2018. június 9., szombat

Felejthetetlen nyár, 66.rész

- Lefejeltem az asztalt, mi? – tette csípőre a kezét Dex, félrebillentett fejjel, várakozásteljesen meredve rám, miután a néni eltűnt a házban.
- Ja, te már csak ilyen bénus vagy – vigyorogtam rá kedvesen.
- Úgy emlékszem, a kis Leah fejelte le az asztalt hat évesen – vakargatta meg az állát elgondolkodva Dex.
- Ilyen történt volna? – adtam az értetlent.
- Bizony, bizony.  A kis székedben ültél, gondoltad, megszerzed az asztalon lévő kakaót. Előre hajoltál, de mivel eléggé elszámítottad a távolságot, bumm! Felrepedt a fejed emlékeztetett erre a remek sztorira Dex.
- Rémlik – fintorogtam. – Úgy kellett első osztályba mennem, hogy volt egy giga seb a homlokomon.
- Elbűvölő voltál. Hány öltés is volt? lépett közelebb, ujjaival finoman arrébb simítva a frufrumat, a heget vizslatta.
- Öt – húztam fel az orrom. – Pont telibe találtam az asztal sarkát.
- Bájos – jegyezte meg, miközben mutatóujját finoman végighúzta a hegen.
Megborzongtam az érintésétől és a közelségétől.
- A te arcod sokkal bájosabb – céloztam a gyönyörű lila karikára a szemem körül, mire lusta mosoly terült szét az arcán.
- Behúztál nekem – közölte higgadtan, de egy kicsit még mindig meglepettnek tűnt.
- Be én – bólintottam.
- Bezzeg a néninek nem vallottad be – folytatta és úgy tűnt, esze ágában nincs egy kis teret hagyni nekem.
- Biztos összetört volna a szíve – hümmögtem.
- Össze vissza kamuztál neki. A macskáról, rólam meg arról, hogy te csak Cicu életéért aggódsz – húzta össze a szemét.
- Ennyi igazán járt nekem is – feleltem felháborodva. – Itt az én életemről is szó van! – mutattam magamra.
- Hogyne – tett úgy, mint aki tökéletesen egyetért.
Fürgén hátrálni kezdtem, majd sarkon pördültem és hazafelé vettem az irányt.
- Hova rohansz? – indult utánam.
- Kitakarítok – horkantottam.
- Komolyan? – ámult Dex.
- Nem. Inkább kitakaríttatok Cooppal – változtattam meg a terveimet.
- Coop beteg – emlékeztetett Dexter. – És ha felébred, amúgy is hisztizni fog Cicu miatt.
- Megadjuk neki a néni elérhetőségeit és bármikor meglátogathatja az imádott Cicuját. Felőlem oda is költözhet – legyintettem hanyagul.
- Mi lesz, ha kitálal a néninek az igazságról?
- Emigrálok – horkantottam.
- Remélem az Egyesült Államok megfelelő célpont volna számodra. Van egy üres ágy a szobámba – kacsintott rám huncutul.
- Ó, igazán? – vágtam olyan arcot, mint aki teljesen meg van hatva.
- Nem – ingatta a fejét komolyan. – De a saját ágyam bármikor rendelkezésedre áll. Velem együtt – tette hozzá jókedvűen.
Olyan pofával bámultam vissza rá, hogy szavak nélkül is mentegetőzve széttárta a kezeit.
- Vicceltem!
- Azelőtt nem viccelődtél ilyenekkel – szaladt ki a számon.
- Mi előtt? És milyenekkel? – kérdezett vissza Dexter.
- Te perverz disznó – csaptam vállon, cseppet sem kímélve.
- Au! – dörzsölte a fájó pontját. – Nem kaptam még eleget?
- Messze nem!
- Nem igazán értem, mi bajod. Ezek csak viccek.
- Nem vagy vicces – fintorodtam el. Én se értem, mi bajom.
- Hát ez eddig sosem zavart – nevette el magát Dex szórakozottan.
Hirtelen megtorpantam és sóhajtottam.
- Ne haragudj. Ez a macskás dolog kikészített. Nincs bajom – hajtottam le a fejem bocsánatkérően, amiért fölöslegesen drámáztam.
Dex visszalépett kettőt és megállt elem szemben, tenyerét a fejem tetejére simította és lágy hangon válaszolt.
- Örülök, hogy zavarnak az efféle vicceim. Jobban bántana, ha nem lennének ilyen hatással rád.


Következő rész:
Előző rész:

1 megjegyzés :

  1. Úr Isteeeen de jóó!! Úúú kövi részt követeleeeek !! Minél hamarabb légysziiiiiii!!��������������������������

    VálaszTörlés