2017. szeptember 30., szombat

Maradj mellettem! 2.rész

Thel lakosztálya pont olyan hatalmasnak és fényűzőnek látszott, mint amilyet az ember egy ilyen hírességnek elképzel. Szinte azonnal eltűnt a szemem elől, így egyedül maradtam, mindenféle instrukció nélkül. Körbejártam a nappalit, nézegettem a bútorokat meg a díjakat. 
Kábé tíz perc múlva előkerült Ric. 
- Bocsáss meg, hogy így magadra hagytalak! Ne haragudj! 
- Nincs semmi gond! - mondtam ma már vagy harmadszorra. 
- Gyere utánam, légy szíves! - vitt be egy üres szobába, ahol leültetett az egyik székre. A telefonja folyamatosan csörgött, így sűrű elnézést kérések közepette elhagyta a szobát, hogy fogadja a hívásokat. 
Pár perccel később megérkezett az orvos és kedvesen rám mosolygott. 
- Mi a neve, kisasszony? 
- Faye Jezebel - mutatkoztam be. 
- Én pedig Brick doktor. Mutassa a kezét - hámozta le a kezemről a pólót, ami kissé beleszáradt már a kezembe. - Először menjünk és mossuk meg - vezetett a szobából nyíló fürdőbe. 
Miután kimosta a sebet, megvizsgálta, nem kell e összevarni. 
- Azt hiszem, nem lesz rá szükség - határozta végül el magát, majd lefertőtlenítette és bekötözte. - Máshol nem ütötte meg magát? 
- Egy kicsit a derekam. De csak belilult, semmi több. - Ezt már időközben lecsekkoltam.
- Jól van. Ha megbocsájt, mennem kell. 
- Rendben, köszönöm! Thel jól van? - érdeklődtem. 
- Az orvosaként nem mondhatok semmit - pillantott rám bocsánatkérően. 
- Persze, megértem - bólintottam. Nyilván nem kockáztatják meg, hogy elmondom a sajtónak vagy ilyesmi. 
Miután a doktor elment, megszólalt a telefonom. 
- Igen? - szóltam bele sóhajtva. 
- Hol a fenébe vagy, Jeez? Phil azt mondta, betelt a pohár és kirúg! - kiabált a telefonba a legjobb barátnőm, Tessy.
- Már indulok is! - pattantam fel. Basszus! Teljesen kiment a fejemből a munka! 
- Várj, várj, várj! – kapott el az ajtóban Ric. – Kérlek, ezt írd alá! – tolt elém egy papírt meg egy tollat. Gyorsan átfutottam a leírtakat, melyeknek egy lényege volt, semmilyen körülmény között se áruljak el semmit abból, ami ma történt. Aláfirkantottam a szerződést és már ott sem voltam.
- Köszönünk mindent! – kiabált utánam Ric, mire elmosolyodtam. Legalább nem csak az érdekelte, hogy hallgassak.
Mire visszaértem a munkahelyemre az ajtók már zárva voltak és a securitysek Phil parancsára nem engedtek be. Remek! Elvesztettem az állásom, amiért annyit dolgoztam.
Fáradtan hazakullogtam a kis bérelt lakásomba és levetettem magam a kanapéra. Rettentően fáj a derekam és a kezem. Fáztam is egész úton, hisz már nem volt meg a pulcsim. Ott helyben elaludtam a kanapén.
Másnap úgy határoztam, nem hagyom ennyiben a dolgot és visszaszerzem a munkámat. Délelőtt révén még nem sorakoztak ott a securitysek, hiszen még ki se nyitott a klub. Besurrantam a hátsó ajtón és egyenesen Philhez indultam. A színpadon állt és nagyban magyarázott a dolgozóknak, hogy mit, hova tegyenek. Mikor megpillantott, mérgesen csípőre rakta a kezeit.
- Ne gyere ide többé, Jezebel! Ki vagy rúgva! – közölte összehúzva a szemeit.
- Nem adnál még egy esélyt? – sóhajtottam nagyot.
- Már adtam egy párat! – érkezett a válasz. Igaza volt. Nem ez volt az első eset, hogy hibáztam.
- Legalább még egy utolsót – kérleltem, mert nagyon fontos volt nekem ez az állás.
- Hol voltál tegnap? Miért nem jöttél dolgozni? – dörrent rám, miközben felém sétált.
Szóra nyitottam a szám, de nem tudtam, mit mondani, így inkább becsuktam és lehajtottam a fejem. Erre nem tudtam, mit mondani.
- Kérem, nézze el neki! Velem volt – szólalt meg valaki mögöttem, mire a teremben lévők felzúdultak és sugdolózni kezdtek.
Lassan hátrafordultam és egyenesen Theloinous Kittel találtam szembe magam. Meg persze a mögötte ácsorgó Riccel. Thel ráerősen mögém sétált és a vállaimra rakta a kezét.
- Bocsánatot kérek! – hajtott fejet. – A kijáratnál futottunk össze, épp dolgozni jött, de feltartottam.
Phil csak tátogott, meg sem bírt szólalni.
- Kérem, ne rúgja őt ki az én hibámból! – folytatta Thel.
- Pe-persze! – hápogott Phil. – Ha ez a helyzet, természetesen nem fogom elbocsájtani őt. Igen. Igen. Bocsánat.
- Köszönöm szépen! És még egyszer elnézést! – lépett mellém Thel és meghajolt.
- Ugyan! Nem történt semmi, csupán egy kis félreértés volt – sietett a válasszal mézes-mázos hangon Phil.
Thel összehúzta a szemeit, de nem mondott semmit, hanem felém fordította a fejét.
- Mikor végzel? – kérdezte jóval halkabban.
- Jezebel ma szabadnapos! – kotyogott közbe segítőkészen Phil.
- Igen – bólintottam.
- Akkor kérlek gyere velem!




2017. szeptember 29., péntek

Maradj mellettem! 1.rész

A koncert után érkeztem csak meg. Így határozták meg a műszakom, ezért alaposan lemaradtam a Rebelsről avagy a szabadság lázadóiról. Jegyet se tudtam venni, mert az összes elfogyott, mire sikerült volna odajutnom, hogy vegyek egyet. Meglehetősen csalódott voltam, de titkon reménykedtem, hogy összefutok velük a dedikálásuk után. Valójában nem voltam akkora rajongó, mint feltehetőleg azok, akik elkapkodták az összes jegyet, de volt néhány számuk, amit nagyon szerettem és szívesen meghallgattam volna. 
Bedugtam a kulcsom a hátsó bejárat ajtajába és elfordítottam. Még le se nyomtam a kilincset, az ajtó már is kinyílt és vele együtt valaki konkrétan kizuhant. 
- Oh-oooh-oh! - kaptam el ösztönösen az illetőt, majd hátra estem és gyakorlatilag elterültünk a betonon. Én a fenekemre estem, elég gyenge kitámasztással, mert a váratlan vendégem fejét fogtam, nehogy megsérüljön. Ülő helyzetbe tornáztam magam, tekintetem lesiklott az ölembe pihenő férfira. Thel volt az, a Rebels frontembere. 
Lehunyt szemekkel, szaporán lélegzett, szerencsére úgy tűnt, eszméleténél van. 
- Elnézést! - lehelte. 
- Semmi gond - vágtam rá, továbbra is tartva a fejét meg a vállát. - Jól vagy? Hívják orvost? Fel tudsz állni? 
- Ric... Itt vár... Autóval... Köszi - mondta Thel, miközben megpróbált felállni, de erőtlenül esett vissza. Halvány lila dunsztom sem volt, ki az a Ric, de gondoltam, már az is bőven elég, ha ő tudja. 
- És pontosan hol az az autó? - érdeklődtem, miközben karját a nyakam köré fontam és segítettem neki feltápászkodni a földről. Egyik kezemmel a nyakam körül lévő karját fogtam, míg másikkal a derekát. A teste tűz forró volt. 
- A másik... Utcában - biccentett egy nagyon aprót a megfelelő irányba. 
- Nagyon magas lázad van - jegyeztem meg, miközben az említett irányba indultunk. 
Néhány méter után Thel megállt pihenni, én pedig lekaptam fekete pulcsimat és a hátára terítettem. Kezeit egyenként a pulcsi ujjaiba tessékeltem, majd felhúztam a kapucnit a fejére, nehogy felismerjék. Hűvös ősz révén még inkább megfázott volna egy szál pólóban. Mázli, hogy imádok olyan ruhákat hordani, amik nagyok rám. 
Thel karját ismét a nyakam köré fontam, ő pedig teljes testével nekem dőlt, fejét az enyémnek támasztotta. 
Mikor befordultunk a sarkon, azonnal megpillantottam egy hatalmas fekete autót, aminek nekidőlve egy öltönyös alak ácsorgott. Sanszos, hogy ő lehetett Ric. Mikor megpillantott minket, úgy rohant felénk, mint akit puskából lőttek ki. Thel mellé pattant és a srác szabad kezét megragadva a nyaka köré fektette, pont, mint én, így már ketten támogattuk a szupersztárt. 
- Ne haragudj, Thel. Nem tudtam, hogy ekkora a baj - hadarta bűnbánóan. - Köszönöm, hogy segítettél neki - intézte ezúttal hozzám a mondandóját. 
- Nem tesz semmit - vágtam rá. 
Időközben megérkeztünk az autóhoz, így fürgén kinyitottam az ajtót és besegítettük a félig eszméletlen Thelonious Kittet. 
- Most nincs időm titoktartási szerződést írni, de kérlek, ezt ne mondd el senkinek! - fordult felém Ric, mire csak bólintottam. 
- Természetesen! 
Ric épp indult volna a volánhoz, mikor Thel elkapta a csuklóját. 
- Ric - suttogta. 
- Mi az, Thel? - hajolt le hozzá Ric. 
- Vigyük el... Őt is. Megsérült. 
- Megsérültél? - kapta felém a fejét aggódva Ric. 
- Semmi bajom, siessen, vigye kórházba! - legyintettem balommal, mire Ricnek elkerekedett a szeme. 
- Tiszta vér a kezed! - mutatott az alkalomra. Értetlenül lenéztem és meglepetten láttam, hogy valóban iszonyatosan felsértettem a kezem. 
Ric áttessékelt a kocsi másik felére és gyakorlatilag berakott a hátsó ülésre, Thel mellé. 
Ezekután sietősen beszállt a vezető ülésre és útnak indultunk. 
Thel a kezembe nyomott egy fehér pólót, bizonyára azért, hogy elállítsam vele a vérzést. 
- Köszi - csavartam a karom köré az anyagot. Ellenkezni akartam, hogy ne tegyem tönkre a pólóját, de féltem, csak megharagudna. Rápillantottam. 
Fejét hátra döntve, továbbra is szaporán szedte a levegőt, mellkasa folyamatosan emelkedett és süllyedt. 
Elfordítottam a fejem és behunytam a szemem. Irdatlanul fájt a kezem és a derekam. 
Hamarosan meg is érkeztünk, Ric leparkolta a kocsit egy parkolóházban. Nem akartam akadékoskodni, hogy ez nem egy kórház, hanem egy szálloda. Biztos magánorvosa van vagy ilyesmi. Két újabb öltönyös fickó kapta ki Thelt a kocsiból, én pedig Ric parancsára követtem őket. 

(a gif csak azt mutatja, hogyan támogatta a csajszi Thelt. Nem voltak ilyen boldogok :D )


2017. szeptember 28., csütörtök

A vonzás törvénye, 16.rész

Igazán szórakoztató volt figyelni, ahogyan Ace próbálta lerázni a lányokat. Éppen egy táncoló csoportot került meg, nagyjából egy méteres distanciát tartva tőlük. A lányok furcsán néztek rá, majd úgy döntöttek, majd ők felszámolják a távolságot és elkezdték megközelíteni Acet.
A srác egy rémült pillantással konstatálva, mire készülnek a lányok, fürgén előrenyújtotta a karját, amolyan „stop” stílusban, aminek következtében a lányok engedelmesen megtorpantak. Ace elégedetten nyugtázta a dolgot, meghajolt, aztán folytatta az útját felém.
- Na, milyen voltam? – vigyorgott, mire persze a szememet forgattam.
- Vicces – nevettem fel, jól mulatva az előbbi jeleneten.
- Komolyan veszem az ígéretem – bólogatott igazát bizonygatva.
- Azt látom.
- Viszont még nem is tisztáztuk, mit jelent egész pontosan az, hogy az enyém leszel – húzódott ravaszkás mosolyra a szája.
- Mégis mit akarsz még hallani? Hogy milyen úton-módon intézzük majd el? – hőbörögtem.
- Olyan kis ártatlannak tűnsz, mikor zavarban vagy nevén nevezni a dolgokat simította meg két ujjával az arcomat, az állam alatt elidőzve egy kicsit. Tekintete egy cseppet sem konszolidáltan a számra tapadt.
- Máris nehezen bírod a nőtlenséget? gúnyolódtam.
- Csak az a nehéz, hogy te nem vagy tiltott – mondta, továbbra is a számat bámulva. Legalább nem a mellemet.
- A szemem itt van fent – lóbáltam meg a kezem az arca előtt, mire pislogva nézett rám.
- Tudom, hol a szemed.
- Akkor tartsd magad ahhoz a kedves kis illemszabályhoz, hogy a szemembe nézel, mikor hozzám beszélsz – tanácsoltam kissé ironikus hangnemben.
- Megpróbálom – felelte komolyan, mire legszívesebben jól megcsaptam volna.
Egyszercsak megjelent Rhett és Acehez hajolva mondott neki valami bizonyára módfelett bizalmas dolgot. Ace először elröhögte magát, aztán elégedetlenül megcsóválta a fejét. 
- Nem tudom, tudtátok e, de társaságban bunkóság sugdolózni - fontam karba a kezem a mellkasom előtt. 
- Látom, Sere, ma nagyon mennek az illemszabályok - jegyezte meg Ace, de nem bántóan, inkább csak viccesen. 
- Tőled viszont a jelek szerint nagyon távol állnak - húztam össze a szemem. 
- Rhett csupán tájékoztatott néhány dologról, amit a te kis ártatlan lelked jobb, ha nem tud - vigyorodott el, majd mondott valamit Rhettnek, aki felnevetett. 
- Tudnám, honnan veszed ezt a nagy ártatlanságom - forgattam a szemem unottan. 
- Rád nézek és máris egyértelmű. 
- Miről van szó? - váltottam inkább témát. 
- Gyere, megmutatom – biccentett a fejével, de nem ért hozzám. Nem ragadta meg a kezem, hogy maga után húzzon, vagy simította derekamra a tenyerét, hogy megtoljon a megfelelő irányba.
Ace haladt elől, utat nyitva a hatalmas tömegben, én pedig szorosan haladtam utána, nehogy elsodorjanak. Rhett időközben levállt rólunk és járta a maga útját.
Ahogy haladtunk előre egyre több és több lány próbálkozott az előttem lépkedő fiúnál. Mindegyikükre kedvesen rámosolygott és nemet intett a fejével vagy feltartotta a kezét, olykor, egy-egy erőszakosabb női egyednél hátrahőkölt. Volt, hogy beleütközött egy másikba, ilyenkor elnézést kért és iszkolt tovább. Egyre gyorsabban haladt, míg már nem tudtam tartani vele a tempót, néhány nagyobb darab fickó magával sodort. Elveszítettem az egyensúlyom, azonban Ace hirtelen mellettem termett és elkapta a karom. Amúgyse estem volna el, mert csupán megbotlottam, simán megtartottam volna magam, de nyilván őt ez a legkevésbé sem érdekelte.
A tenyere melegen simult az enyémhez. Kellemes érzés volt. Önelégült mosollyal állított talpra és szinte azonnal elengedte a kezem.
- Menjünk – indult a lépcső irányába, míg én már magam sem értettem, miért követtem még mindig.
A lépcsőn felfelé haladva néhány srác megállította Acet és beszélgettek néhány tipikus férfi dologról, így csak a szememet forgattam és a korláthoz lépve lenéztem a nappalira. A tömeg, így föntről nézve még óriásibbnak látszott, plusz ment a dobhártyaszaggató zene meg a villódzó fények. Hirtelen kissé öregnek éreztem magam.
Megpillantottam Elit, aki a jelek szerint éppen a sarokban ácsorgó Rhett felé igyekezett. Ennek sem lesz jó vége – gondoltam.
Rhett kedvesen vagy éppen udvariasan mosolyogva reagált a lány megszólalásaira, nem tűnt se bunkónak, se ridegnek. Szóval csak velem ilyen. Jó tudni.
- Ki ez a csaj? Új numera? – hallottam meg a mellettem ácsorgó egyik csávó megjegyzését.
- Szeretnél megismerkedni az öklömmel? – érdeklődtem oldalra billentett fejjel, mire Ace jóízűen felnevetett.
- Azt ajánlom, Big, ne vedd félvállról ezt a kérdést – vigyorgott Ace a csávóra, aki éppen cseppet sem konszolidáltan végig mért.
- Majd add kölcsön, ha végeztetek – kacsintott rám a rendkívül találó becenevű Big, amit egy undorodó fintorral reagáltam le.
Ace mosolya gúnyossá vált és fölényessé.
- Rajta nem szeretek osztozkodni.