Szegedollé#20

Szeptember 25. Szerda

- Bejelenteni valóm van! – közölte Reviczki az osztályfőnöki óra elején. Egy kicsit meglepetten bámultunk rá, hiszen ezt úgy mondta, mintha amúgy nem erről szólna az ofő óra.

- Érdeklődve várjuk a folytatást! – vigyorodott el Dodi.

- Köszönöm lelkesedésedet, Dávid! – biccentett halványan mosolyogva Reviczki.

- Igazán nincs mit – felelte Dodi, mire mindenki felnevetett. Ez a kijelentése nem olyan beképzeltnek és szemtelennek hangzott, mint azt sokan gondolnák. Inkább aranyosan nőtte ki magát.

- Szóval, lehet, hogy már hallottatok erről a tanítási folyamatról tavaly a tizedikesektől, de ha esetleg nem, akkor sincs baj. Ezt a kis játékot minden évben végrehajtatjuk az adott évfolyammal. A feladat egyszerű. Az osztályon belül családok alakulnak, akiknek egy egész hétig együtt kell működniük – magyarázta Reviczki.

- Én hallottam erről! – jelentkezett Ol. – Egy rázkódó vállal síró fiú mesélte nekem tavaly. Azt állította, ez egy lehetetlen küldetés – vigyorgott.

- Olyan nincs, hogy lehetetlen! – pattant fel a helyéről GD.

- Kérlek, Balázs! Ne viccelődj! Dani, te pedig ülj le! – tett rendet az osztályban Reviczki.

- Miért érzem úgy, hogy ennek rossz vége lesz? – súgta a fülembe kérdését Dodi.

- Mert általában rosszak a megérzéseid – mosolyogtam rá, mire elfintorodott.

- Első körben ki kellene alakítani a családokat – sétált a padok közé Reviczki. Jó ég! – Először arra gondoltam sorsolunk, vagy én találom ki a felállást, de aztán rájöttem, hogy ezzel szétszakítanék már meglévő „családokat.”

- Ez okos gondolat – dicsérte Maci az ofőt.

- Köszönöm, Kolos. Tehát, Evelin és Balázs egy párt fognak alkotni – folytatta Reviczki, szavait a barátnőm nagy ujjongása követte.

- Úgy érzem, a facérokra nem vár itt szép jövő – jegyezte meg halkan Dodi, megfáradt hangon.

- Azonban, együtt éltek gyerekkori barátotokkal, Noémivel, akit nemrég hagyott el a párja és most időre meg támogatásra van szüksége.

Mondanom sem kell, hogy Noémi mennyire boldog lett ettől a lépéstől, azonban Ol falfehér ábrázata leginkább a félelméről árulkodott.

- Enikő és Kolos szintúgy, azonban ide harmadiknak becsatlakozik Dani, aki mint Eni testvére lesz jelen.

- Viccelni tetszik velem? – vonta fel a szemöldökét GD. – Harmadik kerék lettem?

- Ebben a felállásban munkanélküli vagy, ezért élsz velük. Rajtad múlik, változtatsz e – informálta GD-t Reviczki.

- Niki, te Tamival leszel párban. Fiatal egyetemisták vagytok, közös albérletben – osztotta ki az újabb összeállítást Reviczki. – Akárcsak Levente és Barna.

- Mázlisták – sziszegte Dodi.

- A következők Alex és Márk, házasok vagytok egy engedetlen gyermekkel… - beszélt tovább Reviczki.

- Csak ne én, csak ne én – imádkozott mellettem nagy bőszen Dodi.

- … Lizzel.

- Ez az! – örvendezett mellettem halkan Dodi.

Én vele ellentétben inkább egyre jobban rettegtem a követelményektől, mert a társaság egyre csak fogyott.

- Dávid! – hangzott el Dodi neve.

- Jesszus! – reagált Dodi egyszerűen. – Tessék?

- Adéllal leszel. Éppen válófélben való házasok vagytok. Dodi legjobb barátjaként Naugh, Adéléként pedig Ágnesz lesz jelen. Őket mindenáron bele akarjátok rángatni a problémáitokba, ám ez nem sül el jól.

- Fenébe! – nagyjából egyszerre nyögtük ki ezt Dodival. Úgy látszik, ma nem ált mellénk a szerencse.

- Végül Jenna és Sergio legjobb barátok, de már évek óta nem találkoztak, így egy véletlen egybeesés alkalmával megint egymásra találnak, de túl sok a múltbéli fájdalom – fejezte be az ofő.

- Ezeket a tanár úr találta ki? – érdeklődött Dodi kedvesen.

- Csak félig, tehát ne csak engem utáljatok – mosolyodott el Reviczki. – Jól figyeljetek! A kollégium házirendjét megszegni továbbra is tilos! Maximum csak a lakótársak költözhetnek össze, ha nagyon bele akarják élni magukat a szerepbe. Amint kicsöngettek mindenki egyenként idesétál és kap tőlem egy lapot, amin a személyiségének pontos leírását találja. Szépen kérlek titeket, ne mutassátok meg egymásnak a lapotokat, és tartsátok meg a kártyán írtakat az elkövetkezendő egy hétben. Most előre szeretném tisztázni, hogy semmin nem vagyok hajlandó változtatni, ne is gyertek ilyen kérésekkel hozzám. Világos?

- Világos – dünnyögte az osztály.

- Helyes, akkor most lehet idefáradni.

Azt hiszem, elég borzalmasan jöttem ki ebből az egészből. Valószínűleg nem nagyon lehetünk kebelbarátok Dodival, és együtt kell dolgoznom Naughval, mellesleg ők ketten most nem igazán vannak jóban.

- Parancsolj, Adél! – nyújtotta át az utasításaimat Reviczki.

- Köszönöm – bólintottam, majd elvonultam megnézni, mi áll a kártyámon.

„Adél! Egy megfáradt feleség vagy. A férjed állandóan dolgozik, alig van otthon, úgy érzed teljesen elromlott a kapcsolatotok. Miután kijelentetted, hogy válni akarsz, ő egy pillanatig sem ellenkezett. Azonban mindketten a legjobban szeretnétek kijönni ebből az egészből, ezért bármeddig elmennétek. A legjobb barátnőd mindenben támogat, még akkor is, ha ezelőtt a férjed egyik jó barátja is volt. Mit teszel hát?”

Hogy mit teszek? Elmegyek és átgondolom az életemet, mert ez a szituáció túlságosan is ismerős. 

Következő rész:

https://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/06/szegedolle21.html