2018. június 13., szerda

Töréspontok, 22.rész

- A dobozban vagy a bőröndben vannak a posztereid rólam, amikkel kirakod a szoba falát? - érdeklődött Baek vidoran.
Bár rettentő lázán kezeltem a helyzetet, még mindig nem sikerült hozzászoknom, hogy Byun Baek-Hyun a barátommá vált. Persze, könnyen visszaszólok neki, viccelődünk meg miegyéb, de az ég szerelmére, képtelenség átsiklani a tény felett, hogy ő az. Legalábbis én képtelen vagyok, de szerintem minden rajongó így lenne az imádott sztárjával szemben.

- Nem gondolod komolyan, hogy miután a kódom is tudod, majd a képeddel plakátolom ki a szobám? - hüledeztem.
- Hogy van a kezed? - olvadt le hirtelen a mosoly az arcáról.
Tekintetem odasiklott, ahova az övé tapadt, le a törött, begipszelt csuklómra, amin épp egy könyvet egyensúlyoztam.
- Mi? Hogy ez? Minden okés - feleltem kicsit össze-vissza, ugyanis váratlanul ért a kérdése. 
- Akkora bunkó vagyok! Teljesen kiment a fejemből! Nem is érdeklődtem! - fogta a fejét kétségbeesetten. 
- Mi van? - rökönyödtem meg véglegesen. - Minden áldott nap rákérdezel.
- De ma nem tettem. És hagytam, hogy húzd a bőröndöt!
Egyszerűen nem volt rendjén, hogy ennyire aggódott értem. Mármint totálisan kikészítette a szívemet. Szegény csak kalapált ezerrel, máskor meg megállni támadt volna kedve.
- Azért van egy egészséges kezem is - emeltem fel az említett testrészem a levegőbe.
- Azonnal tedd le azt a könyvet! - parancsolt rám és miután nem engedelmeskedtem, elém lépve elvette tőlem.
- Túlreagálod, Baek - forgattam a szemem játékosan. - Kemény vagyok. Azt a dobozt is én cipeltem eredetileg - mutattam az asztalon levő könyvekkel teli tároló alkalmatosságra.
- Ne is mondd - temette arcát a tenyereibe.
- Látom, abszolút gyengepontod, hogy eltörted a csuklóm - jegyeztem meg szórakozottan.
- Látod, te is elismered, hogy én tettem - motyogta még mindig eltakarva előlem az arcát.
Sose láttam Baeket ilyennek, pedig tanulmányozom már egy ideje, hangozzon ez bármilyen ijesztően is. Nem hittem, hogy van egy ennyire, hogy is mondjam... Gyenge oldala. Teljes mértékben pozitív értelmében. 
- Jesszus - vezettem ujjaimat a hajába és megsimogattam a feje tetejét. - Te aztán nem érted a viccet.
- Persze, hogy nem. Sokkal viccesebb lenne, ha valójában nem törtem volna tényleg el a csuklódat - mormogta, továbbra is lehajtott fejjel.
- Valójában nem is tetted - feleltem elmerengve. - Én törtem el. Vagy a rajongók. De te... - ingattam a fejem. - Csak épp arra jártál.
- De...
- Baek! - csaptam egy aprót a fejére. - Ezt a témát végre lezárhatnánk. Hagyd abba, hogy folyamatosan ostorozod magad emiatt. Semmi bajom. Ráadásul, emiatt találkoztunk.
Amint az utolsó mondat elhagyta a számat, Baek rekord sebességgel felkapta a fejét és mélyen a szemembe nézett. Olyan gyors és váratlan mozdulat volt a részéről, hogy a kezem a fején maradt.
- Ebben igazad van. Nem találkoztunk volna.
Ez az! Végre más szemszögből nézi a helyzetet és végre elfelejthetjük ezt a butaságot.
- Legalábbis nem valószínű - pontosítottam.
Én is csak most gondoltam bele igazán abba, hogy a szerencsétlen balesetemnek hála lehetünk most így itt. Meg persze Baek bénázásának, amiért nem tudta a kezében tartani a mikrofonját. Meg a koreográfiának, amiért egyáltalán lejött a színpadról. Meg nekem, amiért jegyet vettem a koncertre. Meg az EXO-nak, amiért egyáltalán volt koncert. Oké, abbahagytam. 
A lényeg, hogy Baek végre a jó oldalát is látja a dolognak és nem hibáztatja többe magát!
- Tehát - vágott elgondolkodó arcot. - Örülnöm kellene, hogy eltörtem a csuklód?
- BAEK, A JÓ ÉG ÁLDJON MEG, NEM TE TÖRTED EL A CSUKLÓM!!


Következő rész:
Előző rész:


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése