- Luca! – kapott
el a folyosón Konrád, majd a csuklómnál fogva visszahúzott maga mellé.
- Szia –
mosolyogtam bágyadtan.
- Egyre rosszabb
a helyzet – fürkészte elcsigázott arcomat.
- Mire
számítottál?
- Hogy minél
többet tevékenykedsz, annál inkább feléledsz.
- Esélytelen.
- Már át kellett
volna esned a holtponton.
- Szerintem,
nekem csak holtpontom van – merengtem elmélázva, mire Konrád elnevette magát.
- Ettél már? –
érdeklődött.
- Nem. Éppen
odatartok, már várnak a lányok.
- Menjünk együtt.
Krisz is vár rám – mondta, majd ujjait az enyémek köré kulcsolta, és
elindultunk az ebédlő irányába.
- Mi a kaja? –
kérdeztem, mikor már a menza sorában álldogáltunk, é a falnak támasztva a
hátamat, Konrád pedig velem szemben, zsebredugott kezekkel.
- A vagy B menü?
– kérdezett vissza.
- Jó kérdés.
- Add a jegyed –
nyúlt felém, mire kihalásztam az ebédjegyem és a kezébe nyomtam. – B.
- De jó –
lelkesedtem, bár magam sem tudtam, miért.
- Spenót tojással
– olvasta fel a kiragasztott lapról az ebédem Konrád.
- Ne már –
fintorogtam elégedetlenül. – Te is B vagy?
- Nem. Én A.
- És mit eszel?
- Tejbegrízt –
vigyorgott, mire felhúztam az orrom.
- Nem igazság.
- Az élet már
csak ilyen – lépett vissza hozzám.
- Szia, Konrád! –
haladt el mellettünk egy felsőbb éves lány,
akit nem igazán láttam még ezelőtt.
- Hello –
üdvözölte Konrád.
- Krisz már bent
vár rád – tette hozzá a lány angyali mosollyal.
- Köszi – reagált
Konrád egyszerűen, a lány pedig tovább állt.
- Hasznos infó –
jegyeztem meg, magam se értettem, miért.
- Ejj, Bokasérült
lány, mi ez a hangsúly? – lépett közelebb, és fél karjával átölelte a nyakam.
-
Milyen hangsúly? – vágtam ártatlan fejet.
- Csak
nem vagy féltékeny?
- Ugyan
mire? Erre a két mondatra? – kérdeztem vissza kissé hevesen.
- Hoppá.
Csak nem mutatod ki a fogad fehérjét?
- Ne
haragudj. Olyan fáradt vagyok – dőltem
neki az oldalának, mire kezét lejjebb csúsztatta, végig a hátamon, végül
megállapodva a derekamon.
- Ki
volt az a lány?
- A
neve Daniella, tizedikes, egyel felettünk.
- És
honnan ismeritek?
-
Gólyatábor – felelte Konrád röviden, amiből arra
következtettem, hogy semmi különös nincs
ezzel kapcsolatban. – Krisznek bejön – tette hozzá.
-
Komolyan? – emeltem fel a fejem.
- Aha.
-
Szabad ezt elmondanod? – fogtam suttogóra a hangom.
- Miért
ne szabadna? – nevette el magát Konrád.
- Hát,
ez nem úgy van, hogy titokban kell tartani a barátod kedvéért?
- Ez
csak a lányoknál van így – nyomott egy csókot a hajamba.
- Hm.
És Krisz tett vagy tesz valami lépéseket az ügy érdekében?
- Ez
nálunk nem így működik, Bokasérült lány –
csóválta a fejét Konrád.
- Akkor
hogyan?
- Bejön
neki. Tudod, ez annyi, hogy tetszik, hogy jópofizik előtte, de semmi több.
- Tehát
nem akar járni vele?
- De,
biztos. De annyira nem, hogy tegyen is az érdekében.
- Ennek
mi értelme?
-
Krisz-logika.
-
Minden fiú így működik? – fintorogtam, Konrád
pedig finoman a fülem mögé igazította egyik elszabadult tincsem.
- Itt
vagyok ellenpéldának, nem igaz? – mosolygott rám, majd odanyújtotta a
konyhásnéninek a jegyeinket.
-
Szóval, én nem csak bejöttem neked? –
vettem el egy kanalat és egy szalvétát, majd a tálcámra raktam őket.
- Nem.
- Az
elején sem?
- Már
az első pillanatban megkedveltelek, Bokasérült lány
– válaszolta, majd a kezembe nyomta a tejbegrízzel töltött tányért, a saját
tálcájára pedig a spenótosat tette.
Annyira vártam már ezt a részt is( plussz infó: én vagyok az új instagram comment zaklatód��)
VálaszTörlésEgy instsagram comment zaklatónak senki nem tud ellenállni!!! :* <3
TörlésWaaa imádom Kondrádot! ♥ És azt, ahogy írsz, a beszólogatásokat, a humoros-, romantikus részeket :33
VálaszTörlésEskü meg kellene, hogy jelenjenek az írásaid egy könyv lapjain!!
Nem azért, de én olvastam az Egy ikerpár titkos naplóját és te simán lekörözöd:))
Nagyon tehetséges vagy! Ne hagyd abba! Sok sikert! :DDD
Nagyon szépen köszönöm, nagyon jó ezt hallani - vagy sokkal inkább látni :D Örülök, hogy ennyire tetszik, köszönöm!! <3
VálaszTörlés