- Igen
– bólintott, miközben ismét megindult.
- És
hallhatom? – érdeklődtem
halkan, erőtlenül. Nem akartam ennyire gyengének is kiszolgáltatottnak látszani előtte, de nem tudtam úrrá lenni a szomorúságomon és
csalódottságomon.
- Mit
gondolsz, miért jöttem ide? – mosolygott rám sokatmondóan.
- Ezt
akkor igennek veszem – préseltem ki magamból ezt a néhány szócskát.
-
Helyes – biccentett.
Lehajtott
fejjel, a cipőm orrát vizslatva haladtam Konrád mellett. Szótlanul
buszoztunk, metróztunk, meg miegymás. Mikor már a suli felé haladtunk, Konrád
egyszer csak megragadta a kezemet, ujjait az enyémekre kulcsolta és elhúzott
egy másik irányba.
Inkább
meg sem tudakoltam, hogy hova visz, csak hagytam, hogy vezessen.
A
kosárpályán lyukadtunk ki, ahova már egyszer elhozott.
Konrád
leültetett egy padra, majd elengedve a kezemet, ő is
helyet foglalt velem szemben.
- Most
akkor elmondod, hogy mire jutottál, vagy csak azt akarod elérni, hogy együtt
késsünk el? – vontam fel a szemöldököm. A megjegyzésemet persze Konrád sem
tudta mosolygás nélkül hagyni.
- Is-is
– kacsintott rám játékosan, aminek következtében egy hangyányit javult a
kedélyállapotom.
-
Meddig húzod még ez időt? – néztem rá várakozásteljesen.
- Talán
izgulsz? – fúrta tekintetét mélyen az enyémbe.
- Hogy
a fenébe ne izgulnék? – fakadtam ki, talán egy csöppet hisztérikusan.
-
Nyugi, bokasérült lány – tette fel védekezésképpen a kezeit Konrád. – Mitől félsz inkább, hogy elmegyek vagy, hogy
itt maradok? – vonta
fel a szemöldökét játékosan.
- Hogy
itt maradsz – fintorogtam, arra a pár pillanat erejéig még poénkodva.
- Ez
nem túl kedves azzal a sráccal szemben, aki heteken át kísérgetett mindenfele –
fényezte magát Konrád nagyképűen.
- Sose
kértem, hogy ezt tedd – szakadt ki belőlem
hirtelen.
- Így
igaz – bólintott elkomorodva. – Sőt, mi több, még határozottan ellenkeztél is – emlékeztetett nosztalgikusan.
- Ez is
igaz – sütöttem le a szemem, némileg elszégyelve magamat, amiért így
ráripakodtam.
- Én
azért élveztem – biztosított, de már nem is figyeltem rá, az agyam egészen
máson pörgött, a gondolataim már régen máshol jártak.
- Bökd
már ki, hogy döntöttél! – vesztettem el végleg a béketűrésemet,
aminek következtében Konrád megrökönyödve bámult vissza rám.
- Itt maradok
– vágta rá azonnal, olyan fejjel, mint aki annyira megijedt, hogy jobbnak látja
mihamarabb válaszolni.
- Na,
tessék. Nehéz volt kinyögni?- sóhajtottam fáradtan. – Várj. Mi van? Hogy itt
maradsz? Ez komoly??
- Hát
szoktam én viccelni? – húzta laza félmosolyra a száját Konrád.
- Igen,
szoktál! Tényleg nem mész el? – néztem rá reményteljesen.
-
Tényleg nem – felelte Konrád.
Már
egymással szemben álltunk, jó két méter lehetett közöttünk.
- Miért
nem? – kérdeztem rá azonnal az okra.
- Egy,
- lépett egyet felém Konrád – úgy érzem, túl fiatal vagyok még ehhez, itt
hagyni a családom, a barátaim, mindezt tizenhat évesen.
-
Logikus – helyeseltem kábán.
- Kettő, - lépett
ismét felém egyet Konrád – ha már ilyen fiatalon megtaláltak, talán felkeresnek akkor is, mikor
majd leérettségiztem. Ha pedig mégsem, akkor így volt megírva.
-
Biztosan megkeresnek majd – bólogattam, tekintetemmel Konrád arcát pásztázva.
- És
három, - ért közvetlen elém egy újabb lépéssel – vannak itt még lezáratlan
dolgaim.
-
Lezáratlan dolgok – ismételtem bambán, teljesen elmerülve abban a gyönyörű szempárban.
-
Bizony – bólintott Konrád, miközben ujjait finoman rákulcsolta az enyéimre.
- Hiba
volna, lezáratlan dolgokat hátrahagyva elhagyni az országot – bölcselkedtem, de
közben fogalmam nem volt, miről is
beszélek, annyira lekötött Konrád finom
érintése, átható tekintete, szép
ajkai, és az egekbe érő
pulzusom.
-
Valóban hiba volna – értett egyet.
Konrád
már annyira közel volt, hogy az orrunk kis híján összeért. Egy halk sóhajtás
közepette lehunytam a szemem, és belélegeztem az illatát. Hallottam, ahogyan ő is vesz ez egy nagy levegőt, leheletét a számon éreztem. Aztán pedig csak
vártam.
Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/11/kosarsuli25.html
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/10/kosarsuli23.html
Ez ugye tudod, hogy kínzásnak minősül? :D
VálaszTörlésSzóval folytatást, de gyorsan! ♡
Ez a szakterületem. Számotokra a legrosszabbkor abbahagyni :D
TörlésItt abbahagyni.... <3 <3
VálaszTörlésPont itt :)
TörlésMond, hogy megcsókolja!!!!
VálaszTörlésNem hiszem el, hogy a csók részt hagytad ki. XD
VálaszTörlésNem hagytam ki, csak elhúztam!! :D
TörlésNeeeee😭 Pedig már vártam a csókrészt
VálaszTörlésSiess a következővel
Folytii���� siess����
VálaszTörlés