2018. december 23., vasárnap

A vonzás törvénye, 69.rész

Elő-karácsonyi ajándékként írtam nektek egy igazán tartalmas és hosszú részt! :)

A könyvtár előterében üldögéltem egy asztalnál és éppen a tegnapi Ace-szel való kis úszásos randinkon merengtem. Értem jött, egészen úriemberhez méltóan viselkedett és a kevés ruha ellenére sem tapogatott vagy erőszakoskodott. Persze, nem illedelmesen és visszafogottan dicsérte meg a fürdőruhám meg az alakom és nyilván rengeteg célozgatós kevésbé perverz, perverz, és még perverzebb megjegyzéseket tett.
- Gyere csak ide! – hívott magához Ace vigyorogva.
A medence szélén ült, lábait a vízbe lógatva, míg nagyban a vízben úszkáltam.
Nem bírtam megállni, hogy bizonyos időközönként odapillantsak, vizslatva szép, szálkásan izmos felsőtestét, karjait, kockás hasát, meztelen mellkasát és a rajta megcsillanó vízcseppeket. Még nem volt alkalmam póló nélkül látni és annyira én sem vagyok hülye, hogy ne élvezzek egy ilyen kellemes látványt.
- Te nekem ne parancsolgass – ellenkeztem, még távolabb úszkálva tőle.
- Légy oly kedves és gyere ide! – változtatott a szövegen, de a hanghordozása ugyanolyan maradt. Utasító.
- Csak mert úgy teszel, mintha megkérnél, még kihallom a hangodból az uralkodásod – fintorogtam, elmerülve a vízben, hogy csak a fejem látszódjon ki.
- Hát mit tegyek, hogy idejöjj? – vágott szenvedő arcot, de tekintetét egy pillanatra sem fordította el rólam.
- Kérj szépen. Kedvesen.
- Sere – kezdte és ezúttal a hangja egészen máshogy csengett. Beleborzongtam. – Kérlek, gyere ide!
Tudtam, hogy ez kamu. Még így is kihallottam, hogy csak azért teszi, mert így érheti el a célját, de olyan érzelmesre sikeredett a színjátéka, hogy természetesen hatással volt rám.
Lassan odaúsztam, közvetlen mellette megkapaszkodtam a medence szélében, de nem emelkedtem ki a vízből, vállam a térdéhez ért.
- Szeretnél valamit? – néztem fel rá.
- Ó, elég sok mindent – jelent meg a ragadozó mosolya.
- És mit szeretnél a legjobban? – incselkedtem vele.
- Csókot – nézett mélyen a szemembe.
- Bejött a tegnapi, mi? – húztam félmosolyra a számat, miközben igyekeztem nyugodt és laza maradni, annak ellenére, hogy egyre gyorsabban vert a szívem.
- Minden bejön rajtad – érkezett a válasz, ami sikeresen észhez térített. Ez a taktikája része, ám ezzel a mondattal bebukta a jó kis megbabonázást. Ha azt mondta volna, kívánja megint a csókom a tegnapiak után és másra se tud gondolni, csak arra, hogy ajka újra az enyémhez ér… Na, az hatott volna. Ezzel viszont visszatértünk oda, hogy bejövök neki és meg akar szerezni magának. Mint valami trófeát.
- Egyébként – szakítottam meg a szemkontaktust és körbenéztem. – Hogy intézted el, hogy csak ketten legyünk?
- Kibéreltem a helyet – vonta meg a vállát unottan, ismét érzelemmentesen, hisz megint nem kapott semmit, amire vágyott tőlem.
- Szia, Sere! – dobta le magát a velem szemben lévő székre egy ismeretlen, mire lassan felemeltem a fejem, hogy megnézzem, ki rángatott ki a gondolataim közül.
- Heló? – billentettem oldalra a fejem. – Ismerlek?
- Még nem, de mindjárt megfogsz – mosolygott rám a lány, én pedig kíváncsian mértem végig. Két, kócos fonat, semmilyen barna haj, vastag, leopárd mintás szemüveg, szeplők, fogszabályzó, zöld kertésznadrág, rikító sárga pulcsival és rózsaszín sportcipővel.
- Alig várom – jegyeztem meg, ő pedig a kezét nyújtotta.
- Gretchen McAdams – mutatkozott be, én pedig elfogadtam jobbját.
- Serenity Cora – feleltem, bár a korábbi üdvözléséből kiindulva, ezzel már tisztában volt.
- Hogyne, tudom – biccentett.
- Mit tehetek érted? – kérdeztem végül tanácstalanul.
- Csak beszélgetni jöttem.
- És mégis miről? – húztam össze a szemem várakozva.
- Wilder Ace-ről.
- Jesszus, ki másról? – emeltem az égre tekintetemet közönyösen.
- Félreértesz – ingatta a fejét. – Egy hivatásos Ace-szakértővel állsz szemben. Illetve éppenséggel ülsz.
- Ace-szakértő? – ismételtem meg, majd hátradőltem a széken és mellkasom előtt karbafontam a kezem. Mi jöhet még?
- Így igaz. Mindent tudok róla és szándékomban áll segíteni neked – bólogatott nagyban.
- Segíteni? Miben? – értetlenkedtem.
- Az attól függ. Még nem vagyok benne biztos, mi is a célod vele.
- Asszem’ még én sem – vontam meg a vállamat hanyagul.
- Megleckéztetni vagy megszerezni? – nézett rám úgy, mintha csak olvasna a gondolataimban.
- Ki tudja – hagytam rá inkább, minthogy beismerjem igazát.
- Olyan vagy, mint mondják – dőlt ő is hátra és elégedettnek tűnt.
- Rólad viszont nem mondanak semmit – küldtem felé egy szívélyes mosolyt, mire jóízűen felnevetett.
- Nem vagyok népszerű – legyintett, én pedig jobbnak láttam annyiban hagyni a dolgot és inkább valami másra terelni a tárgyat.
- És mi ez az Ace-szakértő dolog?
- Tanulmányozom őt, mint emberi, hímnemű egyedet és cselekedeteit. Próbálom megérteni – hajolt előre bizalmasan.
- És hogy haladsz? – vágtam egy pofát a hallottak után.
- Ha hiszed, ha nem, egészen jól – húzta ki magát büszkén.
- Te is megvoltál neki? – próbáltam kibogozni a szálakat.
- Jó ég, dehogy! – nevetett ki. – Nézz rám.
Hirtelen rá akartam vágni, hogy a külső nem minden, de aztán beugrott, hogy Ace-nek igenis a külső a minden. Sose venne észre egy ilyen lányt. Seggfej.
- Akkor hogyan tanulmányozod? – könyököltem az asztalra. Egészen felkeltette az érdeklődésemet.
- Megvannak a módszereim – jelent meg egy huncut mosoly az arcán.
- Szóval? Megfenyegetetted a tulajt, hogy ma ne merjen senkit beengedni, mert próbálasz felszedni egy dögös szőkét?
- Megvannak a módszereim – kacsintott rám.
- A pénz nem akadály, mi? – horkantottam megvetően.
- Nem akartam, hogy megzavarjanak.
- Legalább senki nem szól rám, hogy húzzak úszósapkát – simítottam hátra vizes hajamat, ő pedig tekintetével végig követte a mozdulatot és felcsillant a szeme.
- Szexinek tartod őt? – érdeklődtem legújabb barátnőmtől. Ezúttal rajtam volt a sor, hogy kiderítsem, van e okom folytatni a csevejt.
- Persze, nem vagyok vak. – Helyes. Nem tagadja az igazat, látja a valóságot, ez tetszik.
- Be is jön neked? – folytattam.
- Eleinte bejött, de ezen már rég túljutottam. Nem csak úgy lehet kiábrándulni belőle, ha hagyod, hogy ő maga rombolja le a róla alkotott illúziókat – pillantott rám sokat sejtetően.
- Akkor ki rombolta le?
- Én magam.
- Én is látom a defektjeit, mégis vonzódom hozzá – jelentettem ki gátlások nélkül.
- Okosabb vagy, mint a többi lány és sokkal ellenállóbb. Azért nem ábrándultál még ki belőle, mert sakkban tartod. A kis alkutokkal elfojtod az igazi énjét, így egészen rendes fiúnak látszik – magyarázta.
- Míg ki nem nyitja a száját – tettem hozzá.
- Míg ki nem nyitja a száját – helyeselt nevetve Gretchen.
- Ha olyan nagy szakértője vagy, mint mondod, áruld el nekem, miért nem akar Ace megnyílni nekem és kitárulkozni, beszélni a múltjáról, a jelenéről, az érzéseiről, ha egyszer tudja, hogy ezzel azonnal megvenne magának?
- Jó kérdés! – bólogatott elismerően Gretchen.
- Köszi, igyekeztem.
- Bár így tényleg nyert ügye lenne, mégsem teszi meg, mert azzal így vagy úgy, de szintet lépne a kapcsolatotok. Márpedig ő nem akar szintet lépni. Semmiképp.
- Ennyire képtelen monogám kapcsolatot létesíteni?
- Nem képtelen. Szimplán nem akar. Neki tökéletesen megfelel az, ami van. Azért ment bele az alkutokba, mert izgalmasnak találta és ez felcsigázta.
- És miért nem akar? Valami elcseszett sablonos családi tragédia vagy félresiklott nevelési módszer lenne az oka?
- Szerintem ez ennél sokkal egyszerűbb. Ő ilyen és kész. Most ilyen és még egy ideig úgy fest ilyen is marad.
- Úgy érted, meg tudna változni? És meg is fog, ha megtalálja az arra érdemes személyt – értelmeztem Gretchen kijelentését.
- Igen.
- Csak ez a személy nem én vagyok.
- Ne vedd magadra. Nem lehetünk mindig mi a főszereplők – vigasztalt.
- Mi vagyunk a főszereplők. Csak nem az ő sztorijában – tartottam fel a mutatóujjamat bölcsen.
- Meglehet. Mihez kezdesz ezekután?
- Minden marad a régiben – vontam meg a vállam.
- Legalább Ace tanul egy kis önfegyelmet – kacsintott rám Gretchen.
- Szerinted tényleg jól viselkedik, ha senki nem látja? – érdeklődtem, mert valahogy ez a lány azt éreztette velem, neki elmondhatok, amit csak akarok.
- Eddigi tapasztalatim alapján azt mondanám, igen. Betartja a szavát. Ha majd megszegni kívánja, nem titokban teszi meg, hanem a szemed láttára.
- Ez bíztató – nevettem fel kurtán, de jókedvűen.
- Remélem nem várod, hogy teljesen elaléljak, amiért egy egész uszodát kibéreltél a kedvemért – mondtam gunyorosan, de kedvesen mosolyogva.
- A saját kedvemért béreltem ki – sandított rám, mire elnevettem magam.
- Hát, hogyne. Az önző kis vágyaid miatt.
- Az önző kis vágyaim tárgya te vagy, szóval akár értelmezheted úgy is, hogy a te kedvedért tettem – nyalta meg az alsó ajkát kihívóan.
- Milyen nagylelkű – húztam fel az orrom.
- Mondtak már rám csúnyábbat is – húzta lassan beképzelt vigyorra száját, én pedig megtámaszkodva a medence oldalán, lassan kiemelkedtem a vízből.


Nem húzódtam el, sőt, minél közelebb akartam férkőzni hozzá, hogy testünk összeérjen.
Ace továbbra is a csempézett kövön támasztotta meg kezeit háta mögött, tekintette a testemen kalandozott, majd érzéki és szenvedélyes pillantással figyelte, ahogyan arcom az övéhez közeledett. Nem dőlt előre, nem karolta át a derekam, sőt voltaképpen direktbe nem is ért hozzám. Felléptem a medence szélén lévő víz alatti patkára, hogy felérjem őt, majd átkaroltam a nyakát és lassan közelebb hajoltam. Arcunk egyre közelebb került egymáshoz, szánkat is csak néhány centi választotta el, de egyikünk se csukta be a szemét. Ace tekintete a számra tévedt és elégedetten nyugtázta, mikor beharaptam az alsó ajkam.
Persze nem sok időt hagytam neki az élvezkedésre, mert egy minutummal később egy jól irányzott mozdulattal berántottam a vízbe.


Nem sokkal később bukott fel, haját hátrasimítva. Szexi volt. Jóképű és ellenállhatatlan. Vesztésre álltam.
- Előnyhöz kell jutnom – közöltem magammal, meg valamilyen szinten Gretchennel is, hisz még mindig velem szemben trónolt.
- Mire gondolsz?
- Kezd az ujja köré csavarni, ezt pedig nem hagyhatom.
- Nem bizony – helyeselt, mint egy lelkes kölyökkutya.
- Ace-szakértő! – néztem rá, ő pedig kérdőn bámult vissza rám.
- Igen?
- Mi a gyengepontja? Mindenkinek van gyengepontja – bizonygattam.
- Ez csak természetes.
- Ace tud féltékeny lenni – jutott hirtelen eszembe.
- Alapvetően nem féltékeny típus, de ha valamit kinéz magának, szereti mindenki előtt megkapni.
- Igen, emlékszem, milyen csúnyán nézett arra a nagydarab vademberre.
- Bigre?
- Ja, igen. Big – csettintettem a nyelvemmel.
- Féltékennyi akarod tenni Wilder Ace-t Biggel? – húzta össze a szemét Gretchen.
- Pfuj! Nem Biggel – fintorodtam el kissé undorodó képpel.
- Remélem nem is a nagy trió másik két tagjának valamelyikével.
- Az szerintem sem volna tanácsos.
- Az semmiképp nem volna tanácsos – értett egyet.
- Tudsz ajánlani valakit? – kérdeztem bizakodva.
- A legjobbhoz fordultál.

Következő rész:
Előző rész:

2018. december 13., csütörtök

A vonzás törvénye, 68.rész

Szeptember 28, csütörtök

Másnap reggel potyára másztam ki az ágyamból, ugyanis hamar észrevettem az értesítést a telefonomon, miszerint elmarad a reggeli dupla előadás. Nagyot sóhajtva terültem el újfent az ágyamban és a plafont kezdtem vizslatni. A lyukas órám annyit tett, hogy csak délután kellett bemennem az egyetemre, így felszabadult az egész délelőttöm.
Persze nem volt túl sok időm azon merengeni, mivel is foglaljam el magam, mert hamarosan megrezdült a telefonom. Unottan emeltem a z arcom elé és oldottam fel a képernyőt.
Seggfej üzenete: Mit szólnál egy randihoz?
Hát ez a kérdés több szempontból is meglepett. Először is randi? Ez a szóhasználat már nem volt jellemző Ace-re. Másodszor meg komolyan randit kér a tegnapiak után?
Sere üzenete: Órám van.
Hah. Így kell ezt.
Seggfej üzenete: Nagyon elhivatott lehetsz, ha még akkor is bemész, mikor a tanár nem.
Basszus. Miben is reménykedtem? Hogy nem fog tudni róla, hogy elmaradt? Néha nagyon kis naiv tudok lenni.
Sere üzenete: Hát igen, én már csak ilyen vagyok.
Seggfej üzenete: Gondoltam, elmehetnénk úszni.
Elmehetnénk? Mi ez a feltételes mód? Azt jelentené, hogy van választásom? Ez szokatlan. Általában itt áll az ajtó előtt és megzsarol, hogy menjek, nem pedig csak úgy felveti, hogy akár ezt is tehetnénk. 
Sere üzenete: Úszni?
Seggfej üzenete: Úszni.
Sere üzenete: Minek?
Seggfej üzenete: Mi bajod az úszással?
Sere üzenete: Semmi. Veled viszont már annál több.
Seggfej üzenete: Hát hadd oszlassam el a velem kapcsolatos kételyeid.
Á, szóval erről van szó!
Sere üzenete: Erre fel a randi?
Seggfej üzenete: Ez csak egy randi, Sere. Elmegyünk, jól érezzük magunkat és ennyi.
Sere üzenete: Ez a terv a „jól érezzük magunk” résznél fog megbukni.
Seggfej üzenete: Én jól érzem magam veled.
Bár őszintén azt mondhatnám, hogy ellenben én azonban nem érzem jól magam vele.
Sere üzenete: Legalább te.
Seggfej üzenete: Fél óra múlva felveszlek.
Na, ez már azért Ace-sebb. Nem kérdés, állítás. De legalább nem szobrozik itt.
Erre már nem válaszoltam. Mit is mondhattam volna? Hisz úgyis eljön. Én meg úgyis elmegyek vele. Annyit tehettem, hogy nem hagytam jóvá írásban, csak fejben.
Ace szavaihoz hűen fél órával később csengetett, én pedig beletörődve nyitottam neki ajtót.
- Készen állsz? – érdeklődött, mire nemet intettem a fejemmel.
- Nincs meg az úszócuccom – álltam félre, hogy bejöhessen, amíg keresgélek.
- Hát menjünk és vegyünk – ajánlotta, miközben a konyha irányába indult.
- Nem fogok pazarolni – háborodtam fel. – Biztosan itt van valahol, csak elkutyultam a költözéskor és azóta nem használtam.
Ace természetesen nem kérdezett rá a költözésre, se semmire, ami ezzel kapcsolatos. Hiába jött ide, játszva a jófiút, levetkőzve önmagának egy részét, nem tudott mindent kedvem szerint tenni. Nem tudta megjátszani azt, amiről azt sem tudta, milyen. Például egy kapcsolat igényét. Hogy érdeklődjön a múltamról és megismerjen.
- Jó, akkor segítek – sóhajtott nagy kegyesen, én pedig nemes egyszerűséggel visszanyomtam a székre.
- Nem, kösz. Kérsz egy kávét?
- Azt mindig – bólintott, majd mikor elétettem a bögrét és épp kérdezni akartam, tejet meg cukrot kér-e, mikor belekortyolt.
- Feketén iszod? – hökkentem meg.
- Igen.
- Miért? – kérdeztem türelmetlenül, hiszen tudta, mi érdekel és csak azért sem mondta el magától.
- Mert pazarlás lenne felhígítani, ha úgysem az ízéért iszom, hanem a koffein miatt – vonta meg a vállát nagy lazán.
Nyilván arra sem kérdezett vissza, én hogyan iszom. Egy újabb egyértelmű utalás, hogy nem érdeklem.
- Hm – nyugtáztam, majd elvonultam a kamrába, hátha ott találom a fürdőruhámat.
Az ajtóban állva jól ráláttam Ace-re. Fekete farmert viselt, egyszerű sötét pólóval és kapucnis pulcsival. Haját szokás szerint hátrafésülte és kicsit zselézte, szőke tincsei belesimultak a barnákba. Szexi volt. Mindig szexi volt.
Fürgén megráztam a fejem és inkább felmentem anya szobájába, hátha odakeveredett a cuccom. Szerencsémre ez a tipp bejött, végre ráakadtam a fürdőruhámra és a fürdősapkámra, így azokat is betuszkoltam a sporttáskámba, majd lementem Ace-hez.
A jelek szerint már végzett a kávéjával és most épp nagyban a telefonját nyomkodta.
- Lemondod a pót-csajt, akit úszni vittél volna, ha én nemet mondok?  -dobtam le magamat a vele szemben lévő székre.
 - Nem volt szükségem pótra, tudtam, hogy beleegyezel – vigyorodott el lassan.
- Tiszta szerencse, hogy vagy nekem – gúnyolódtam. – Valaki, aki így ismer.
- Szívesen – biccentett pofátlanul.
- Utállak – fintorodtam el, ő pedig felnevetett.
- Megvan a ruci?
- Ne is reménykedj. A lehető legkevésbé dögös fürdőruhát hozok. Egyrészes – suttogtam bizalmasan és gonoszan.
- Az egyrészes is lehet dögös – billentette oldalra fejét, alaposan végigmérve.
- De nem mutat meg annyit, mint szeretnéd.
Ace lassan megnyalta az alsó ajkát.
- Meglehet, hogy ma nem. De kivárom, amíg igen.