Nagyjából most lehetett az első alkalom, hogy a nevemen szólított.
- Csak téged és Khloet semmiképpen nem szeretném - érkezett a válasz.
- Tehát Olivot sem annyira, csupán rákényszerülsz? - folytatta Rio.
Blake rám nézett, mint aki t
őlem várja a választ.
- Tulajdonképpen mit faggatsz, folyó? - váltott inkább stratégiát Blake.
- Tulajdonképpen nem faggatlak, csupán érdekl
ődtem.
- Mi lenne, ha végre legalább beállnánk a sorba? - dobta fel az ötletét Khloe.
- Nem lenne hülyeség - biccentettem, így meg is indultunk.
- Úgyis eld
őlt, ki kivel lesz - mondta Blake.
- Valóban? - kérdezett vissza Khloe.
- Igen. Te a folyóval, mi meg együtt - mutogatott Blake elégedetten.
- Értem - tett úgy Khloe, mint aki elfogadja a kialakult helyzetet. - És esetleg lemaradtam arról, hogy megkérdezted Oliviát is, hogy mit szeretne?
Azt tudtam, mit nem szeretnék. Látni, ahogy Rio Khloe derekát átkulcsolva utazgat lefele.
- Oliv! Oliv! - lengette meg kezét az arcom el
őtt Blake.
- Hm. Tessék?
- Jó lesz így?
Rgy pillanatra Riora néztem, aki félrebillentette a fejét, majd kedvesen rám mosolygott.
- Jöhet a következ
ő két ember! - szólt ránk a pasas a csúszda bejáratánál.
- Oliv! - sürgetett Khloe is, mivel feltartottuk a sort.
- Valaki jöjjön!
- Hát jó - ragadta meg a kezemet Rio, egy szempillantás alatt beültetett a csónak elejébe, aztán elhelyezkedett mögöttem, és már úton is voltunk.
- Ezt nem kellett volna - eszméltem fel, és hátranéztem Riora.
- Hátha összebarátkoznak - kacsintott rám, majd kezeit a derekam köré kulcsolta, az állát pedig a jobb vállamra fektette.
- Remélem, egyikük sem ugrik ki útközben.
- Inkább kapaszkodj - válaszolta sokat sejtet
ően, célozva, hogy lejtő közeleg.
- Igenis - ragadtam meg a csónak két oldalán lév
ő kapaszkodót. Rio jobbjával, amivel időközben elengedte a derekamat, szintén megfogta a kapaszkodót, de az én kezemen keresztül. Ujjait az ujjaim közé csúsztatva biztosította magát.
- Querida, ugye tudsz úszni? – kérdezte Rio, mikor már majdnem felértünk.
- Miért, te nem tudsz? – ijedtem meg egy pillanatra.
- Nem tudom, hogy jutottál erre a következtetésre – nevetett fel mögöttem.
- Csak úgy hirtelen jött – vágtam rá, és még mondani akartam valamit, de nem maradt időm rá, ugyanis a csónak eszeveszett sebességgel elkezdett lefelé száguldani, így csak ennyi jött ki a számon.
- Ááá!
Mikor leértünk, egy kisebb barlangszerűségbe érkeztünk, ahol egy pár másodperc után eléggé lelassultunk, majd csak az áramlat vitt előre.
- Azt hiszem, ideje lenne evezni – engedte el a derekamat és a kezemet is Rio, majd lehajtotta az említett segédeszközöket a csónak oldaláról. Érintése nyomán hiányérzetem támadt.
- Add az egyiket – nyúltam a jobb oldaliért.
- Merre menjünk?
- Jobbra – kezdtem húzni az evezőt.
- Ha így csinálod, bara fogunk menni – nevetett fel kedvesen Rio.
- Akkor menjünk balra – feleltem egy kicsit elpirulva.
- Vettem, kapitány! 
- Horgonyt fel!


2017. március 21., kedd

Váratlan, 43.rész

- De jó újra itt lenni – került mellém a folyósón Wyatt hétfő reggel.
- Baromi jó – forgattam a szememet nevetve, mire belecsípett az oldalamba, ennek hatására pedig egy kissebbet ugrottam oldalra, ahol is beleütköztem valakibe.
- Ilyen jó kedved van, hercegnő? Már reggel ugrándozol – gúnyolódott Keaton, elvéve kezét a derekamról, amivel reflexszerűen elkapott.
- Aha, nagyon boldoggá tesznek a hétfő reggelek – fintorogtam ironizálva.
- Gondolom, a matekdolgozat hozott ennyire lázba – folytatta Keaton, pontosan tudva, hogy sejtelmem sem volt a dolgozatról.
- Matekdolgozat – ismételtem elgondolkodva, mert nem akartam bevallani, hogy kiment a fejemből.
- Fogalmad nem volt róla.
- Dehogynem!
- Csak ismerd el.
- Nincs mit elismernem.
- És miből írunk? – váltott taktikát Keat.
- Tisztán emlékszem, hogy a deriválásból – jelentettem ki magabiztosan.
- Akkor arra is bizonyára tisztán emlékszel, hogy csak a jövőhéten írunk – húzta lassan ragadozómosolyra száját Keaton, mire egy jól irányzott mozdulattal vállon vágtam a füzeteimmel.
- Az agyamra mész – ingattam a fejemet.
- Csak szeretnéd – válaszolta, majd felgyorsított, és otthagyott minket.
- Hát, ezt bevetted – mondta végül Wyatt szórakozottan, aztán ő is lelépett.
Ott maradtam egymagam, a folyosó közepén, Keaton után bámulva.
Fekete csőfarmert viselt, sötétkék hosszúujjúval, amelynek ujjait könyékig feltűrte, félvállán a táskájával, egyik kezében pedig a kabátjával vonult az emberek között. Mondanom sem kell, hogy minden lány megfordult utána. Ezt a jelenetet nézve úgy éreztem magamat, mint valami tini, gimis filmben.
- Mit nézel? – állt elém Zay, teljesen kitakarva Keaton messzi képét.
- Téged – feleltem, mert már valóban ez volt az igazság.
- Már volt jelzőcsengő. Menjünk órára – karolt belém, és elindultunk matekra.
Mikor megérkeztünk, Keaton nem volt sehol, így egyedül csüccsentem be a padba.
- Zay! – szóltam a barátnőmnek.
- Tessék? – fordult hátra az első padból.
- Ugye nem ma írunk? – kérdeztem, mert felötlött bennem a gondolat, hogy talán Keat mégis átvert.
- Nem, csak a jövőhéten.
- Akkor jó, köszi – nyugodtam meg, és mivel becsöngettek, Zaylee előrefordult.
- Hiányzik valami? – érdeklődött az időközben megérkezett tanár.
- Keaton nincs itt.
- Csak késik – legyintett Wyatt.
Vajon merre kóborol?
- Más?
- Senki.
- Akkor kezdjük.
Nagyjából tizenötperc telhetett el az órából, mikor valaki kopogott, majd Keaton, egy elnézést a késésért szöveg és egy lap átadása után ráerősen mellém sétált és leült.
- Hol voltál? – suttogtam felé fordítva a fejem.
- Talán hiányoztam, hercegnő? – nézett a szemembe egy pillanat erejéig, aztán folytatta a kipakolást.
- Nem, csupán csak érdekelt – mondtam inkább előre nézve.
- De kíváncsi itt valaki.
- Na, jó. Felejtsd el, hogy megkérdeztem – vontam vállat, és elkezdtem másolni a táblát.
- Képtelen vagyok rá – érkezett a válasz.
- Akkor válaszolj.
- Arra is képtelen vagyok.
- Akkor legalább maradj csöndben.
- Miért vagy velem ilyen rideg? – kérdezte ártatlan képpel Keaton.
- Azt hiszem, már mondtam neked.
- Nem rémlik.
- Pedig csak fél órája volt.
- Ja, hogy az agyadra megyek?
- Okos fiú – simogattam meg a haját dicséretképp. Két másodperc elteltével összehúzta a szemeit, tekintve, hogy a kezem még mindig a feje tetején volt.
- Kösz, imádom a dicséret simogatást – kezdte a szokásos szarkazmusát. – Jutalom falatot nem kapok?
- Azt most nem hoztam – kezdtem volna elvenni a kezemet, de Keaton gyorsabb volt, elkapta a csuklómat, elvette a fejéről kezemet, és az ölébe rakta.  
- Mit művelsz? – próbáltam kihúzni jobbomat a szorításából, de persze eredménytelenül.
- Nevezzük büntetésnek – célzott arra, hogy azzal a kezemmel kellene írnom.
- Mert nem adtam jutalomfalatot?
- Messze vagy az igazságtól, hercegnő – nézett mélyen a szemembe, majd előrefordult, és mintha semmi nem történt volna, elkezdte másolni a táblát, közben bal kezével a csuklómat fogva.
Egy ideig rángattam, próbáltam szabadulni, aztán feladtam. Ekkor pedig Keaton elengedte a csuklómat, lejjebb csúsztatta kezét, és ujjait az enyémekre kulcsolta. 


2017. március 20., hétfő

Felejthetetlen nyár#36

- Megjöttünk! - toppant be Norbi, majd lerúgta a cipőit, és rávetette magát a kanapéra, azzal együtt Coopra.
- Hoztatok fagyit?
- Tessék - nyomta Dex kezébe a dobozt Talia.
- Kicsit kiolvadt.
- Bocsi.
- Hozok kanalat - indultam a konyhába, és mire visszaértem, a fagyi már a középen üldögélt, körülötte a többiekkel.
- Fincsi - túrt bele azonnal Coop, amint kapott egy kanalat.
- Ilyen négy fajtás - mondta Talia.
- Mi az a négy?
- Talán nem érzed?
- Csak ezt a sarkat érem el.
- És az milyen?
- Málnás.
- Az enyém epres.
- Erdei gyümölcs.
- Puncs - fejeztem be a felsorolást, mire mindenki felém fordult.
- Az, hogy illene már bele?
- Honnan tudjam?
- Muti - biccentett Coop, én pedig a szájába toltam egy kanállal.
- Tessék.
- Ez télleg puncs - felelte megdöbbenve.
- Mondtam.
- Pedig inkább szedernek kéne lennie.
- Vagy áfonyának.
- Esetleg meggynek.
- Cseresznyének - töprengett Coop.
- Csipkebogyó - zárta a sort Norbi.
- Abból van fagyi?
- Ma már levendulából is van.
- Undi lehet.
- Nem tudtam jobbat, kifogytam a piros gyümölcsökb
ől.
- Szóval ezért kellett a puncs.
- A szín harmónia miatt - merengett Dex bólogatva.
- Tal, a te b
űnöd, hogy rózsaszín az egész doboz fagyi?
- Én már kin
őttem a hercegnősdiből - ingatta a fejét Talia.
- Én viszont nem - közölte tele szájjal Norbi, mire felnevettünk.
- Fordítsunk kilencven fokot - adta ki az utasítást Dex, hogy mindenki ehessen minden fajtából.
- Igenis! Kilencvenfokos fordulat jobbra! - tisztelgett Coop szórakozottan.
- Hagyjatok a málnából!
- Pfuj, cseréljünk újra, nem szeretem a puncsot - fintorgott gyerekesen Norbi.
- Te választottad ezt.
- Nem néztem az ízeket, csak megtetszett a színe.
- Ez hülye - röhögte el magát Coop.
- Csak ez az egy doboz van?
- Nem, a másikat már beraktam a fagyasztóba.
- Az milyen?
- Még ezt se ettük meg.
- Nem baj, tudni szeretném.
- Négy csokis.
- De abban is biztos van puncs.
- Nincsen.
- Akkor mi van?
- Tejcsoki, étcsoki, fehér csoki meg még valami.
- Puncs - biccentett Coop.
- Mondom, hogy nem - nevetett Talia.
- Akkor vajon mi?
- Biztos, ilyen mogyorókrémes.
- Vagy stracsis.
- Vagy netalán valami oda teljesen nem ill
ő - vélekedett Dexter.
- Valóban van rá esély.
- Nem is olyan kicsi.
- Kifejezetten nagy.


 

Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/03/felejthetetlen-nyar37.html
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/03/felejthetetlen-nyar35.html

2017. március 13., hétfő

Felejthetetlen nyár, 35.rész

- Arra gondoltam, tesztelhetnénk Coopert – vetettem fel az ötletemet.
- Miképpen? – vonta fel a szemöldökét Dex.
- Rákerestem napjaink tinisorozataira – vigyorodtam el.
- De izgi. És mi az első?
- Narancsvidék – olvastam fel.
- Jó cím.
- Most fel kellene sorolnom a szereplőket? – nyitotta ki egy pillanatra a szemét Coop.
- Nem muszáj. Az is elég, ha ismerteted a sztorit – vontam vállat.
- Kaliforniában játszódik, a lényege meg, hogy minden a pénz meg a szépség, tele szerelmi háromszögekkel, meg ellenségeskedéssel, Ilyen kis kellemes gimis sztori, nem?
- De, valami ilyesmi.
- Klasszikus – röhögte el magát Coop.
- Nézd már, te is benne vagy – fordítottam felé a telefonom képernyőjét.
- Marissa Cooper? – olvasta fel a sorozatban szereplő egyik nevét Coop.
- Ja, ja – bólogattam, miközben Cooper oldalra húzogatta az ujját kijelzőn.
- Van egy Kaitlin Cooper is.
- Ha a Cooper vezetéknév, lehettél volna Cooper Cooper is – merengtem hangosan.
- De akár Bond is. Cooper Bond – fejtette tovább a gondolatmenetemet.
- Na, jó – vettem vissza a telefont. – Gossip Girl?
- Ármány, design, pénz, cicaharc – aggatta fel címkékkel a sorozatot Coop.
- Végül is. Igaz – biccentettem. - Pretty Little Liars?
- Csajos krimi – forgatta a szemét Coop.
- Azzal mi a baj?
- Négy kiscsaj elveszti az ötödik királynőcskét. Ezek a sorozatok mind ugyanazok, csak van bennük valami cseppnyi kis változtatás.
- Igen, mivel ezek a gimis, romantikus, csajos sorozatok.
- Folytatódik a Violetta – szólalt meg hirtelen Dex, majd felhangosította a tévét.
- Ez a Soy Luna – közöltem vele, mire értetlenül meredt vissza rám.
- De hát, az a csávó tegnap még a Violettában volt – mutogatott Matteora.
- Ezt most úgy mondod, mintha egy színész nem szerepelhetne több sorozatban.
- A sztori is ugyanaz.
- Ezt kikérem magamnak! – csattant fel Cooper. – Igenis van egy csomó különbség!
- Például?
- Például a Soy Luna koris, míg a Violetta nem.
- És még?
- Más nincs – röhögte el magát Coop.
- Ez azért nem igaz.
- Jól van, na, bocsánat.
- Fordítsuk meg a játékot. Coop, te mondd el a sori jellemzőit, mi meg megpróbáljuk kitalálni.
- Vagy legalábbis Leah megpróbálja – szúrt közbe Dexter szórakozottan.
- Ja, Dex majd inkább csak küldi az erőt.
- Hm, rendben van. Hadd gondolkodjak – vakargatta az állát Coop. – Oké, megvan. Gimis sztori, kábé ugyanarról szól, mint Károly naplója. Divattervezés, egy kis szerelem, barátság.
- Uuu, Jane by Design!
- Yeah! Következő. Öt száma címben, a végére már mindenki kavart mindenkivel, szóval elég undi. De legalább happy end. Többnyire.
- Uuu, én, én! – utánzott Dex, közben hevesen jelentkezve.
- Dexter? – szólította fel Coop, mintha ő lenne a tanár.
- Dunsztom sincs – mondta Dex.
- 90210 – suttogtam neki.
- Ja, tényleg – biccentettem, mint akinek komolyan eszébe jutott.
- Ez így unalmas – hanyatlott vissza a kanapéra Coop. – Bármit csinálunk, nincs izgalom.
- Mikor jön vissza Nahuel és Tal? - érdeklődött Dex, leginkább tőlem.
- Egyáltalán hol vannak? – nézett körbe Coop, mint akinek csak most tűnik fel, hoyg egy ideje már csak hármasban vagyunk.
- Boltba mentek.
- Mégis hova? – vonta fel a szemöldökét, tekintve, hogy nagyjából tíz percre volt a kisbolt.
- Úgy sejtem, nem ide a térre.
- Vagy tényleg ide, csak mondjuk trolira szálltak, ami lerobbant.
- Akkor is hazaértek volna már gyalog.
- Akkor balesetük történt, és vallomást kell tenniük.
- Vagy csak megint összekaptak, egyikük lelépett, a másikuk meg őt hajkurássza.
- Az sincs kizárva.
- Mindegy, akkor sem lenne izgalmasabb, ha itt lennének.
- Hát igen, maximum együtt néznénk a Violettát.
- Ez a Soy Luna.
- Ja, igen. Azt.
- Norbi hasonlóan jártas ezekben, mint Coop.
- Én Talia miatt nézem!
- Azt hiszem, Norbi is. 

Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/03/felejthetetlen-nyar36.html
Előző rész: 
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/03/felejthetetlen-nyar34.html