Raelynn alig észrevehetően sandított fel mellette haladó testőrének arcára, hátha ki tudja deríteni, mit is gondolhat magában. Draco arca azonban kifejezéstelennek és érzelemmenteseknek látszott, mint aki egy maszkot öltött magára. Ám Raelynn látta testőre szemeit is. Azokat a viharos szürkéskék szemeket, melyek haragosan meredtek előre, benne láss csodát, érzelmek kavarogtak. Leginkább düh és még valami, amit Raelynn nem tudott megfejteni. A lány hirtelen bűntudatot érzett. Igenis bajba sodorta magát azzal, hogy nem tartotta be a szabályokat. Hiába érezte, hogy nem lesz semmi baj, hiába látta az idegen behatolón, hogy nem lőné le és hogy jobban fél, mint maga Raelynn. Nem csak magát keverté bajba, hanem Dracot is, akinek feladata, akinek kutya kötelessége volt megvédeni őt. Raelynn már épp szólásra nyitotta volna a száját, hogy bocsánatot kérjen vagy valahogy megmagyarázza a fiúnak, mikor megérkeztek a célul kitűzött teremhez és Draco kitárta az ajtót a lány előtt.
- Foglaljatok helyet! - szólalt meg az asztalfőről
Jeff, Draco és Raelynn pedig egymás
mellé ültek a megmaradt két, addig üres helyre.
Dracot egy pillanatra meglepte Jeffrey nyugodt és kiegyensúlyozott hangja.
Draco megtanulta az évek alatt, hogy testőrnek lenni nem csak
annyit jelent, hogy az ember vigyáz a rábízott személyre. Nem csak ketten
voltak a dologban. Hanem ott voltak a felettesei, a főnökei, a munkatársai.
Draco pedig nem volt egy csapatjátékos típus.
Ölébe ejtett kezekkel, laza testtartással várta a számonkérést.
A többiek pedig Draco kifakadást várták, hogy a sárga földig lehordja a
kamerákat figyelőket, meg úgy konstans mindenki mást, amiért ennyien sem voltak képesek megakadályozni
a behatolót. Draco azonban nem szólt
semmit, csak karbafonta kezeit a mellkasa előtt, rideg tekintete a
semmibe meredt.
- Korábban nem volt példa rá, hogy idemerészkedtek volna a támadók. A fürdőket
és a hálókat továbbra sem kamerázhatjuk be, de ezennel megerősítem a ház védelmét. Draco beköltözik Raelynnhez.
- Hogy mit csinál? – A meghökkent hang tulajdonosa a nemes
Castle család egyetlen sarja, Raelynn volt, aki meglehetősen
piros képpel, megilletődve meredt a biztonsági
főnökre.
- A szobád elég nagy és tudom, hogy nem olyan kellemes ez a
fiatalok számára, de így leszel a legnagyobb biztonságban. Bármi történink
éjszaka, Draco ott lesz melletted. Ez csak ideiglenes, készenléti állapot,
ugyanis el fog terjedni a híre, hogy valaki csak úgy besétált a Castle család
fürdőszobájába. Feltehetőleg ezen felbátorodva mások is próbálkozni fognak.
- De… - kezdte volna a lány, azonban Jeff félbeszakította.
- Már megbeszéltem a szüleiddel – nézett lágyan és amolyan
bocsánatkérő stílusban Jeffrey.
Raelynn becsukta szólásra nyitott száját, hiszen tudta, hogy
ez akkor már eldőlt. Nincs visszaút,
nincs más lehetőség, el kell fogadni.
- Ez komoly? – szólalt fel az asztal túloldaláról az egyik
ázsiai kolonc. – Összerakná a kisasszonyt ezzel a görénnyel? Hogy bízhat meg
benne? Lehet, hogy ő juttatta be a támadót! Nem tudunk róla semmit!
- Chen, kérlek! – intette le Jeff, mire az ázsiai mérges
képpel visszaült a helyére.
- Igaza van! – dobbantott egyet egy másik. – Nem tudunk róla
semmit! Idetolta azt a nagy képét, felvág a tudásával, távolságtartó és beképzelt.
Hogyan bíznánk meg benne?
- És hogyan bíznánk rá a kisasszonyt, ha most sem tudta
megvédeni? – kontrázott egy harmadik.
- Elég legyen! Dracot én hívattam az irodámba, mialatt Raelynnt megtámadták –
tett rendet Jeffrey szemének villanásával.
Raelynn megint Dracora nézett. Azt gondolta, a fiú hamarosan
tesz egy gúnyos megjegyzést a többieknek, amiért nem védték meg Raelynnt,
miközben ő, Draco hivatalos ügyeket intézett, ezzel felmentést kapva a
vádak alól. De Draco a jelek szerint nem tervezett jelenetet rendezni, csak
gyilkos pillantással méregette a szemben ülő, őt
rágalmazó ázsiaiakat.
- Miért nem felelsz
semmit, te nagyképű senkiházi?! – ripakodott rá
Chen Dracora.
- Biztosan azt tervezi, hogyan végezzen a kisasszonnyal.
- Úgy látom, te sokkal hülyébb vagy, mint amilyennek elsőre
tűntél – szólalt meg végre
Draco, hangja gúnyosan és fagyosan csengett.
- Mit mondtál?
- Ha végezni akartam volna vele, már rég megtettem volna –
reflektált a korábbi megjegyzésre Draco.
- Most már tényleg elég ebből! – emelkedett fel a
székéből Jeffrey, mire mindenki helyet foglalt és a főnökére pillantott. – Nem nyitok
ebből vitát! Draco beköltözik
Raelynnhez, megerősítem a ház körül védelmet!
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése