Konrád kísérete nélkül is eléggé
kiakadtak, hogy sikerült ismét leamortizálnom magamat, de persze jobban
aggódtak a lelkiállapotomért, mintsem a bokámért.
Tény, hogy amint hazaértem és
letelepedtem a szobámban, megrohamozott az ismerős érzés, miszerint megint nincs kosár
egy ideig. Utáltam ezt az érzést, de valami elmondhatatlanul. Egészen eddig
Konrád sikeresen elvonta a figyelmemet erről
az egészről,
viszont most, hogy egyedül maradtam, már messze nem volt olyan kellemes. Ezen
még a szüleim egypercenkénti berohangálása sem segített.
Inkább
kényelmesen elhelyezkedtem az ágyamon és előkaptam a laptopom, megnyitva rajta a
facebookot. Már minden osztálytársam az ismerősömmé vált az utóbbi napokban. Meglepődve láttam, hogy nem
egy olvasatlan, új üzenet várt rám.
Eszti üzenete:
Leander! Hogy vagy?? Úgy kiosontál az öltözőből,
pedig haza akartunk kísérni!! Minden rendben?? Hamar írj!
Jól
esett, hogy így aggódott értem, így gyorsan írtam neki egy választ.
Luca üzenete:
Ne haragudj, Eu! Természetesen minden rendben, annyira nem vészes a sérülés,
simán el tudtam jönni. Bocsánat, hogy olyan hirtelen mentem el. Azért köszönöm
a felajánlást, holnap majd élek vele! J
Szinte
rögtön érkezett a válasza.
Eszti üzenete:
Rendben van, örülök neki! És szavadon foglak!! Most pedig pihenj sokat!
Luca üzenete:
Úgy lesz!
A
következő
üzenet Csengétől
jött.
Csenge üzenete: Luca!
A jó ég áldjon meg, hát minek kell neked elszöknöd? Mindegy, láttam, hogy
Konráddal mentél el. Ne félj, nem mondtam el senkinek, bár erősen kétlem, hogy
miatta iszkoltál volna el előlünk.
Hogy vagy?
Egészen
más hangulatú levél, mint Esztié.
Luca üzenete: Szia,
Csenge! Sokkal jobban vagyok, köszönöm. Igen, jól gondolod. Szó sincs róla,
hogy Konrád miatt tűntem
volna el, én mindenki elől
meg akartam menekülni, csak sajnos előle
nem sikerült.
Csenge
is éppen fenn volt, ezért máris válaszolt.
Csenge üzenete:
Jól van. Azért csak óvatosan! Eszti tiszta ideg volt.
Luca üzenete: Már
beszéltem vele, minden okés. Köszi!
Csenge üzenete:
Vigyázz magadra! Elhoznak reggel a szüleid kocsival? Mert megfenyegethetem apámat,
hogy elmenjünk érted.
Luca üzenete:
Ez kedves tőled,
de szükségtelen! :D Elvisznek.
Csenge üzenete:
Akkor rendben van.
Az
utolsó üzenet feladója Dóri volt, ami igencsak meglepett.
Dóri üzenete:
Szia, Luca! Hogy vagy? Remélem jól, és semmi komoly! J
Igazából
nagyon jól esett, hogy érdeklődött.
Luca üzenete:
Szia, Dóri! Köszönöm, sokkal
jobban vagyok már, csak egy kis húzódás az egész. Hamarosan ismét pályára
állhatok! J
Ez persze nem volt teljesen igaz, de hát
mit számít ez. Dóri jelenleg nem volt aktív facebookon, így hát nem is reagált.
Egy ideig még pörgettem a falamat, halálra unva magamat, és azon töprengtem,
vajon mit szoktam csinálni ezeken a hosszú délutánokon.
Hát, igen. Kosarazni odakint az udvaron,
zenét hallgatni, mászkálni a szobában, táncikálni, csupa olyat, amit most
egyáltalán nem tudok.
Már éppen belefáradtam a gépen való
semmik nézegetésébe, és pont le akartam csukni a laptopot, mikor felugrott egy
újabb ablak. Azt gondoltam, Dóri az, de tévedtem.
Konrád
üzenete: Bokasérült
lány! Holnap hogy jössz suliba?
Mondanom sem kell, hogy ez szintén nem
várt fordulatként ért, de azért hamar sikerült átlendítenem magam.
Luca
üzenete: Késő srác! Apukám reggel
elvisz kocsival, ha erre gondolsz.
Konrád
üzenete: Pontosan erre
gondoltam.
Luca
üzenete: Tán zaklatni
kívántál kora reggel?
Konrád
üzenete: Most lebuktam.
Luca
üzenete: Le bizony.
Erre
már nem írt semmit, így hát egy kicsit mosolyogva hajtottam le a laptopomat.
Szeptember
4. Csütörtök
Apu
valóban elvitt reggel, így hát senki nem mondhatta, hogy ezúttal nem mondtam
volna igazat. Az első
akadályba akkor ütköztem, mikor kis híján kiestem a kocsiból kiszállás közben.
A második becsengetéskor ért el, a harmadik pedig akkor, mikor az első tíz lépcsőfokot nagyjából nyolc
perc alatt sikerült megmásznom. Nos, nagyjából húszperces késés volt előreláthatóban.
-
Csaknem segítségre szorulsz, bokasérült lány? – hallottam meg egy ismerős hangot a hátam
mögül.
-
Gondolom, mondanom sem kell, hogy vajon mit keresel nyolc perccel becsöngetés
után itt? – pillantottam sokatmondóan az órámra, majd hozzátettem. – Késős srác!
-
Ugyan, neked most pont jól jön az én késésem – vigyorgott rám Konrád.
-
Mire gondolsz? – értetlenkedtem, de addigra Konrád már utolért, és egy egyszerű mozdulattal
felkapott, majd az ölében tartva engem felindult a lépcsőn.
Következő rész:
Előző rész:
Imádom.*-*
VálaszTörlésKöszönöm, örülök!! :)
TörlésBest😍😍😍😍😍
VálaszTörlés<3 <3 !
TörlésUgye összejönnek? Kérlek mond hogy összejönnek!!! :D Best <3 *-*
VálaszTörlésNem mondom, de már úgyis tudod :))
TörlésUuuuuuuuuu😍😍nagyon jó❤️Jöjjenek össze pls❤️❤️
VálaszTörlésKöszönöm szépen!! <3
Törlés