- Nem vagyok ám süket! – mordult fel, mikor
két csaj hallótávolságon belül értekezett Draco külsejéről.
A testőr olyan morcosan és mérgesen meredt a két lányra, hogy azok teljesen berezeltek és gyakorlatilag elszaladtak a másik irányba.
- Ne haragudj rájuk – kérte Raelynn halkan.
– Amúgy is kitűnünk ezzel a testőr
dologgal, ráadásul te…
- Én mi? Milyen vagyok? – vágott közbe
Draco haragosan. Azt gondolta, ha Raelynn azt mondja, mennyire is hasonlít
Draco Kicseszett Malfoy-ra, itt helyben kitér a hitéből
és világgá megy. Ha Raelynn fiú
lenne, még le is keverne neki egyet, de hát azért Draco-ra is ragadt
némi illem.
- Helyes – hangzott el a lány szájából egy
egészen másik jelző, mint amire testőre számított. – És nagyon durcás.
Draco egy pillanatra lefagyott és nem
tudott mit felelni, persze hamar megtalálta a hangját és pikírt stílusban reagált.
- Még szép, hogy durcás vagyok, ezek itt
megállás nélkül meresztik a gülüszemeiket felénk.
- Nagyon egyedi a megjelenésed. Biztos
minden lány oda van meg vissza – szorította mappáját a mellkasához Raelynn,
miközben végre valahára a kijárat felé tartottak.
- Nyilván, ha tetszik valaki, nincs is jobb
mód, mint bunkó módon megbámulni és kibeszélni a háta mögött – forgatta a
szemét kelletlenül Draco. Pont leszarta, mennyire jön be az itteni csajoknak a
külseje.
Természetesen Raelynn-nek igaza volt. Draco
lehengerlően festett. Kecses volt, ugyanakkor kellően,
szálkásan izmos. Dereka karcsú, bőre fehér, ujjai hosszúak,
tejfölszőke haja selymes, szeme hideg, de gyönyörű
szürkés kékes színekben pompázott. Arcának vonalai egyediek és finomak voltak, szája
keskeny, testrészei mind arányosak. Minden épeszű nő
tekintete megakadt rajta.
- Milyen volt az első
nap? – érdeklődött Jeff, miután
este az irodájába hívatta Draco-t.
- Szánalmas és unalmas – foglalta össze
tömören az ifjú testőr.
- Addig jó, míg unalmas – utalt Raelynn
biztonságára Jeff sokatmondó ábrázattal.
- Hogyne – bólintott nyájasan Draco, de
közben magában pont az ellenkezőjét gondolta.
Szívesen üldözött volna egy rablót, ütött
volna ki egy zaklatót, vagy csak ugrott volna ki az ablakon Raelynn harmadik
órájának vége felé, mikor már végképp elunta magát.
- És mi volt a szánalmas? – kérdezett
vissza Jeff az első jelzőre.
- Raelynn, maga.
- Ugyan, miért?
- Tudta, hogy egy barátja sincs? Mind
megvetik és elkerülik – fonta karba a mellkasát Draco Jeff asztala előtt
állva.
A biztonságiak főnöke ugyan hellyel kínálta korábban Draco-t, de neki
persze esze ágában sem volt leülni.
- Tudtam – válaszolta egyszerűen
Jeff.
- Komolyan az a ferde szemű
volt az egyetlen barátja? – hüledezett Draco, Raelynn
előző testőrére célozva.
- Pont eggyel több, mint ahány neked van –
küldött egy álnok mosolyt Jeff Draco felé, aki persze azonnal felhúzta magát.
- Mégis honnan frászból lehetnének
barátaim? Egész álló nap egy kis csajt kell kísérgetnem!
- Korábban nem kellett.
- Ó, igazán? Remélem tudja azt is, hogy
azelőtt is folyamatosan cövekelnem
kellett egy-egy balfasz mellett, sose mehettem kedvemre arra, amerre szerettem
volna!
- Ilyen testőrnek lenni – mutatott rá Jeff, aki szándékosan húzta fel a fiút, hogy az kicsit beszéljen
neki az érzéseiről.
- Nem hiszem el, hogy van olyan, aki
önszántából választja ezt hivatásnak – morogta Draco. – Végeztünk végre?
- Igen.
Draco hátat fordított a testőrök fejesének és az ajtó felé trappolt, ám mikor épp kilépett volna, Jeff még utána szólt.
- Remélem tudod, hogy itt szerezhetnél
barátokat.
Draco egy lesajnáló horkantáson kívül
mással nem díjazta a megjegyzést, csak bevágta maga mögött az ajtót és
visszatért Raelynn szobájához, ám a folyosón belebotlott az ázsiai testőrtársai csoportjába, akik önelégülten elállták az útját.
- Akartok valamit? – mordult fel Draco,
akinek semmi kedve nem volt ehhez a cirkuszhoz.
- Máris elbaltáztál valamit?
- Jeff csak téged hívat mindennap magához.
- Egyáltalán nem bízik benned, ezért kell
neki mindenről beszámolnod.
Olyan visszataszító pofával mondták
mindezt, hogy Draco-nak kedve támadt cipőjének talpával letörölni a vigyort a képükről.
- Vagy csak nektek, szarháziak, nem
osztottak fontos feladatot – vágott vissza, egyelőre nyugton maradva.
- Mondja ezt az, aki egy hét után beengedett
egy fegyverest Rae fürdőjébe – húzta össze a
szemét az egyik és Draco észrevett valami bosszúság félét a tekintetében, egy
kis aggodalommal keveredve, így hát ellazította addig ökölbeszorított ujjait és
a lehető legnyájasabb ábrázatát öltötte magára.
- Hát így állunk – simított végig haján elegánsán,
tekintete ide-oda cikázott ellenségein. – Ti mind odavagytok a kis Castle-ért,
de mégsem voltatok alkalmas személyi testőrnek.
Az ázsiak felmorrantak, arcuk haragról árulkodott.
- Te – bökött az egyikre Draco – csak poshadsz
a monitorjaid előtt. Te csak akkor kellesz, ha valami extra történik,
bombariadó vagy valami, de amúgy haszontalan vagy. Te pedig – érkezett el az
utolsó emberhez, ám megakadt. – Te fogalmam sincs, ki vagy és hogy mit csinálsz.
Igazából persze tisztában volt vele, de ez
is egy módja volt ellenfeli idegesítésének.
- Ejnye, ejnye – hallott meg Draco egy
hangot a háta mögül. – Hát illik így beszélni az idősebbek?
Draco nem fordult meg, csak a hátrapillantott
a válla fölött. Egy néhány évvel idősebb fiút látott, akinek fekete haja
és sötét szemei voltak,
mosolya pedig ravaszkás. Behunyt szemekkel megcsóválta a fejét, majd
megkocogtatta az állát és egyik szemét Draco-ra villantotta.
- Úgy látom, a pletykák tényleg igaznak
bizonyultak. Valóban úgy nézel ki, mint Malfoy.
Draco arca azonnal eltorzult, agyát elöntötte
a méreg.
- Kussolj, faszfej – szórt szikrákat a
szeme és kis híján tüzet okádott.
- A hajad pont olyan színű
– a férfi közelebb lépett és két újjával megemelte Draco állát, aki szándékosan
nem mozdult. – És a szemed is azonos árnyalatú. A kis pofidról ne is beszéljünk.
- Ha nem fogod be a kibaszott szádat,
menten rád uszítok egy… - kezdte a szitkozódást Draco, de a másik a szavába
vágva, vigyorogva közbeékelt két szavacskát.
- Egy átkot?
- A kurva életbe, te szarzsák! Azt akartam
mondani, hogy egy kibaszott kiéhezett oroszlán hordát!
- És hogy keríted elő
őket? Idevarázsolod? – heccelte a szőkét a másik testőr.
Draco életében először volt olyan emberek társaságában, akik nem rettentek meg az
indulatosságától, hirtelen haragjáról, válogatott sértéseitől,
persze leszámítva a szüleit. A többi testőrnek
nyilván jó oka volt ellentmondani
neki, hisz megvoltak a tesi adottságaik,
hogy felvegyék vele a harcot, ha kell. De Draco-t ez nem izgatta. Ez a
köcsög szándékosan hergelte, így egy jól irányzott mozdulattal felrántotta a
térdét, hogy alaposan gyomron rúgja a fekete hajút, de az fürgén reagált és
kivédte a támadást.
- A testőrök között tilos a harc – emelte fel mutatóujját tudálékosan, ám
szeme gonoszul csillogott.
- Kérlek – húzódott gúnyos mosolyra Draco
szája. – Tedd meg nekem azt a szívességet, hogy kirúgatsz.
- Megtenném én, de szörnyen szórakoztató a
harciasságod – kacsintott a fekete hajú, majd öt hosszú lépéssel átszelte a
folyosót és eltűnt a fordulóban, magára hagyva a
nagyban füstölgő Draco-t.
Következő rész:
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése