2018. január 31., szerda

Felejthetetlen nyár, 56.rész

- És most? - dőlt hátra a székén Cooper, kezeit a hasára fektetve.
- Látom, sok volt a nutella - ingattam a fejemet nevetve.
- Abból nem létezik olyan, hogy sok - vágta rá hevesen.
- Kéne nekünk egy 10 literes nutella - közöltem elmerengve.
- Mintha ezt az ötletet már megtárgyaltuk volna a múltban - húzta össze a szemeit Dexter elgondolkodva.
- Kábé minden alkalommal felmerül, mikor nutellát eszünk - legyintett Coop szórakozottan.
- Mennyi az idő? - érdeklődtem lehunyt szemekkel.
- Nyisd ki a szemed és nézd meg magad - felelte Cooper kedvesen.
- Fájna csak megmondani és kész? - vágtam egy pofát.
- Fél tíz van - közölte végül, mire bólintottam egy aprót.
- Akkor aludjunk.
- Mi van? - rökönyödött meg Coop. - Nem vagyunk még ennyire öregek!
- Ha öregek lennénk, már hatkor lefeküdtünk volna - kötekedett Dexter.
- Ez mondjuk nem feltétlen igaz. Az én mamám éjfélkor még nagyban facebookozik - húztam ki magam vigyorogva.
- Az ég áldja, Erthinger mamát! - csapta össze a tenyereit Coop. - Én is szoktam vele chatelni.
- Képzelem, miről folyhat a csevej - forgattam a szemem, meg sem lepődve a dolgon. Igazából, elég szórakoztató lehet kettejük beszélgetése.
- Általában rám ír azzal, hogy hogy van a kedvenc unokája - vigyorgott Coop. Na, erre már felszaladt a szemöldököm.
- Hogy mi?
- Szerint azt akarta írni, hogy „undorkája” - szólt közbe Dexter mosolyogva.
- A nem kedvenc unokának csitu van - szólta le Coop.
- Én vagyok Erthinger mama kedvenc unokája! - álltam le vitázni.
- Erthinger mama jobban kedveli a fiatal fiúkat - nyújtotta rám a nyelvét Coop.
- Akkor Norbi a kedvence!
- Nem, nem - ingatta a fejét. - Nem vagy benne a top 3-ban sem.
- Dehogynem!
- Na, jó. Versenyezzünk. Írjunk rá egyszerre és lássuk, kinek válaszol először - ajánlotta Cooper.
- Ez hülyeség. Annak fog, akinek az üzenete feljebb lesz - ráztam a fejem.
- Ez butaság, Leah. Erthinger mama nem ennyire kicsinyes. Annak fog, akit jobban szeret - bólintott bölcsen Coop.
- De akkor ugyanazt írjuk - mentem bele.
- Legyen valami semleges, hogy ne jöjjön rá azonnal, hogy csak próbára tesszük - dobta fel ötletét Coop.
- Rendben. Mondjuk annyi, hogy „Szia, Mama! Hogy vagy?”
- Szia, Erthinger Mama! Hogy vagy? - javította ki saját elképzelései alapján Cooper.
- Én nem hívom őt így. Face to face.
- Jó, akkor te írj Mamát, én meg írok Erthinger Mamát - állapodtunk meg és pötyögni kezdtük.
- Sima mosolygós smiley vagy pirulós?
- Legyen pirulós, az cukibb.
- Oksi.
- Olyan cuki, mint Erthinger mama, aki engem tart kedvenc unokájának - sutyorogta Coop. - Kész vagy?
- Igen!
- Akkor küldjük el. Három!
- Kettő!
- Egy!
Elküldtük.
Nagyjából egy percnyi feszült várakozás után felharsant a messenger tipikus üzenetet bejelentő hangja, jelezve, hogy mama válaszolt. Cooppal egyszerre kaptuk fel a telefonunkat, majd döbbenten szólaltunk meg.
- Mi a…


Előző rész:

2018. január 30., kedd

Kosársuli, 71.rész

Csalódott voltam. Ennyi. Se több, se kevesebb. Örültem volna egy délutánnak Konráddal, ezért is hívtam át. Az, hogy nem tudott eljönni, csalódottsággal töltött el, de nem hibáztattam őt. Tudtam, milyen fontos neki az edzés és a kosár, hiszen ugyanezt éreztem én is. Így hát sietősen megráztam a fejem, minden csalódott gondolatot elhessegetve és bekapcsoltam a gépemet, megnyitva a lányokkal közös chat-csoportunkat.
Született növények 🌱🌿🌞
(Ezt a csoport nevet egyébként a Született Kémek után hoztuk, csak növényekkel, mivel ilyen idióta növény neveken hívjuk egymást.)
Lean üzenete: Itt vagytok, lányok? 🙁
Csenkesz üzenete: Itt-itt. Mi a helyzet?
Eu üzenete: Mi ez a szomorú smiley? 🙁
Csenkesz üzenete: Neked nem Konráddal kellene lamúroznod éppen? 😉
Lean üzenete: Lamúr 😃 L’amour 😎
Eu üzenete: Épp WC-n van? 😮
Lean üzenete: Lehet, hogy ott van.
Csenkesz üzenete: De lehet, hogy nem? 😓
Lean üzenete: Talán be kellene vennünk őt is a csoportba, hogy megtudjuk az igazságot.
Eu üzenete: Lehetne a neve… 🤔🤔
Csenkesz üzenete:
Lean üzenete: …
Eu üzenete: Konkoly!
Lean üzenete: Honnan vetted ezt? 😆
Eu üzenete: Utána kerestem. 😳🙄
Csenkesz üzenete: Úgy érzem, elsiklunk a tény felett, hogy Luca nem tudja Konrád tartózkodási helyét.
Lean üzenete: Egy szóval sem állítottam, hogy ne tudnám!
Csenkesz üzenete: Meglehetősen bizonytalannak tűntél.
Eu üzenete: Konkoly nincs veled, Lean?
Lean üzenete: Nem igazán.
Csenkesz üzenete: Mi az, hogy nem igazán?
Eu üzenete: Félig nálatok van, félig meg nem?
Csenkesz üzenete: Beengedted a kapun, kint áll a kertben, de a házba nem mehet be, ahol meg te vagy. Ezért ott is van, de nem is?
Eu üzenete: Vagy fél lábbal épp átlépi a küszöböt, de testének egy része még nem nálatok tartózkodik?
Csenkesz üzenete: Vagy épp most megy el?
Lean üzenete: 😂😂
Lean üzenete: A „nem igazán” legyen inkább egy határozott nem.
Eu üzenete: El se ment hozzátok??
Lean üzenete: Nem tudott. A suliban ragadt. 😢
Csenkesz üzenete: Megkeressük és leüssük? 💪
Lean üzenete: Ne, nem ő tehet róla. Elhúzódott az edzés.
Eu üzenete: Vili bát is megkereshetjük és leüthetjük! 💪💪
Lean üzenete: 😂😂😂
Lean üzenete: Talán majd legközelebb.
Csenkesz üzenete: Ne búsulj, egy csomó alkalom lesz még, hogy együtt legyetek!
Eu üzenete: Így igaz. Előttetek áll egy egész élet!
Lean üzenete: Szerintem egy kicsit előrerohantál ezzel az egész élettel. 😄😚
Eu üzenete: Bocsi. 😃
Lean üzenete: Inkább mondjátok, veletek mi a helyzet?
Eu üzenete: Olyan pletykát hallottam, el se fogjátok hinni! 😱
Csenkesz üzenete: Na, mesélj.
Lean üzenete: Tátott szájjal és előre leesett állal várjuk. 👌👌


Előző rész:

2018. január 26., péntek

Váratlan, 89.rész

- Halló - vettem fel szórakozottan, teli szájjal nyamnyogva a telefont. 
- Hol vagy? - tért rögtön a lényegre Zay. 
- Te hol vagy? - kérdeztem vissza. 
- A szobádban. 
- Oh - biccentettem. - Gondolom, én nem vagyok ott. 
- A megérzéseid egyenesen csodálatra méltóak - ironizált, de azért éreztem a hangján, hogy egy cseppet viccesnek tartotta a beszólásom. 
- Köszönöm - tömtem egy újabb adag tojást a számba. 
- Épp zabálsz? 
Röhögve húztam össze a szemem. 
- Így is mondhatjuk. 
- Hol vagy? 
- A szomszédban - feleltem, belekortyolva a kávémba. 
- Melyikbe? - érdeklődött néhány másodperc töprengés után Zay. 
- Mr. Walberg mindig szívesen lát reggelire. Ha jól viselkedem, jutalomfalatot is kapok evés urán. De csak után, előtte sosem. Nem szabad evés előtt nasizni - magyaráztam komoly fejjel és még komolyabb hangon. 
Keaton felpillantott és megjelent egy apró mosoly a szája sarkában, mire rákacsintottam. 
- Szerinted engem is szívesen látna reggelente? 
Hirtelen félrenyeltem a kávét, aminek következtében egyszerre köhögve és röhögve válaszoltam. 
- Wow, Zay! 
- Mi van? 
- Nem is tudtam, hogy van egy ilyen poénos oldalad is - bólogattam elismerően a torkomat köszörülve, Keat pedig felállt, elővett egy poharat, vizet töltött bele és átnyújtotta nekem. 
- Köszi - hálálkodtam. 
- Mondtál valamit? - szólalt meg a vonal másik végén Zay. 
- Semmi - legyintettem. - Egyébként mit keresel a szobámban? Dúl a vihar! Ugye nem gyalog jöttél? 
- Nem, dehogy. Wyatt elhozott - érkezett a válasz tárgyilagosan. 
- Wyatt épp ott áll melletted a szobámban? - ráncoltam a homlokom. 
- Valójában ül. 
- Aha. Nagyon csendben van - jegyeztem meg, furcsálva, hogy még nem ordított bele a telefonba vagy ilyesmi. 
- Kapott apukádtól egy fotóalbumot és azt böngészi átszellemülten. 
Hát, ez szuper. 
- És meddig terveztek ott maradni? - csevegtem. 
- Nem tudom. Igazából hozzád jöttünk. 
- Miért is? 
- Elmarad ma az iskola. Wyatt ötlete volt, hogy töltsük együtt a napot - avatott be Zay. 
- Hármasban? - szaladt fel a szemöldököm. 
- Nyilván nem. Keatont utánad szedtük volna össze.
- Nos, mivel én úgyis itt vagyok, két legyet üthettek egy csapásra. 
- Biztos nem Mr. Walbergnél vagy? - kérdezte gyanakodva Zay. 
- Akarom tudni, miért tartod valószínűbbnek, hogy a 90 éves, kedves szomszéd bácsinál reggelizem reggel negyed nyolckor, mint, hogy Keatonnél? 
- Mert kedvesnek tartod? - tippelt Zay. 
- Keatont nem tartom annak? 
- Nálad sosem lehet tudni - felelte hanyagul Zaylee. 
- Ez mondjuk igaz - vigyorogtam, majd felállva Keat mellé léptem és nyomtam egy puszit az arcára. Fél karral átölelte a derekam, kicsit közelebb húzva magához tovább olvasgatta a híreket a tabletjén. 
- Akkor átmenjünk mi vagy jöttök ti? - invitált meg Zay gyakorlatilag a saját házamba. 
Keatre pillantottam. 
- Menjünk mi vagy jöjjenek ők? 
- Ahogy szeretnéd.
- Akkor gyertek ti - döntöttem, hisz pizsamában voltam, ráadásul még be sem fejeztem a reggelimet.


Előző rész:

2018. január 24., szerda

Váratlan, 88.rész

Egy fél órával később már a konyhában trónoltam, kezemben egy bögrével, benne természetesen kávéval. Előttem egy fehér tányér volt, benne egy pirítós, két tükörtojás és sült bacon. Pedig Lucy asszony nem volt sehol. Illetve nyilván a mi házunkban volt, de én nem voltam ott.
- Alig akarok hinni a szememnek - pislogtam nagyokat.
- Nem láttál még tojást? - kérdezte Keat háttal nekem, épp a saját reggelijén dolgozva.
- Olyat nem, amit te csináltál - vágtam rá.
- Egy újabb hihetetlen nap - jegyezte meg szórakozottan, majd saját tányérjával leült velem szemben.
Keaton bámulatos látványt nyújtott. Mezítláb volt, egy szürke melegítőben és egy fekete pólóban. Haja reggel révén össze-vissza ugyan nem állt, de sehol egy kis zselé, a homlokába hullott az egész. Megint szemüvegben volt és ahogy ránéztem, úgy éreztem, csupán a látványával képes lennék jól lakni. Vagy, hogy mondják ezt. Nyálas szövegekben még nem vagyok teljesen a toppon.
- Jó étvágyat! - láttam hozzá a reggelimhez boldogan vigyorogva.
- Jó étvágyat.
- Nagyon finom - bólogattam tele szájjal.
- Akkor jó - jegyezte meg Keat elmélázva. Leginkább egy „még szép, hogy jó” vagy egy „mi más lenne?” válaszra számítottam, így letettem a villám és összehúztam a szememet.
- Mi a helyzet veled?
- Velem? - pillantott rám meghökkenve.
- Aha.
- Beteg vagy?
- Nem hinném.
- Álmos?
- Nem.
- Akkor min jár a fejed?
- A reggelin - vetetett egy jelentőségteljes pillantást az említett ételre, majd rám.
- Oké - törődtem bele ideiglenesen, közben azon törve a fejem, miként szedjem ki belőle a dolgot.
- Neked is járhatna inkább azon - ingatta a fejét Keat, mire megeresztettem egy mosolyt.
- Hát persze.
A következő néhány perc csendben telt el, csak ettünk és ettünk, senki nem szólt semmit.
- Jövőhéten van Kylie szülinapja - törte végül meg a csendet Keaton.
- Igen? - sandítottam rá.
- Igen. Úgyhogy odautazom.
Látszott rajta, hogy nehezére esik mindezt csak úgy elmondania magától. Még nem szokott hozzá ehhez a „barátnőm van, ezért be kell számolnom a dolgokról” szituációhoz. Mondjuk nem csodálom, hogy nem. Nem tartott még olyan régóta.
- A hétvégén? - érdeklődtem.
- Igen.
Éreztem, hogy szeretné, hogy vele tartsak, de még őrlődik, hogyan is kérdezze meg. Hogy megkérdezze e vagy inkább olyan Keaton-ösen kijelentse. Megkönnyíthettem volna a dolgát azzal, hogy játékosan felvetem, hogy vele tartanék, ő elüti valami gúnyos megjegyzéssel, de aztán nyilvánvalóvá teszi, hogy igenis szeretne magával vinni. De ezúttal nem akartam megkönnyíteni neki. Szükségem volt rá, hogy halljam, ahogy kimondja.
Keat megköszörülte a torkát majd felnézett rám.
- Örülnék, ha velem tartanál - nézett a szemembe, én pedig majd elolvadtam ott helyben. Képes lettem volna szétfolyni a pulton.
- Örömmel veled tartok!


Előző rész:

2018. január 23., kedd

Ütközés, 5.rész

Asen üzenete: Az azért túlzás, hogy nem emlékszem.
Dehogy túlzás. A hazugságaim a túlzások.
Asen üzenete: Egyébként is, hogy találtál meg?
Milyen hülyeségeket kérdezek? Hisz a húgommal voltam ott, akit mindenki ismer.
Khalil üzenete: Sok embert ismertem a tegnapi buliban.
Khalil üzenete: Te pedig nem változtattál se nevet, se családot az elmúlt egy napban.
Erősen gondolkodom, hogy talán itt lenne az ideje ezt megtenni.
Asen üzenete: Még nem késő hozzá…
Khalil üzenete: A lényeg, hogy megtaláltalak.
Nem tetszett ez a túlzott önbizalom. Mármint, nem volt nagyképű vagy ilyesmi, csak egyszerűen túl… Nyugodt. Le kellett ráznom valahogy.
Asen üzenete: Most legyek elragadtatva?
Khalil üzenete: Nem feltétlenül. Elég, ha én elvagyok.
Asen üzenete: Na, jó. Mi lenne, ha ezt az egészet szépen elfelejtenénk?
Khalil üzenete: Ahogy elnézem, te már meg is tetted.
Vicces. Még nevetnék is, ha nem lennék ennyire abszurd és nem kívánatos helyzetben.
Asen üzenete: Igenis emlékszem a tegnapra!
Miért bizonygatom, bár tudnám. Hisz ő az egyetlen, aki felvilágosíthatna arról, mi is történt.
Khalil üzenete: Az egészre?
Asen üzenete: Persze.
Persze.
Khalil üzenete: Akkor miért akarod ennyire meg nem történté tenni?
Erre a kérdésre sokkal könnyebb lenne választ adnom, ha tényleg emlékeznék.
Asen üzenete: Mert, csak. Semmi közöd hozzá.
úgy viselkedem, mintha én is csak 17 éves kis tini lennénk.
Khalil üzenete: Szerintem, egy kicsit túlságosan is karót nyelt vagy.
Mégis mit képzel ez magáról?
Asen üzenete: Nem vagyok karót nyelt!
Khalil üzenete: Mi mást is mondana egy karót nyelt…
Asen üzenete: Nem tudom. Mondjuk azt, hogy de igen, tényleg az vagyok?
Khalil üzenete: Az elég béna lenne a részéről. Nem gondolod?
Asen üzenete: Tényleg azért írtál rám, hogy a karót nyeltségemről értekezzünk?
Khalil üzenete: Erről szó sincs. csak a helyzet úgy hozta, hogy azt gondoltam, jobb ezt előre tisztázni.
Hét megáll az eszem!
Asen üzenete: Ez be szokott jönni más lányoknál?
Khalil üzenete: Mire gondolsz?
És még adja az értetlent.
Asen üzenete: Arra, hogy rögtön azzal indítottál, hogy beszóltál valamit.
Khalil üzenete: Nem ezzel indítottam. És még csak be se szóltam.
Asen üzenete: Akkor minek neveznéd azt, hogy idézem: „karót nyelt vagy”?
Khalil üzenete: Építő jellegű kritikának?
Asen üzenete: Én is mondhatok neked ilyet? Csupán építő jelleggel.
Khalil üzenete: Csak tessék.
Asen üzenete: Idegesítő vagy és zavarsz. Ha nem lenne egyértelmű, nem akarok tőled semmit sem.
Khalil üzenete: Ez a kijelentés több szempontból is téves.
Asen üzenete: Te csak ne mondd meg nekem, mi a téves és mi nem!
Khalil üzenete: Ne haragudj, de muszáj lesz.
Khalil üzenete: Kezdve rögtön azzal, hogy sosem mondtam, hogy én akarnék tőled valamit.


Következő rész: 
Előző rész: