2018. június 20., szerda

Páratlan páros, 2.rész

NA, KI AZ ERŐSEBB?

- Biztos ebben, Aizawa sensei? - kérdezte komoly arckifejezéssel Iida-kun.
- Az év eleji gyakorlati és írásbeli felmérés mindenképp elvégezendő.
Ahogy ezt kimondta, mellettem Kaminarit alaposan kirázta a hideg.
- Í-írásbeli - motyogta.
- Bakugo - szólította a kis dühöst Aizawa sensei. - Te kezdesz - nyújtotta át a labdát. - Lássuk mennyit fejlődtél.
- Lenyomlak, tüzike - vigyorgott rám elégedetten. - Téged is Deku! Meg téged is, kétarcú barom!
Bakugo elhelyezkedett a fehér körben és meglendítette a karját, körülötte már pattogtak is a szikrák.
- Pusztulj...! - hajította el a labdát irdatlan erővel.


- 1450,9 méter - mutatta fel a kis kütyüjét Aizawa sensei, Bakugo Katsuki mosolya pedig szélessé és öntelté változott.
- Kétszer akkora, mint tavaly év elején - ámult Kirishima tátott szájjal.
- Ez csak természetes - sétált vissza a helyére Bakugo.
- Aokaen? - pillantott rám az osztályfőnökünk, én pedig átvettem tőle a felém nyújtott labdát.
Ráerősen a kör közepére sétáltam és egy pontra összpontosítottam. Alapvetően mindannyiunk tréningruhája egyforma, hosszú nadrág, magas nyakú, könyökig érő felsővel. 
Az enyém viszont egy cseppet módosított, ugyanis mindkét ujja hosszú, a csuklómig érő, hogy takarja a bal kezemen lévő tetoválást. Balommal feltűrtem a jobb kezemre simuló anyagot a könyökömig, hogy szabadabb mozgást biztosítsak dobó kezemnek. 
Pont, ahogy Bakugo, hozzátudnék adni egy kis robbanást a tüzemmel. Ez persze messze nem lenne elég ahhoz, hogy másfél kilométerre elhajítsam. Viszont, ha összekötném a labdát a tüzemen keresztül a kezemmel, irányíthatnám a mozgását.
Semmi emberfeletti erőbedobást nem használva, csupán koncentráció és a határaim feszegetése a kérdés.
Hátralendítettem a karom, majd minden alapvető, képesség nélküli erőmet bevetve elhajítottam a labdát, amely elrepülve kék csíkot húzott maga után. Kezemet továbbra is a levegőbe emelve, ujjaimat széttárva tartottam, tenyerem közepéből induló kék tűzcsóva egészen a labdáig terjedt, folyamatosan feljebb emelve azt.


A labda jóval lassabban haladt, mint Bakugo dobása után, de még mindig előre tartott. Épp annyira dobtam és irányítottam csak magasra, hogy ne ütközzön akadályba. Már nem is láttam, merre haladt, csak a labda körül lévő kék tűz segítségével érzékeltem a suhanását.
- 1001,5 méter - mutatta felénk Aizawa sensei az eredményt, miután én is éreztem, hogy a labda a földön pottyant. Meglendítettem a karom és néhány minutummal később a tűzzel körbevett labda visszatért és a még mindig kinyújtott jobbomba pottyant. Hát, jóval gyorsabban jött visszafele, mint oda. Érthető.
- Azta! - ámult Kaminari.
- Bámulatos vagy, Miyako-chan! - dicsért meg elismerően Tsuyu-chan.
- Kíváncsi voltam, hogy oldod meg a képességeddel. A leghatékonyabb módszert sikerült megtalálnod - bólintott Aizawa sensei.
- Köszönöm - mosolyodtam el hálásan rájuk nézve.
- Nem is rossz - jegyezte meg egy vigyorral az arcán, karbafont kezekkel Bakugo. 
Mivel nem villogott a győzelmével, nem jött az "én győztem" dumával, arra következtettem, elértem, amit el akartam. Az elismerését kivívni. Tudtam, hogy nem nyerhetek. Nem is ez volt a célom.
- Uraraka. Ismét végtelen - közölte Aizawa sensei, mire mindenki tettetett felháborodásba kezdett.
- Hupsz - mosolygott a lány szerényen, miután képességével súlytalanná téve a labdát, elhajította a semmibe.
- Oi, oi, Kacchan! Látod, ezt? Egy lány legyűrt - kacsintottam a fiú egyre elmérgesedő képére.
- Téged is legyűrt, kékcsápos! 
- Ó, igen - értettem egyet. - Hihetetlen vagy, Uraraka-san! 
- Köszönöm szépen, Aokaen-san! - terült szét egy óriási mosoly az arcán. 


Következő rész:
Előző rész:

Páratlan páros, 1.rész

AZ ÚJ DIÁK

- Az óra további részében ismerkedjetek össze - húzta fel sárga hálózsákjának cipzárját Aizawa sensei, majd a tába alatt elhelyezkedve álomba is merült.



- Üdvözöllek a 2-A hőstagozatos osztályban, Aokaen Miyako! - nyargalt mellém IIda Tenya. - Iida Tenya vagyok, az osztályelnök, igazította meg a szemüvegét.
- Miyako-chan! Asui Tsuyu vagyok, hívj Tsuyu-channak - ugrált elém Tsuyu-chan.
- Nem szükséges ám bemutatkoznotok, srácok! - tartottam fel a kezemet mosolyogva. - Mindegyikőtökről tudom, hogy kicsoda.
- Wáó! Király. Akkor tudod, én ki vagyok? - pattant fel Kirisihima.
- Kirishima Eijiro, képesség: keményedés - bólintottam, mire a levegőbe bokszolt.
- Én! Én! Én! - jelentkezett Kaminari.
- Kaminari Denki, elektromosság.
- Engem is, engem is! - csapta össze a kezeit Ashido. 
- Ashido Mina, képesség: sav.
- Hihetetlen vagy! - ragadta meg a kezem boldogan.
- Csak igyekeztem felzárkózni. Végülis egy év lemaradásban vagyok - húztam fel a vállaimat mosolyogva.
- Tényleg, Aokaen-san - szólított meg Midoriya Izuku. - Hogy-hogy most csatlakoztál hozzánk?
- Tavaly is jelentkeztem, ajánlással fel is vettek, de aztán el kellett mennem egy küldetésre - magyaráztam. 
- Ajánlással? Azta! Ki ajánlott? - meresztette a szemét Uraraka Ochaco.
- Edgeshot. Tulajdonképpen, ő a gyámom. 



(Edgeshot - ninja , profi hős, hajlítgatható test, képes papírvékonyságúra elvékonyítani a testét)
- Edgeshot? - ámult el Midoriya.
- Ő a gyámod? Hisz ő is olyan fiatal még! - kapta a szája elé kezét Yaoyorozu Momo.
- Ez egy hosszú és unalmas történet - pillantottam körbe, de a kíváncsi tekintetek arról árulkodtak, hogy érdekli őket az egész. -  Shinya, mármint Edgeshot, 16 évvel ezelőtt egy tisztáson talált rám és magához vett. Ő akkor volt 17 éves, én pedig néhány hónapos. Kereste a szüleimet, de semmi eredménnyel. Csak a keresztnevem volt a pulcsimba hímezve. 
- Akkor az Aokaen...? - pislogott szomorkásan Uraraka Ochaco.
- Ő adta nekem. Az ao, mint kék, a kaen pedig, mint az éj gyermeke.
- Kék? - hümmögött értetlenül Mineta Minoru.
- A képességemből eredően - bólintottam.
- Mi a képességed? - érdeklődött Sero Hanta.
- Tűz - feleltem egyszerűen.
- Tűz? - vakarta meg a fejét elgondolkodva Kirishima. - Hé, Todoroki. Nem lehet, hogy Aokaen-san az elveszett testvéred?
- Nem tudok róla, hogy lenne elveszett testvérem - válaszolta Todoroki Shouto komolyan, a jelek szerint nem igazán értve a viccet.



- Az enyém nem olyan tűz - jegyeztem meg halkan.
- Hát akkor? 
- Milyen? 
- Halljuk, halljuk!
- Mint mondtam, a nevem is jelzi. Kék Tűz. 
- Kék Tűz - ismételte Midoriya elmerengve. - Nagyon ritka, ha jól tudom. Hideg tűz, ami mégis éget és elporlaszt bármit, ha a hordozója úgy kívánja.
- Igen - értettem egyet.
- Oi, oi! - vetette közbe valaki mérgesen. - Miért siklottatok ilyen könnyedén át azon, hogy a kiscsaj küldetésen volt az elmúlt egy évben? Ő miért mehet küldetésre és én miért nem? 
Bakugo. Katsuki.
- Hé, nyugodj le, Bakugo! - támasztotta meg a dühöngő fiú mellkasát Kirishima.
- Ne csináld, Kacchan! - kelt a védelmemre Midoriya is.
- Játsszuk le, tüzike! Ha én nyerek, ezentúl én járok küldetésre helyetted! - magaslott fölém.
- Felőlem lejátszhatjuk, de ettől még nem változik semmi - fontam karba a kezemet. - Kacchan, igaz?
- Ne merészelj így hívni, kékhaj! - förmedt rám. 
Tisztában voltam vele, hogy nem tudnám legyőzni őt. Lehet, hogy előnyös képességgel rendelkezem és jól tudom használni, de mégiscsak lány vagyok, ő pedig - elismerem - erős és tehetséges fiú. Mégsem porlaszthatom el.
- Nyugodj le, Bakugo! - tápászkodott fel Aizawa sensei. - Aokaenre a ritka képessége miatt volt szükség az elmúlt egy évben.
- Akkor miért nem kezdi előről? Járja ki az első osztályt ő is! - hőbörgött tovább Bakugo Katsuki.


- Én is ezen az állásponton voltam, de erről sajnos nem mi döntünk - eresztettem le a kezeimet lemondóan.
- Az igazgatótanács és a tanárok így határoztak. Viszont - húzta össze a szemét Aizawa sensei. - Megküzdhettek, ha akartok. 

Páratlan páros (BnHA ff) - Prológus




PROLÓGUS

- Üdvözlök mindenkit újra itt! - hallottam Aizawa sensei hangját az ajtó túloldaláról. - Nagyon fontos bejelentenivalóm van.
- Jaj, ne! Már megint gonosztevők?!
- Vagy, ami még rosszabb! Év eleji szintfelmérők!
- Szuper kislabdahajítás?!
- Elég legyen! - emelte fel a hangját az osztályfőnök, mire nagy csend lett. Bizonyára a képességét is bevethette egy pillanat erejére. 
Vörös szemek, égbe meredező haj, szigorú arc. Ennyi kell és mindenki elnémul.
- Egy új osztálytársatok érkezik - jelentette be Aizawa sensei, aminek következtében az egész osztály egy emberként üvöltött fel.
- EZ EGY ROHADTUL HÉTKÖZNAPI ISKOLAI DOLOG!
- Új osztálytárs? De izgalmas!
- Hogy lehet ez? Hisz most lettünk másodikosok!
- Milyen képessége van? 
- Remélem, ő is láthatatlan! 
- Én a helyedben mondjuk annyira nem reménykednék ebben...
- Csend legyen! - mereszthette a szemét újfent Aizawa sensei. Ismét semmi nesz. - Aokaen! Gyere csak be.
A tanár szólított, én pedig engedelmeskedem és lenyomva a kilincset, kitártam az ajtót, majd a tanári asztal mellé léptem, szembe az osztállyal.
- Sziasztok! Aokaen Miyako vagyok, örvendek a találkozásnak! - hajoltam meg.