December 24. 23.52
-- Lia, Tal és Dex 11 évesek,
Cooper és Norbi 14 évesek, Seth 16 éves --
- Remélem, megkapom végre a
piros ferrarimat – jegyezte meg ábrándozva Coop.
- Nem értem, miért kell már
aludnunk – morogtam durcázva.
- Mert kicsik vagyunk –
utánozta anya hangját Norbi gunyorosan.
- Bezzeg Seth lent lehet a
konyhában a szülőkkel – csatlakozott a mérgelődéshez Talia.
- Mert ő már nagy tizenhat éves – majmolta saját édesanyját Cooper.
- Én meg nagy tizenegyéves
vagyok! – pattantam fel indulatosan.
- Nyugi kis tigris – húzott
vissza az ágyra Cooper, mire elvörösödve fordultam el.
Törökölésben ültünk egymás
mellett az ágyamon, Dex a szélen, mellette Talia, én Tal mellett és Coop
között, a sor másik végét pedig Norbi zárta. csak egy kis hangulatlámpát
égettünk, hogy ha valamelyik felnőtt feljönne és benézne, gyorsan le tudjuk
kapcsolni és úgy tehessünk, mintha nagyban aludnánk már.
- Jó lenne, ha végre reggel
lenne – sóhajtott Dexter.
- Mind felvettük a
rénszarvasos pizsamánkat – bólogatott Talia.
- Bár én vagyok a leghelyesebb
benne – húzta ki magát Cooper büszkén, én pedig hevesen bólogattam.
- Ugyan már! Néztél ma már
rám? Egyértelműen én vagyok a leghelyesebb! –
ellenkezett a bátyám.
- Szerintem te nem néztél ma
még tükörbe – vágott vissza Cooper.
- Te sem!
- Leah, kis hercegnőm! – fordult felém Cooper. – Ki a helyesebb?
- Te – vörösödtem el ismét.
- Te áruló! – nézett rám
mérgesen Norbi. – Tal?
- Te vagy a helyesebb, de csak
mert Coop a bátyám – nyújtotta nyelvét testvérére Talia.
- Nem érdekelsz – viszonozta a
kedves gesztust Coop és átkarolta a vállamat. – Nekem csak az számít, amit az
én kicsi Leah-m mond.
- Engem meg se kérdeztek? –
érdeklődött oldalról Dex.
- Nem lehetsz döntőbíró! Fiú vagy.
- Igen, épp ezért gondolom
azt, hogy én vagyok a leghelyesebb – jelentette ki Dexter.
Hát igen. Ez az a bizonyos év volt, mikor szerelmes voltam
Cooperbe. Persze nem tartott sokáig, hamar kiábrándultam belőle, de míg tartott, számomra nem is létezett más a világon, csak a helyes szőke, kék szemű hercegem.
December 25. 9.14
- Elaludtunk!! – ébredtem
Norbi kétségbeesett üvöltésére.
- Mi van? – motyogtam álmosan.
- Már negyed tíz!
- És? – motyogta valahonnan
Cooper. – Hagyj aludni.
- De ma van karácsony! –
kiabált hisztérikusan Talia is, mire azonnal kipattant a szemem.
- Hogy aludhattunk el?
- Mi ez a nagy kiabálás? –
nyitott be Seth értetlenül.
- Elaludtunk!
- Mi? – bámult ránk
értetlenül. – Mi bajotok? Az ajándékaitok megvárnak titeket.
- De sokkal hamarabb
kinyithattunk volna őket – fogta a fejét Dex.
- Mi lenne, ha hisztériázás
helyett levonulnátok? – érdeklődött a legidősebb Button.
- Áááá! – ordítottunk és
egymást lökdösve szánkáztunk le a lépcsőn a nappaliba, ahol egy
hatalmas karácsonyfa várt minket feldíszítve, alatta telerakva ajándékokkal.
- Woá! – ámultunk mind, egymás
mellett sorakozva, egymás kezét fogva, csillogó szemekkel bámulva a
karácsonyfát.
Hiába telt az idő, hiába nőttünk, valahogy a közös baromkodás mindig megmaradt. De vele
együtt a közösen megélt emlékek és a sok közös pillanat, amelyek, ha jól, ha rosszil végződtek,
mindig felejthetetlenek maradtak a számunkra.
- Min agyalsz? – bökött oldalba Cooper.
- Az első közös karácsonyunkon – feleltem ábrándosan.
- Mikor belém voltál zúgva?
Vágtam egy pofát és nemes egyszerűséggel vállon csaptam.
- Aú! Most na. Hát így volt vagy nem? – pislogott ártatlanul.
- Te meg alaposan kihasználtad az érzéseim!
- Csak egy piszkos kis tizennégyéves voltam. Te rajongtál értem,
mit kellett volna tennem?
- Legalább nem áltatni.
- Én nem áltattalak! – rázta a fejét hevesen.
- „Engem csak az én kis Leah hercegnőm véleménye érdekel” – emeltem fel a hangom és nyávogó stílusban utánoztam
Cooper akkori megszólalásait.
- De hát így is volt. Olyan kis cuki voltál a kis piros
arcocskáddal. Minden szavamra zavarba jöttél – ragadta két keze közé az arcomat
és finoman megcsipkedte.
- Miről beszéltek? – jelent meg Dex.
- Leah az első karácsonyunkról mélázik – válaszolta Cooper, továbbra is az arcommal
játszva.
- Fenemód nosztalgikus hangulatban van. Nem sokkal ezelőtt még a
Mikulásos élményünkön merengett – hagyta ránk Dexter.
- Akkor még cukibb voltál a kis pufók pofiddal – gyürködte tovább az
arcomat jókedvűen Coop.
Következő rész:
https://csillagokhullas.blogspot.com/2019/07/felejthetetlen-nyar-72resz.html
Előző rész:
https://csillagokhullas.blogspot.com/2018/12/felejthetetlen-nyar-70resz-mikulasos.html
Következő rész:
https://csillagokhullas.blogspot.com/2019/07/felejthetetlen-nyar-72resz.html
Előző rész:
https://csillagokhullas.blogspot.com/2018/12/felejthetetlen-nyar-70resz-mikulasos.html
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése