Kicseszett Testőrség, 10.rész

- Mi vagyok én, valami kibaszott bébiszitter? – szitkozódott Draco a folyosón haladva, kezében egy dobozzal, benne a cuccaival. A közelében egy árva lélek sem volt, így feltehetőleg saját magának szánta ezt a mélyenszántó kérdést.

- Végül is az vagyok – helyeselt. – A huszonnégyórás testőrök nem mások, mint bébiszitterek. Semmi tennivaló, semmi izgalom, csak reggeltől estig bámulni kell az alanyt. Ilyen az én szerencsém. Lehetne még kiábrándítóbb a helyzetem?

Újabb feltett kötői kérdése után elérkezett Raelynn szobájának ajtajához, ahova rögvest be is nyitott.

A szoba eredeti tulajdonosan nem messze állt az ajtótól és éppen a felsőjéből akaródzott kibújni, így először észre sem vette a betoppanót. Mikor azonban lekerült a pólója, hamar kiszúrta a továbbra is egyhelyben szobrozó Dracot és Raelynn ijedten tartotta maga elé a ruhadarabot, eltakarva magát.

- Nem szoktál kopogni? – förmedt rá a testőrre.

- Ha nem lenne egyértelmű, gyakorlatilag mától ez az én szobám is. Te talán bekopogsz a saját szobád ajtaján? – vonta meg a vállát Draco, akit a jelek szerint nem igazán izgatott védence hiányos öltözete.

- Chh – sóhajtott a lány és gyorsan belebújt az ágyán heverő, előre kikészített pólóba. – Mit is vártam…

- Úgy látom, nem engem – érkezett a gúnyos válasz.

- Meg sem fordult a fejedben, mikor csak úgy benyitottál, hogy talán…

- Nem – vágott közbe unottan Draco. – A nyomorom járt a fejemben és az, hogy a kiscsaj, aki nem mellesleg tudja, hogy jövök, bizonyára nem fog póló nélkül brillírozni pont most.

- Ráhibáztam – fintorodott el Raelynn.

Draco erre nem felelt, csupán hátat fordított a lánynak és nekiállt kirámolni a dolgait.

Raelynn szobája valóban hatalmas volt, a két ágy a lehető legtávolabb volt egymástól, hátha ezzel majd kevésbé kínos pillanatokat nyújtanak a fiatalok számára.

Draco beköltözése igazából két célt szolgált. Egyrészt elrettentést, miszerint a betörők száma egészen biztos a felére csökken, ha megtudják, hogy egy testőr is van Raelynn szobájában, másrészt pedig, ha a maradék csőcselék valahogy be is jutna, úgy rendezték át a szobát, hogy Draco ágya volt az ablakos rész melletti sarokban, míg Raelynné az ablakoktól távoli pontban. Tehát, ha be is mászik valaki, valószínűleg az amúgy is éberen alvó Draco előbb szúrja ki, mint mire a betolakodó megtalálná a keresett személyt. De egyébként is. Senki nem akarja megölni Raelynnt, csupán túszként kell, pénzért és szabadságért cserébe. A túszejtés meg Draco ellen hasztalan.

- Nincs sok cuccod – jegyezte meg Raelynn és Draconak feltűnt, hogy gyakorlatilag ez az első alkalom, hogy a lány önszántából hozzáintézett valamiféle kijelentést.

- Nem tervezem itt leélni a hátralévő életem – érkezett a természetesen gúnyos válasz.

- Hogyne – hagyta rá a lány, aki már meg is bánta, hogy megszólította örökké undok testőrét.

Szombat volt. Egy átlagos szombat este, amikor Draco ismét azon kapta magát, hogy hosszan eltöprengett rajta, miért is hagyta magát megint belerángatni ebbe az egészbe. El kellene szöknie. Előkeríteni azt a thai vadembert, visszatenni Raelynn mellé és elhúzni a jó büdös életbe.

Draco Raelynn szobájában lévő egyik fotelben ült és egy könyvet olvasott, míg Raelynn az ágyán hasalt és a videokameráját állítgatta. 

Egy normális testőr valószínűleg az ajtó mellett katonásan ácsorgott volna, de Draco sosem volt az a mindennapi típus. Mégis minek kellene állnia, mikor ülhet is? Állva talán gyorsabban észreveszi az oda nem illőt? Ugyan már. Jó, ha két hetente idemerészkedik valami naplopó és megpróbál elérni valamit a Castle családnál, de igazán fölösleges egyész álló nap nyitott szemmel, éberen figyelni. Amúgy is megerősítették a hát körüli védelmet, az esélye, hogy valaki megint bejut, édes kevés.

Draco visszakormányozta gondolatait a kezében tartott krimihez és sikerült belemerülnie, mikor arra lett figyelmes, hogy valaki fölé tornyosul.

- Segíthetek? – érdeklődött fel sem nézve a könyvből.

- Ami azt illeti, igen – válaszolt Raelynn hetykén. – Eltörött a kameraállványom.

- Véletlenül ráültél vagy mi? – küldött egy szívélyes mosolyt a testőr védence felé.

- Ha így is lenne, büszkén vállalnám, de nem. Megtennéd kérlek, hogy tartod a kamerát egy picit?

- Nem vagyok a szolgád.

- Ezért mondtam, hogy kérlek – bólintott türelmesen Raelynn.

Draco színpadiasan sóhajtott egy hatalmasat és átvette a felé nyújtott eszközt.

- A kis korcsaid ma nem lihegnek a nyomodban? – kérdezte, miközben feltápászkodott.

- Dolgoznak – felelte tömören a lány.

- És a szobalányok?

- Szombat este van. Ilyenkor anyámnak segítenek.

- Tehát csak az én munkámat nem veszed komolyan – értelmezte a hallottakat Draco elismerően biccentve.

- Olvastál.

- Én így dolgozom – vonta meg vállát a fiú lezseren.

- Tőlem olvashatsz tovább, csak tartsd közben a kamerát – vágott vissza a lány.

- Mi ez a bohóckodás, amit művelsz? Mindenképp megpróbálod felhívni magadra az egész világ figyelmét? Hogy egy hatalmas piros célkereszt terüljön el a homlokodon?

Raelynn-t meglepte, hogy bár Draco gúnyos volt és merev, valahogy nem káromkodott annyit, mint szokott és sokkal kevesebb sértés hagyta el a száját, mint amúgy. Talán fáradt? – villant át Raelynn agyán a gondolat.

- Én csak élem az életem, mindentől függetlenül – válaszolta őszintén Raelynn.

- Ez meglehetősen minimális felelőségteljességről árulkodik – húzta össze szemét a testőr.

- Mit kéne tennem? Egész álló nap a paplanom alatt kuporogni? Hogy ne érjen soha semmi baj?

- Van ez a dolog, amit úgy hívnak: aranyközépút. Hallottál már róla? Jó kis dolog, meg kell hagyni. Talán te is kipróbálhatnád – vágott egy pofát Draco.

- Hmm – tett úgy Raelynn, mint aki komolyan elgondolkozott a hallottokon. – Még szerencse, hogy van egy ilyen érett és fantasztikusan bölcs testőröm, aki mindig megmondja a tutit.

Azt hiszem, kiegyezhetünk abban, hogy Draco-nak, az érett és fantasztikusan bölcs testőrnek igazán illett volna erre egy felnőttes, kimért és összeszedett választ adnia, ám valamiért mégis a következő szavak hagyták el a száját:

- Ha ilyen szemtelen vagy, tartsad magadnak a hülye kamerádat!

Következő rész:
https://csillagokhullas.blogspot.com/2019/02/kicseszett-testorseg-11resz.html

Előző rész:

https://csillagokhullas.blogspot.com/2018/12/kicseszett-testorseg-9resz.html