Jó mókának ígérkezik!
Hát ez
egyenesen csodás. Egy egész nap kellett hozzá, hogy valaki máris meglátta a
kardomat. Nem reménykedtem örökkévalóságban vagy ilyesmi, de egy napnál azért
többre számítottam. De legalább Bakugou Katsuki az. Mielőtt megérkeztem a
suliba, mérlegeltem, vajon kik lennének azok, akiket a legszívesebben
beavatnék. Akikről úgy vélem, igenis képesek hallgatni arról, ami fontos.
Arra jutottam, hogy Todoroki Shouto az egyik, Midoriya Izuku a másik és Kacchan
a harmadik. Kellett egy B terv, hogy ha netán rosszra fordulnak a dolgok,
legyen olyan, akinek mesélhetek róla. Hát, rosszra nem fordultak, de legalább a
három kiszemeltem egyike jött rá és reményeim szerint hallgat is róla, mint a
sír.
Efféle gondolatokkal
csüccsentem a helyemre másnap reggel, egyenruhában, a szokásos kiegészítőimmel. Egy finom páncél a ruha ujja alatt.
-
Kíváncsi vagyok, mi lesz a második esély menete – pattogott előttem Ashido.
- Remélem
nem lesz megint korrepetálás – remegett meg Kaminari, feltehetőleg korábbi rossz
emlékeket felidézve.
-
Tokoyami-kun! Kértelek már, hogy ne ülj a padon! – magyarázott nagyban Iida a
másik oldalamon.
- Hé, Ao!
– lépdelt felém integetve és vigyorogva Kirishima.
- Jó
reggelt! – mosolyogtam rá.
- Hogy
van a kezed? – pillantott a továbbra is bekötött jobbomra.
- Köszi,
már egész jól. Recovery Girl pillanatok alatt helyre tett – lelkendeztem, mert
jól esett az érdeklődése.
- Nagyon
keményen toltad tegnap – bólogatott elismerően.
-
Mindenképp győzni szerettem volna –
mosolyodtam el és kicsit elpirultam zavaromban. – Végül is ez volt az első szereplésem a U.A.-n.
- Nagy hatást
keltettél, az biztos – kacsintott rám, feltartva a hüvelykujját.
Több
beszédre nem volt időnk, mert időközben
becsengettek és Aizawa-sensei
megjelent a teremben, hamar bevetve képességét, hogy elhallgattassa a kíváncsi
többieket.
- Jó
reggelt, osztály! Először is, gratulálok azoknak, akik átmentek a
vizsgán! Aokaen – pillantott itt rám. – A győzelem nem
minden. Egy hősnek mindent számításba kell
vennie. Ha van választási lehetőséged, úgy nyerj, hogy ne másnak kelljen megmentenie.
- Igenis –
sütöttem le a szememet, majd Kacchanra pillantottam.
Csak a hátát
láthattam, nem nézett még felém se, az asztalán könyökölve meredt előre.
-
Továbbá, akik megbuktak, egy hét múlva újra próbálkozhatnak. Addig is
délutánonként két órán keresztül korrepetálásra kell járniuk.
- Már
megint? – nyöszörgött Kaminari.
- A
hétvégén is! – tette hozzá Aizawa-sensei.
- A
hétvégén? – szörnyedt el Ashido.
- Pedig
olyan közel jártunk – sóhajtott Uraraka.
- Miért?
Miért mindig én? – fogta a fejét Kiri.
- Csendet
– repült az égbe az ofő haja,
szemei pedig vörösen villantak meg, aminek következtében mindenki elhallgatott.
-
Ezenkívül van még egy fontos dolog, amiről beszélnünk kell!
- Még
egy? – sápadt el végleg Kaminari.
- Mi jöhet
még? – fogta a fejét Mineta reményvesztve és meglehetősen elkeseredetten.
- Péntek
este egy fogadást tartanak All Might tiszteletére. A U.A. két hőstagozatos osztálya is meghívást kapott, aki akar, elmehet – terítette az
asztalra a meghívókat az ofő. – Ez egy
jó lehetőség,
találkozni profi hősökkel és tágítani az
ismerettségi köreiteket.
- Valami átlagos
és király! – lélegzett fel a korrep-csoport.
- A fogadásra
húzzatok alkalmi ruhát és viselkedjetek illedelmesen – pillantott jelentőségteljesen
Bakugou-ra az ofő, aki
csak egy elégedetlen pofavágással nyugtázta a hallottakat.
-
Ezenkívül a fogadás fontos része a tánc, úgyhogy a Happy Feet csoportja mától
minden délután a rendelkezésetekre áll tanítás után.
-
T-t-tá-tá-tánc? – Ezúttal Midoriya volt az, aki rettentően kétségbeesettnek tűnt.
- Happy
Feet? – örvendezett Hagakure. – A híres táncoló hősök?
- Inkább hírességek,
mint hősök – javította ki Oijiro félénken.
- Én
aztán nem fogok táncikálni – horkant fel rögvest Bakugou.
- Akkor
azt ajánlom, el se menj Bakugou – hagyta rá Aizawa-sensei nem törődöm stílusban.
- Tsch –
fordította el a fejét tüntetően a szőke.
- Sensei!
– lendült a magasba Iida keze.
- Igen?
- Ha az osztály
felének tanítás után tart korrepetálást és akkor van a táncoktatás is, ők hogyan fognak eljárni mindkettőre?
- Jó
kérdés, Iida. A vizsgán megbukottak csak a mai táncoktatásra mehetnek el, holnaptól
pedig velem lesznek.
- Egy
órán kell megtanulnunk mindent?
- Nekem
teljesen mindegy, mikor tanuljátok meg, oldjátok meg, ahogy akarjátok – vonta meg
a vállát az osztályfőnök. – Ez az ára a bukásotoknak.
Hát
persze. Ad nekik lehetőséget, csak sokkal nehezebb utat tár eléjük, mint
elénk.
Táncoktatás,
mi? Azt hiszem, nem lesz gondom vele. Viszont a tánc egy társas dolog, kell egy
partner, aki feltehetőleg fiú.
Jó mókának ígérkezik!
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése